Újjászületett királyfák

A jó hangulat olyan alapfelszerelése volt az idei fafaragó tábornak a Gébárti Kézműves Házban, mint a véső és a kalapács, ugyanakkor az épp árnyékban hűsölő csapat komolyan vette a munkát.

- A ház 1981 és 1983 között épült, és utána tíz éven keresztül a fafaragóink minden évben építőtábort tartottak itt, a berendezési tárgyakat ekkor faragták. Tavalyelőtt készültek el például ezek a padok az udvaron - mutatott Pózvai Andrea, a Gébárti Kézműves Ház munkatársa és az NKA Népművészeti Szakmai Kollégiuma által támogatott tábor egyik szervezője a padra, amin ültünk, majd a hét fő feladatát vázolta. - Az udvart szépítve a belső közösségi térből felszedett fakockákat a felső bejárathoz és a műhelyekhez vezető útra a régi kavicsos helyett teszik be a tábor lakói. Régen az istállóknak és a műhelyeknek volt hasonló padlója - tette hozzá.

- A hangulatot Ön is tapasztalja, az nagyon jó - mutatott körbe Nagy Béla zalaegerszegi fafaragó, a tábor egyik vezetője jókedvű társain, mikor a munka menetéről kérdezem.

- A másik feladatunk a héten, ami inkább a fizikai erőnket veszi igénybe, és nagyobb szakmai kihívás is, a királyfák felújítása. A tetőn voltak, a házépítés során kerültek a helyükre. Az idők során megrepedeztek ezek a karószerű díszítések az időjárási viszontagságok miatt és beengedték a vizet, már két éve levágtuk, de eddig nem volt idő pótolni.

A mestergerenda alá támasztó oszlop a királyfa eredetileg, de illették ezeket a csúcsokat is e szóval, vagy bálványfának is hívták, tudtuk meg vendéglátónktól. A zsúpfedésnél alkalmazott nyársakból alakult ki, Göcsejben számtalan formája van. Ember- vagy állatalakot ábrázol, közel százféle minta létezett egykor. Nemcsak a dísze volt az épületnek, de praktikus is volt: ahol a három sík találkozott, oda rögzítették és ezzel fogatták meg a fedőanyagot. A tervek között szerepel újabb padok elkészítése is.