A 20. évfordulót ünnepelték a homokkomáromi imatáborban

Ma délelőtt közel 170 gyermek és fiatal, a Garaboncon, Galambokon és Homokkomáromban, három korosztály számára immár 20. alkalommal megrendezett jubileumi imatábor résztvevője együtt énekelte a jól ismert slágert dr. Rumszauer Miklós egyházmegyei bírósági helynökkel, miközben a homokkomáromi kegytemplom mellett a földbe került az ünnepi időkapszula. A kapszula várhatóan a következő 20 év múlva jöhet csak újra a felszínre, benne a most táborozó gyerekek jövőnek szánt üzeneteivel. Biztos fura érzés lesz majd azoknak, akik 20 év múlva, a 40 éves jubileumra visszatérnek

Fotó: Szakony Attila

Ez volt az egyetlen, kicsit melankolikus momentuma a szombaton záró tábornak, mely egyébként az Úrnak bizonyosan tetsző jókedvben telt. A 3 településen táborozó fiatalok a búcsújáró helyként is ismert Homokkomárom kegytemplománál azért gyűltek össze, hogy meghallgassák és imádságukkal gyarapítsák a Kaposvári Egyházmegye nemrég kinevezett új püspöke, Varga László ünnepi szentmiséjét. – Akartok-e Jézus Krisztus tanítványai lenni? – kérdezte a püspök atya a gyerekektől. – Vagy csak templomba járó, időnként fohászkodó, esetleg hálaadó ima-mondó fiatalok? Azoké a világ, akik komolyan veszik a Krisztus-követést és tanítványokká akarnak lenni. Hogy ez mit jelent? A világot nem nagyon érdekli, hogy mit csinálunk most itt a templomban. Nem érdekli, hogy milyen lelkesen, vagy hangosan éneklünk és az sem izgatja, hogy elérzékenyülünk-e szentáldozáskor. Hanem az érdekli, hogy mit mondasz, mit csinálsz, ha vége a misének? A két mise közti idő érdekli. Hogy látszik-e rajtad akkor, Krisztusé vagy? Hogy találkoztál-e már a feltámadt és köztünk élő Jézussal? Mert ha igen, akkor lesz miről beszélned, a találkozás örömmel tölt el és nem hallgathatsz róla. Annak örülnék, ha mindenki, aki itt van, találkozna Jézussal és igazi tanítvánnyá lenne!

Fotó: Szakony Attila

A szentmise után a templom előtt fergeteges táncra, majd az időkapszula földbe helyezésére került sor. A délután sportversenyekkel, elmélkedéssel, kiscsoportos beszélgetésekkel telt. Az elmúlt napokban a gyerekek számos színes programon vehettek részt, volt rendőrségi bemutató, elmélkedések, kiscsoportos beszélgetések, íjászkodás és ellátogattak például a veszprémi érseki palotába is. S ami a legfontosabb: megtanultak imádkozni.

Fotó: Szakony Attila

– A tábornak a kezdetek óta az a célja, hogy a gyerekeknek megmutassuk, az imádság nem pusztán valami kötelező penzum, hanem találkozás Jézussal és nagyon is sokféle módon imádkozhatunk – bocsátotta előre Horváthné Makrai Márta. – A gyökerek Franciaországból erednek, ahol a jezsuiták vezetésével kidolgoztak egy módszert, mely révén a gyerekek és a fiatalok tábor keretében ismerkedhetnek meg az imádság formáival. Így többek közt a kezek imájával, a színjátszással, a túrázással (a természetben is fel lehet fedezni Isten szépségét) és helyzetgyakorlatokkal, melyek a Szentírásból vett  részletekre épülnek. Az idei tábor mottója például az „Itt vagyok, mert hívtál engem!” Egy Franciaországban élő magyar házaspár révén, 1998 nyarán egy francia atya, egy gyakorlott táborvezető asszony és egy tanárházaspár segítségével jött létre az első imatábor a kanizsai Jézus Szíve Plébánia támogatásával.

Horváthné Makrai Márta hozzátette, abban bíznak, hogy a tábor a résztvevőknek olyan élményt jelent, amely arra ösztönzi őket: segítsenek bajba jutott társaikon és mutassanak példát a többieknek, hogyan lehet örömben és szeretetben élni.

A 8.-ba készülő Makrai Olivér kérdésünkre elárulta, neki a legtöbbet a tábor kiscsoportos beszélgetései adták.

– A hitem megerősödött a beszélgetések során. Másrészt jó a társaság, újabb barátságok szövődtek. Biztosan eljövök jövőre is – jelezte.