Auschwitzban járt az egerszegi zsidó hitközség - Látogatás a lengyelországi haláltáborokban

Mindenki tartozik magának ezzel az úttal, aki Európában látta meg a napvilágot. Hát még azok, akiknek az édesanyját, édesapját, hozzátartozóját ezek közé a falak közé hurcolták, s itt vesztette életét, csak azért, mert zsidó vallásúnak született.

Az auschwitzi tábor bejáratánál az országokat jelképező fekete gránitoszlopok előtt az egerszegiek: Siklósi Vilmos, Preisz József, Mayer Miklós, Árvai Judit, Árvai József

A zalaegerszegi zsidó hitközség is régóta tervezte az utazást, amelyre június végén került sor. A csoportban számosan voltak, akik felmenőikre kellett, hogy emlékezzenek az auschwitzi barakkok fullasztó csendjében vagy a birkenaui vasúti rámpa előtt állva. Nem mindenki képes erre, például az egyik zalaegerszegi túlélő fia elmondta, édesanyja szerencsére hazajött, soha többé nem is akarta látni a haláltábort. Ahogy az az esztendők óta Zalában élő hölgy sem, aki berlini születésűként négyévesen az anyukájával került ide, majd Londonban nőtt fel, hogy aztán magyar férj révén szeresse meg a magyarokat, s válassza hazájául Magyarországot.

Lengyel zsidó lány regisztrációs arcképe az egyik auschwitzi barakk falán

A belépés sehogy sem volt könnyű, pedig hetekig készültünk rá. Mert mégiscsak megdöbbentő, ha a nagyüzemmé vált turistabeléptető rendszer kellős közepén, a detektoros kapu előtt tudja meg az ember, ahová az anyját erőszakkal behurcolták, oda most A4-es méretűnél nagyobb táskát nem vihet be. "Érdekes, amikor a szüleimet idehozták, nem számított a bőrönd nagysága..."

Egerszegi látogató fotóz a birkenaui toronyból. Édesapját ide hozták. Soha nem jött haza

A nemrég svéd megrendelésre ellopott, azóta másolattal pótolt jellegzetes kapun belépve e csöndesen szomorú félmondattal a fülünkben jártunk barakkról barakkra, néztük a pokrócokat, az edényeket, a szemüvegeket, a priccseket, a halomba hordott emberi hajat, az 50 centis sötétzárkát, ahol négy embert büntettek egyszerre, szinte bármiért. Két barakk között a keskenyedő árnyékba húzódtunk, jó páran ültek sápadtan a földre, nem csak közülünk. A zalaegerszegi hitközség a kegyelet zalaegerszegi koszorúját is elhelyezte a kifejezetten a magyar áldozatoknak emléket állító, magyar muzeológusok, történészek által 13 éve készített kiállításnál, ahol a földre szórt temérdek üvegszilánk az emberi könnyeket jelképezi, miközben a hangszórók szívdobogást közvetítenek. Itt látható a pesti, valaha gyönyörű fiatalasszony embernagyságú fotója: egy, amelyik a férje és kisfia mellett állva mutatja, egy, amelyik Auschwitz 1945. január 27-i felszabadulásakor 25-30 kilósan, néhány szál hajjal, sebekkel borítva. De élt, nem úgy annak az utastársnak az édesapja, aki miatt hosszas vívódás után végre elszánta magát a lánya erre az útra.

Auschwitz. 18-as barakk. Magyar zsidók szállása volt

Birkenauba, a méretei miatt valódi halálgyárba érve a vasúti pálya mellett toporogva néztünk végig a síkságon: amerre a szem ellát, fabarakkok, vagy azok nyoma. (A németek a krematóriumokat felrobbantották, mielőtt az oroszok odaértek.) A latrina, ahol mindössze 10 másodpercet tölthettek, a deszkapriccsek, ahol három szinten legalább 8 ember feküdt.

A tíz éve készült auschwitzi magyar kiállítás enteriőrjében helyezték el a zalaegerszegi és a hitközségi emlékező koszorút, a képen Preisz József, a hitközség örökös alelnöke

Mindenki ismeri a hatalmas számokat. A milliónyi áldozatnak nehezen lehet arcot adni, pedig sokukét látjuk a táborok folyosóin, szemükben ismeretlen félelmek.

A zalai csapat meglátogatta a krakkói Schindler-gyár épületét, ahol a gyártulajdonos 5000 zsidó életét mentette meg. A gyárban a lengyel nép tragédiáját vázoló tárlat jelzi, ők a magyaroknál négy évvel korábban kerültek a németek fennhatósága alá, annak minden ódiumával.

Birkenau hírhedt vasúti vágánya. Az idős turista házaspár hosszú percekig nézett befelé...

Az élet persze él, és élni akar. Ha lehet ezt mondani, csodás órákat tölthettünk a Kazimierz nevű zsidó negyedben, ahol a ma is működő zsinagóga hűvöse várt, majd a csodával határos módon megmaradt temető.

Nem fogják elhinni, épp akkor zajlott Krakkóban a világ egyik legnépszerűbb zsidó fesztiválja. Koncert, előadás, színház, színes kavalkád mindenütt. Egy kis sólet és hozzá klezmer zene nekünk is jutott.

Emlékkő a krakkói Kazimierz negyedben. A zalaiak itt is koszorúval tisztelegtek a város üldözöttjeinek emléke előtt Fotó: A szerző

AHOL A SCHINDLER LISTÁJA JÁTSZÓDIK

A Kazimierz krakkói városrész, amely a vártól, a Waweltől délkeletre fekszik.

A második világháborúig zsidók lakták; a negyedtől délre működött Oskar Schindler Press- und Emaillierwerk nevű gyára, írja az internetes lexikon. A településrész sok iparosnak, kereskedőnek, mesternek és művésznek adott otthont. A zsidók Kazimierz területének mintegy egyötödét lakták, de a lakosok felét tették ki. Ez a negyed lett a lengyel zsidóság szellemi és kulturális központja, ahol több híres hittudós tevékenykedett.

1941-ben a náci megszállás után a Kazimierztől délre, a Visztula másik partján fekvő Podgórze kerületben alakították ki a gettót.

Krakkóban 68 ezer zsidó élt a német bevonuláskor, közülük néhány száz élte túl a második világháborút.