Megérkeztek az Amerikában elhunyt Horváth Antal maradványai az édesanyához

Furcsán hangzik, de édesanyja, Nézics Tünde boldog. Boldog, hogy fia, még ha csak hamvaiban is, de végre újra vele van. Mint arról beszámoltunk, a 28 éves fiatalember teljesen váratlanul hunyt el szeptemberben New York-ban, ahova nem csak a jobb megélhetés reményében ment dolgozni, hanem azért is, hogy édesanyját onnét támogassa, ugyanis Nézics Tünde 65 ezer forintból él egy ligetvárosi lakásban. Tünde a tragédia után felajánlotta fia szerveit, ezért a kórház az ápolás díját nem is kérte az édesanyától. A maradványok, a hamvak hazaszállításának finanszírozása azonban kérdéses volt, ezért gyűjtés is zajlott, mely során több, mint félmillió forint gyűlt össze.

A doboz, benne a hamvak, egy mécses és egy fénykép, melyen Spencer még bizakodón tekintett a jövőbe. Fotó: Horváth-Balogh Attila

Nézics Tündének pontosan 5 hónapot kellett várnia rá, hogy hazakerülhessenek fia hamvai. Nem sokkal előbb kapta meg a kórháztól az angol nyelvű, 170 oldalas zárójelentést, amiben az egészségügyi intézmény megerősítette, hogy az inzulinos cukorbeteg fiatal férfival szívroham végzett. A hamvakról azonban semmi hír nem volt egészen a közelmúltig, amikor is Tünde felvette a kapcsolatot Magyarország amerikai nagykövetségével. Onnét azt a választ kapta, hogy fia hamvai, halotti anyakönyvi kivonata és minden járulékos dokumentum már régóta egy temetkezési vállalkozónál van, ő késlekedik a hazajuttatással.

Ezt követően mi is megkerestük hazánk New York-i főkonzulátusát, ahonnét dr. Demeter Anita konzultól azt a választ kaptuk, hogy folyamatos kapcsolatban állnak Nézics Tündével és a képviselet minden, a főkonzulátus számára rendelkezésre álló módon segítséget nyújt ahhoz, hogy Horváth Antal hamvai mihamarabb hazakerülhessenek az édesanyához. Úgy látszik, ígéretüket beváltották, ugyanis a múlt hét végén teljesen váratlanul csomagot hozott a postás Tündének: benne fia két pólója, néhány irat, a mobiltelefonjai - és Antal hamvai.

- Immáron 5 hónapja, hogy megtörtént a tragédia, azt sajnos, visszafordítani nem lehet. Ezért én már annak is nagyon örülök, hogy végre, megérkeztek fiam hamvai és így újra velem lehet - mondta könnyekig hatódva. - Azóta megváltozott minden idehaza... Most egyelőre a fotelben foglal helyet, hogy kényelmes legyen neki, de szeretnék neki egy kis urnatartó szekrénykét készíttetni, amit az ágyam mellett helyezek majd el, így most már végleg velem marad... Tervezem, hogy egy mondatot is felvésetek majd a bútordarabra: „Egy ember vagy a világnak, de nekem az egész világ te vagy."

A hazaszállítás egyébként végül félmillió forintnál is többe került. Nézics Tünde végül azt is a lelkünkre kötötte: szeretné, ha lapunkon keresztül mondhatna köszönetet valamennyi támogatónak, de különösen Marosi Kírának és Nemes Mónikának.