Horthy Miklós vitatott történelmi személyiség

Ezt minapi zalaegerszegi előadásán jelentette ki Szakály Sándor történész, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója. A professzor a Zalai Magyar Nemzeti Szövetség és a Rákóczi Szövetség Zalaegerszegi Szervezete meghívására látogatott nemrég Zalaegerszegre és tartott előadást Horthy Miklós kormányzói működéséről, illetve a Trianont követő történelmi időszakról.

- Az, hogy a trianoni trauma után az ország gazdasága viszonylag hamar újra talpra állt, nem egyetlen személynek, adott esetben Horthy Miklósnak köszönhető, hanem az egész magyar társadalomnak - bocsátotta előre lapunknak adott nyilatkozatában Szakály Sándor. - Az igaz, hogy Horthy akkor államfő volt és az ő regnálása alatt indult el Magyarország gazdasági felemelkedése, mely során egy teljesen kifosztott, háborús jóvátétellel is sújtott országot kellett újra talpra állítani. Természetesen a sikerhez a Nemzetek Szövetsége kölcsöne is hozzájárult, s nem utolsósorban a Bethlen István vezette kormány 10 éves gazdasági tevékenysége.

- Mindennek köszönhetően a '30-as évek végére hazánk Európa országainak középmezőnyéhez zárkózott fel. Komoly iparosítás zajlott, építkezések folytak, ez azonban csak komoly társadalmi összefogással volt lehetséges - tette hozzá Szakály Sándor.
A professzor arra is kitért: Horthy Miklós államfői tisztsége ellenére nem hagyta szó nélkül, ha az ország szekere nem a neki szimpatikus úton haladt. Mert bár a tényleges vezetést ráhagyta a kormányfőkre, ha olyan intézkedést tapasztalt, amivel nem tudott egyetérteni vagy azonosulni, beavatkozott.

- Példaként Gömbös Gyulát említeném, akit csak azért nem mentett fel a kormányfői tisztségből Horthy, mert Gömbös súlyos beteg volt már, és méltatlannak gondolta azt a lépést a hozzá többnyire lojális politikussal szemben az államfő - magyarázta a főigazgató. - Ugyanis úgy érezte, hogy Gömbös nem abba az irányba vitte az országot, mint amit ő elfogadhatónak tartott.

Dr. Szakály Sándor arról is beszélt, hogy mekkora volt Horthy felelőssége a zsidótörvények megszületésében, aztán alkalmazásában.

- A törvényeket a magyar országgyűlés hozta, azokat az államfőnek kellett szentesíteni - folytatta a történész. - Horthy Miklós alá is írta ezeket a törvényeket, ebben a vonatkozásban igen, felelősség terheli őt - mondta.

A trianoni trauma utáni talpraállás az egész társadalomnak volt köszönhető, fejtette ki dr. Szakály Sándor történész Fotó: Szakony Attila

Hozzáfűzte: szerinte nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a törvények megszületése az akkori magyar társadalom jelentős hányadának egyetértésével párosult.

Arról is szól a fáma, hogy volt olyan pont Horthy életében, amikor felvetődött benne, hogy lemond a kormányzói posztról.

- Egy ilyen esetről tudok, amikor 1944. március 18-án Klessheimben tárgyalt és Hitler jelezte neki, hogy német csapatok fogják megszállni Magyarországot. Akkor Horthy úgy érezte, mozgástere teljesen megszűnt, ezért vetette fel a lemondását - tette hozzá a főigazgató. - Azonban a vele együtt ott lévők - elsősorban a Honvéd Vezérkar főnöke, Szombathelyi Ferenc vezérezredes - meggyőzték arról, hogy maradjon, mondván, ha lemondana, akkor Magyarországon olyan szélsőséges erők kerülnének hatalomra, amelyek sokkal rosszabb irányba vinnék az országot, mint amilyenben akkor volt.

Akik rábírták a maradásra, abban gondolkodtak, hogy ha normalizálódik az európai háborús helyzet, Horthy jobb irányba fordíthatja az ország szekerének rúdját. Hozzáteszem, amikor a kormányzó betegeskedni kezdett, mégiscsak felmerült az igény, hogy legyen helyettese, s a kormányzóhelyettesi tisztségre 1942-ben idősebb fiát, Istvánt választották meg.

Ha már az idősebb fiút említettük, utaljunk a fiatalabbra is: abban, hogy végül a háborúból való kiugrási kísérlet nem sikerült, milyen szerep jutott Miklósnak? - kérdeztük.

- Gondoljunk bele a kormányzó helyzetébe: egy idős, 76 esztendős férfi egyetlen fiát rabolták el, hiszen István akkorra már halott volt, 1942. augusztus 20-án, a keleti fronton életét vesztette repülőbalesetben - folytatta Szakály Sándor. - Mondhatnám úgy is, hogy Miklós életével vagy életben maradásával zsarolták, mondván, ha nem azt teszi, amit követelnek tőle, akkor nem biztos, hogy viszontlátja a gyermekét. Nyilván, ha jobban belegondolunk, joggal merül fel a kérdés, hogy az ember apaként vagy politikusként, esetleg politikusból felülemelkedve államférfiként hogyan cselekedne? Belemenne-e abba, hogy kinevezi Szálasi Ferencet miniszterelnökké, ráruházza az államfői jogok gyakorlását, ő maga pedig lemond vagy inkább úgy dönt, hogy nem nevezi ki, nem mond le, és történjék bármi, a helyén marad. Nem vagyok benne biztos, hogy bármelyikünk az utóbbit választaná.

Summa summarum, Horthy munkásságának, politikusi arcélének megítélése finoman szólva is ellentmondásos. De hogy látja ezt a szakember?

- Sokan úgy gondolják, hogy a Horthy Miklós nevével fémjelzett, Trianon utáni időszakban Magyarország kikerült a válságból, mások azonban azon a véleményen vannak, hogy hazánk abban az időben rossz irányt választott. A kezdetekben sokat jelentő német és olasz támogatás után a világháborút a vesztesek oldalán fejezte be. Magam azt gondolom: Horthy Miklós kormányzó megítélése soha nem lesz egységes vagy akár konszenzuson alapuló, nem is lehet. Vitatott történelmi személyiség marad, talán mindörökre, azonban jó, ha arról is tudunk, amit 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány külügyminisztere, Gyöngyösi János mondott róla, azaz hogy: "bár a Horthy-rendszer az elmúlt húsz esztendőben sok rosszat tett, az öregember tett valami jót is az országért és végül ki akarta vezetni a háborúból. A németek nagyon rosszul bántak vele, s végül elrabolták és internálták a családjával együtt."