Londoni elemzők: Olaszországnak a kormányfőváltás ellenére is külső segítségre lesz szüksége

A Capital Economics, az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-gazdasági elemzőház közgazdászai szerint az irányadó tízéves olasz kormánykötvény jelenlegi, 7 százalék körüli hozama "egyszerűen fenntarthatatlan", mivel e hozamszint - ha addig nem csökken - az olasz kormányadósság kamatköltségét 2015 végéig az éves olasz hazai össztermék (GDP) 4 százalékának megfelelő mértékben emelné az olasz kormány által erre az időszakra korábban várt kamatköltséghez képest.
   
Ráadásul az olasz gazdaság teljesítménye a következő két évben várhatóan visszaesik, így a GDP-értékhez mért olasz államadósság-ráta 2013-ig akár 130 százalékra is emelkedhet - jósolták a Capital Economics londoni elemzői.
   
A ház szerint mindez arra vall, hogy Olaszországnak külső pénzügyi segítségre lesz szüksége, de "rendkívül bizonytalan", hogy e segítség honnan jön majd. A cég londoni elemzői szerint "politikailag elfogadhatatlan lenne", ha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyújtana segítséget "egy  ilyen gazdag országnak".
   
Az euróövezeti jegybank (EKB) elvileg korlátlan mennyiségű olasz kormánykötvényt vásárolhatna, de függetlenségét féltve "vehemensen ellenzi" ezt a megoldást, és a német kormány erőteljesen támogatja ezt az EKB-álláspontot - fejtegetik elemzésükben a Capital Economics londoni szakértői.
 
A ház szerint így csak az lehetőség marad, hogy a központi euróövezeti kormányok állják a pénzügyi segítség terhét az EFSF-en keresztül, ám az EFSF rendelkezésére álló források jelenleg "rettentő mértékben elégtelenek". 
A Capital Economics becslése szerint Olaszországnak 700 milliárd euró körüli külső pénzügyi segítségre lenne szüksége, jóllehet az EFSF jelenlegi névleges kapacitása 440 milliárd euró, ráadásul a Görögországnak, Írországnak és Portugáliának eddig jóváhagyott támogatások nyomán ebből is már csak hozzávetőleg 250 milliárd euró mozgósítható.
   
A ház szerint ebben a helyzetben gyakorlatilag biztos, hogy a magánszektornak valamilyen mértékben szerepet kell majd vállalnia Olaszország kisegítésében.
   
A Capital Economics számításai szerint ha az olasz államadósság külföldi befektetőit 25 százalékos leírásra kényszerítik, e befektetői kör veszteségei elérnék a 250 milliárd eurót, ami az egész világgazdaság éves GDP-értékének fél százalékát tenné ki. Az olasz magánszektor adósságainak figyelembevételével azonban még ennél is "sokkal riasztóbb" számok jönnek ki: csak a francia bankok például az éves francia GDP-érték 15 százalékának megfelelő olasz adósságot tartanak portfolióikban.
   
Olaszország törlesztésképtelenné válása - még ha ez "rendezett" körülmények közepette következik is be - valószínűleg súlyosabb világgazdasági következményekkel járna, mint a Lehman Brothers amerikai nagybank három évvel ezelőtti összeomlása és az azt követő pénzügyi válság. A Capital Economics elemzői szerint ennek a forgatókönyvnek az egyik "bizonyosra vehető" következménye az euróövezet összeomlása lenne.
   
A görög válság már rákényszerítette a döntéshozókat annak beismerésére, hogy lehetséges valamely tagország távozása az euróövezetből. Ha ez a tagország Olaszország - a harmadik legnagyobb eurógazdaság - lenne, az a valutauniót "felismerhetetlen" maradványok halmazává változtatná - vélekedtek a Capital Economics elemzői. 
   
A JP Morgan bankcsoport közgazdászai azt emelték ki hétvégi elemzésükben, hogy Olaszország finanszírozási igényei 2012-2014 között meghaladják az 500 milliárd eurót, vagyis ezt nem lehet csak az EFSF-ből fedezni.
   
A cég szerint még az EFSF bővítése is valószínűleg csak igen korlátozott mértékben növelné az eszköz tényleges kapacitását.
   
A JP Morgan elemzőinek hétvégi előrejelzése szerint ebben a helyzetben a legvalószínűbbnek egy olyan terv összekovácsolása látszik, amelynek alapján Olaszország finanszírozási igényeinek zömét rövid távra - a következő 18 hónapra - nagyarányú IMF-tőkebevonással, a maradékot pedig a tőkepiacról, illetve privatizációs bevételekből fedeznék.
   
Ennek sikere is azonban attól függ, hogy Olaszország képes lesz-e átütő horderejű gazdaságpolitikai váltásra, amelynek része lenne állami vagyonértékesítés, szerkezeti reform, valamint vagyonadó bevezetése.
   
A JP Morgan elemzői szerint azonban a görög kiigazítási program tapasztalataiból kiindulva "könnyű borúlátónak lenni" az olasz kilátásokkal kapcsolatban is. Olaszország hamarabb fenntarthatóvá tudná tenni adósságdinamikáját, mint Görögország, ám ha az olasz kormány akkor kezd hozzá a takarékossági program végrehajtásához, amikor az olasz gazdaság már recesszióban van, "nehéz lesz tartani az irányt" - vélekedtek hétvégi elemzésükben a JP Morgan londoni közgazdászai.

Kertész Róbert