A zalai értékeket mindenkinek látni kell

Bohó fiatal srácként az NB II-es Olajbányász csapatában rúgtam a bőrt, de a házasságom nem működött, és ez lelkileg megviselt – avatott be a magánéletébe Szertics Péter.

Lendvai Miklós (balról) személyében új barátra talált a svédországi kalandor, Szertics Péter Fotó: Szakony Attila

Ekkor mindent egy lapra feltéve úgy döntöttem, nyakamba veszem a világot, és másutt próbálok szerencsét. A volt feleségem Szilárd fiammal együtt elköltözött. A szüleim támogattak, édesanyám csak annyit kért, hogy maradjak a kontinensen.A férfi 1971-ben előbb a traiskircheni gyűjtőtáborba került. Mivel kárpitosként dolgozott, maradhatott volna Ausztriában, de messzebbre vágyott. Svédország abban az időben is kiegyensúlyozott, természeti kincsekben bővelkedő gazdag állam volt, ideális úti cél egy kalandornak.– Halmstadba érkeztem, amely egy kikötő-, egyetemi és iparváros Svédország nyugati partján, a Nissan folyó tölcsértorkolatánál – folytatta.

Egy autófényező iskola elvégzése után nyugdíjazásomig, 36 éven keresztül jórészt luxuskocsik javításával foglalkoztam. Olyan nulla kilométeres autókat javítottunk, amelyek a tengeri szállítás közben megsérültek. Professzionális munkát vártak el, hisz’ a szalonokban nem lehetett probléma a járgányokkal.Közben a labdarúgás is az élete része maradt. Egy erős magyar megyei bajnoksághoz hasonló pontvadászatban török, albán, horvát és koszovói társakkal megszervezte az Inter FC csapatát.

Ezen a társaságon keresztül ismerte meg kilenc évvel fiatalabb vajdasági magyar feleségét. Második fia, Róbert 1986-ban született. Ma, miután bejárta a világot, lakberendezőként dolgozik Svédországban. Péter számára  fontos volt, hogy gyermekei nyitottak legyenek a világra, de a gyökereiket se felejtsék el, s beszéljenek az anyanyelvükön.– Izgő-mozgó srácként nem bántam meg, hogy a nyakamba vettem Európát, de nyolc év után, ahogyan lehetett és megengedték, megpróbáltam hazatérni – fogalmazott.

Az osztrák határról elkergettek, de a bécsi konzulátuson aztán rendeztem a papírokat, és végre újra megérinthettem az anyaföldet. Ez erőt adott a további életemben, ám a hazatelepülés gondolata nem foglalkoztatott.Ebben nagy szerepet játszott a családja és stresszmentes élete. Svédországban másképp lüktetnek a hétköznapok. A stressz szinte ismeretlen fogalom: a munkavállalók kényelmesen megélnek a fizetésükből, nem kell plusz keresetért hajtaniuk.Péter viszont nem tudott elszakadni az országtól, úgy érzi, ha az ember magyarnak születik, soha nem tagadhatja meg a hazáját.

Nem értem azokat a fiatalokat, akik úgy vándorolnak el az országból, hogy vissza sem néznek – mondta könnyekkel a szemében. – Sokat tapasztaltam a külföldi létből, és most, nyugdíjasként visszatérve érzem a különbségeket. Valóban nincs annyi gyár, mint egykor volt, de az élet minősége Magyarországon emelkedő tendenciát mutat. Szertics Péter néhány éve vett egy házat pincével és némi szőlővel Zalakaroson. Elmondása szerint megihlette a táj, a gyógyvíz, valamint a zalai bor, így az év egyik felét magyar földön tölti.

Küldetésem, hogy a svédeknek megmutassam a szülőhazámat, ezért csoportokkal látogatjuk a környéket – tette hozzá.

Annyi érték és szépség kínál itt kikapcsolódást, hogy ezt mindenkinek látnia kellene.