Mélyen egymásra hangolva

Tátrai Tibor elöljáróban beszámolt róla, hogy előző nap Dunaújvárosban mutatták be a Tátrai Trend nevű új zenekarukat.

- Ez az együttes most a legújabb szerelem, könnyed jazzt játszunk. Az a lényege, hogy nem őrül meg mindenki. Kizárólag érthető, élvezhető szép zene szól, mivel elhatároztam, hogy nem akarok elvadult, elborult, a közízléstől távol álló zenét csinálni.

- Korábban lázadóbb volt?

- Minden ellen tüntettem és tiltakoztam. 1968-ban még én is lázadó voltam, mint minden fiatal, aki nem volt KISZ-titkár. Ez a lemezkiadásokon is látszott. Például Radics Béla, az akkori legnagyobb magyar gitáros koncertjeire hetente tízezrek gyűltek össze az ifiparkban, a legnépszerűbb előadó volt, mégsem adhatott ki lemezt soha.

Ekkor érkezett Szűcs Antal Gábor, aki eddig a technikusi munkában segédkezett. Neki is szegeztem a kérdést: milyen technikát használnak klubfellépésen, amikor csupán két akusztikus gitárt látunk a színen.

- A háttérzene miatt kell a technikai segítség, a zenei alap minidiszkről jön. Készítünk egy albumot, amiről a gitárt letöröljük, a zenei alapot pedig hagyjuk, hogy ne kelljen a teljes zenekart elvinni mindenhová. Tehát az eredeti zenei alapokra játszunk, a gitár pedig élő, és mindennap más, mivel 80 százaléka improvizáció. Függ az éppen aktuális hangulatunktól és a közönségtől is. Kétszer ugyanazt nem lehet eljátszani.

- Az improvizálásban hamar egymásra hangolódtak?

- Nem volt nehéz összeszokni, 40 éve vagyunk barátok, a legelején is sokat gitároztunk együtt, illetve váltogattuk egymást a különböző beat-zenekarokban. A Skorpióban például én kezdtem, aztán Tibusz gitározott egy ideig, aztán megint én. Szerencsés páros vagyunk, egy mozdulatból, pillantásból tudjuk, mit gondol a másik.

- Az improvizálás szó szerint azt jelenti, hogy olyanba megyünk bele, aminek nem tudjuk a végét - folytatja Tátrai Tibor. - Beleugrok a mélyvízbe, és ki tudja, mi lesz belőle. Ha ketten veszünk részt benne, elengedhetetlen a bizalom. A már említett Tátrai Trendben Pintér Tibivel zenélek, aki Joe Pass jazzgitáros iskoláját játsza, míg én Jimi Hendrixét. Ezt a kettőt kellett összehoznunk.

- Mikor csaptak először a húrok közé , és miért pont ezt a hangszert választották?

- A családban öten voltunk testvérek, és mindenki zenélt. A húgom, Szűcs Judit mióta beszélni tud énekelt és zongorázott, két bátyám pedig gitározott. Teljesen autodidakta módon tanultam meg mellettük játszani. Soha nem jártam később sem gitáriskolába. Persze annak idején nem is voltak ezek olyan elterjedtek, mint ma. Mi a Szabad Európa rádióról tanultuk meg a számokat.

- Nálam minden a Shadows együttessel kezdődött. Teljesen elbűvölt az elektromos gitár hangja, Hank Marvin tiszta, átgondolt játéka, amit persze csak a rádióból hallottam - kapcsolódik Tátrai Tibor. - Később aztán jött a Beatles, Jimi Hendrix, meg a Led Zeppelin. Akkor voltam 16 éves, amikor a Jimi Hendrix a woodstocki fesztiválon gitározott... Egy időben gyakoroltam dobon és tenor szaxofonon is, aztán letettem mindkettőt, mert úgy gondoltam, hogy a gitárral is van elég problémám.

Rengeteg szakmai elismerésben részesülnek, az igazán jó kritikának a zenésztársak elismerését tartják. Mint mondják, most már nem is nagyon jelennek meg kritikák, mert nem érdekel senkit. Amit el lehet adni, azt úgyis eladják.

- Igazi kritikus csak a kollega lehet - mondják. - Aki csak elméleti síkon ismeri a jazzt, ne mondjon véleményt olyanokról, akik az életüket tették fel a zenélésre, a hangszerükkel kelnek, azzal fekszenek.