Milliós vízdíjtartozás - Nem reagált a levelekre, hiszen a víz továbbra is folyt a csapokból

– A Zalavíz kimutatása szerint 3,2 millió forinttal tartozom, de szerintem, ez tévedés, biztosan elromlott a mérőóra – magyarázza a 40 éves férfi, aki élettársával, két kamasz lányával és fogyatékos bátyjával él a szüleiktől örökölt kopottas pózvai családi házban. – Kértem február 25-én, hogy vizsgálják be a mérőórát, de erre már nem került sor, mert leszerelték – magyarázta a többnyire álláskeresőben lévő férfi. (A Zalavíz erről azt közölte: az ivóvízmérő hitelességi idején belül a felülvizsgálatára vonatkozó kérést nem kaptak.)

Horváth Lajosnak úgy rémlett, hogy az egyik leolvasáskor szóltak neki, gond lehet, mert forog az óra, miközben a házban nem használtak vizet.

Szerinte a benti vezetékekkel nem lehet baj, azokat kicserélték pár éve a fürdőszoba átépítésekor. A falon kívül, a szabadban a mérőóra és a ház környezetében nincs jele az elszökő víznek, ám bizonyos talajszerkezet mellett folyónyi mennyiség is eltűnhet nyom nélkül. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy műszaki hiba játszott közre, még nem tudni.

Horváth Lajos panaszával a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez is fordult, a vizsgálat még nem zárult le. Erre is hivatkozva először nem kívánt a Zalavíz az ügyről felvilágosítást adni. Később azonban Horváth Lajos jelenlétében a fogyasztóvédelmi referens és a gazdasági igazgató vázolta fel az idáig vezető utat. (A két zalavizes munkatárs nem járult hozzá neve közléséhez...).

A mérőóra 2010 októberében került Horváth Lajos nevére. A férfi maga által is elismerten soha nem erősítette a pontos díjfizetők táborát. Ez hamar megmutatkozott, mert díjtartozásai miatt az első felszólítást már 2011 májusában postázták neki. A második, ügyvédi fizetési felszólító levél, amiben tájékoztatták a következményekről is, 2011. június 29-én indult útjára. Ez után egy hónappal, 2011 augusztusában korlátozták a fogyasztást nála. Eddig az időpontig kérhette volna Horváth Lajos tartozása rendezését, a részletfizetést. Nem tette meg, mert lényegében egyetlen zalavizes levélre, megkeresésre sem reagált. Addigra már a 2011. augusztus 4-én kelt 803 köbméter fogyasztásról és ennek 608.316 forintos víz-csatorna díjáról szóló 10 havi elszámoló számlán összesen 706.020 forint tartozást tüntettek fel. Azaz a megelőző hónapokban átlagosan közel 80 köbméter vízfogyasztást számoltak ki Horváthéknak. A következő évben havi 70 köbméter körüli felhasználás jött ki. Az erről az időszakról 2012. augusztus 6-án kibocsátott 667.498 forintot mutató számla pedig 1.496.680 forint tartozásról tanúskodik.

Ezek után idézzünk a Zalavíz akkor érvényes üzletszabályzatából: a szolgáltató tartozások esetén igazolt postai úton felszólító levelet küld a fizetési határidő lejártától számított legkorábban 10 munkanap után az adós részére. Ebben felszólítja az adóst a hátralékának a felszólításban meghatározott időn belül történő kiegyenlítésére, a jogkövetkezményekre való felhívással együtt. Ha az adós fizetési kötelezettségének a fizetési határidőben részben vagy egészben nem tesz eleget, akkor a szolgáltató közvetlenül vagy jogi képviselőjén keresztül - egyszeri eredménytelen felszólítást követően - peres, nem peres és egyéb eljárást kezdeményezhet... Ez esetben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése után végrehajtásra adták az ügyet.

De sem ez, sem a szolgáltatás korlátozása nem változtatott a helyzeten, mert Horváth Lajos nem reagált érdemben, hiszen a víz folyt a csapokból. Így érkezett 2013. szeptember 6-ai dátummal az újabb elszámoló számla, ami 1476 köbméter víz felhasználását mutatta. Ennek ára szennyvízzel együtt 1.182.227 forint.

Hetek óta vödörrel kell leöblíteni a WC-t, mutatja Koltai Anett
Fotó: A szerző

Horváth Lajosnál, mint a legtöbb lakossági fogyasztónál évente olvassák le az órát, és havi fogyasztási átalányt állapítanak meg, ez alapján kapja az azonos összegekről és felhasználásokról szóló havi számlákat. A korábbi 70-100 köbméteres havi fogyasztás dacára a 2014. január-február-márciusról kiállított átalányszámlák havi 12 köbméterről szóltak. Igaz, a júliusi leolvasás után, 2014 végére ez havi 19 köbméterre változott és így is maradt a 2015. februári számlán is, amelyen már 3.099.105 forint tartozásról értesítették Horváth Lajost. Ez után szerelték le a mérőórát.

Adódik a kérdés, ha valaki az összes számláját és felszólítását kidobja a szemétbe, semmire nem reagál, akkor ez négy évig elhúzódhat? A történtek azt mutatják, hogy igen.

A megbeszélésen a gazdasági igazgató és a fogyasztóvédelmi referens hangsúlyozta, a Zalavíz a törvényi előírásoknak megfelelő lépéseket tette meg. A tartozás jogszerű behajtásának meghatározott rendje, és ideje van, de ezt betartva sem garantált a követelés megtérülése akkor, ha valaki nem akar fizetni, vagy az ellene indított végrehajtás nem vezet eredményre, mert nincs lefoglalható, illetve értékesíthető vagyona. Mindezek miatt nem gondolják, hogy sugallni kellene, ha valaki úgy alakítja a körülményeket, akkor bármennyi tartozása lehet, mert azt nem lehet behajtani.

Szögezzük le: nem mi sugalljuk, hogy bármekkora tartozást fel lehet halmozni, hanem az eljárás vezetett ide, és ennek az árát végső soron a többi fogyasztó fizeti meg.

A megbeszélésen végezetül elhangzott: kezdeményezik a megállapodást Horváth Lajossal, hogy minél hamarabb rendezhesse a tartozását...

Horváthék víz nélkül maradtak, a szolgáltató meg kétes eredménnyel behajtható tartozással nézhet szembe. Az is tény, ilyenből nem kevés terheli a Zalavizet az éves beszámolóik szerint. Ezekből kitűnik, értékvesztésként a lakossági, 10 ezer forintot meghaladó, 360 napon túli követelés 50 százalékát számolják el, de 80 százalékát azon fogyasztóknál, akiknél végrehajtási jogot jegyeztek be. Ezek ismeretében értékelendő, hogy 2011-ben 361 napon túli lakossági tartozásként 144,5 millió forintot tartottak nyilván. Az elszámolásban 134 milliót tett ki a 10 ezer forint feletti, egy éven túli lakossági kintlevőség és értékvesztésként 57,8 milliót számoltak el, behajthatatlanként szerepelt 11 millió. Rá egy évre a lakosság egy éven túli 10 ezer forintot meghaladó kintlévősége 172 millió forint volt, értékvesztésként 74,6 milliót számoltak el. Behajthatatlan: 5,8 millió. Tavalyelőtt, 2013-ban a 10 ezer forintot meghaladó, egy éven túli lakossági kintlévőség 220,8 millió forint volt, értékvesztésként 114 milliót számoltak el, behajthatatlan 14,2 millió. A 2014-es adatok még nem ismertek.