A magyar Vöröskereszt históriáját szeretné feldolgozni Kovács Tibor

Élete utolsó, aktív évtizedében kötelezte el magát a Vöröskereszt mellett: 1987 és 1997 között a segítő szervezet megyei titkáraként dolgozott. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta el a köteléket : azóta is a megyei alelnöke annak. Már nyugdíjasként kezdte el kutatni a szervezet magyar történetét, hazai vonatkozásait.

Kovács Tibor, kezében az általa írt Vöröskeresztes élet Zala vármegyében 1881-1945 című kötettel, amely 2008-ban jelent meg A Vöröskereszt zalai története alcímmel Fotó: Pezzetta Umberto

A Vöröskereszt, mint nemzetközi szervezet Genfben alakult meg, 1863-ban. Henry Dunant, a mozgalom atyja a harctéren küzdő, sebesült katonák gyámolítása céljával hozta létre a segélyszervezetet hangsúlyozza Kovács Tibor. A magyar vöröskeresztet két évtized múltán, 1881. május 16-án hozták létre, a Magyar Szent Korona Országainak Vörös-Kereszt Egylete elnevezéssel. Meglepő lehet, de ekkorra Zala vármegyében már működtek fiókegyletei. Csáktornyán 1879-ben, egy évvel később Zalaegerszegen és Keszthelyen, majd 1881. január 31-én, Nagykanizsán is útjára indították a segélymozgalmat, utóbbiban Veres-keresztes nagy-kis kanizsai fiókegylet elnevezéssel, élén egy 22 tagú választmánnyal. Ekkortájt a fiókszervezeti munka és célkitűzés kétirányú volt: egyrészt, hogy békeidőben mit tegyenek, mivel segítsenek a tagok, másrészt pedig felkészülni egy váratlan, háborús helyzetre. A békeidőbeli tevékenység elsősorban a rászorulók számára való adománygyűjtésben nyilvánult meg, és így nagyon hamar divatba jöttek a jótékonysági táncmulatságok és hangversenyek Zalában. Nyaranta népünnepségeket és perselyes gyűjtéseket tartottak a városok fás ligeteiben, és a korabeli szórakozóhelyeken. Hogy ezek nem voltak eredmény nélküliek, arról mi sem tanúskodik jobban, minthogy a Zalaegerszegi fiókegylet már a megalakulása utáni évben hálalevelet kapott Tirolból, amiért értékes segítséggel támogatták az ottani árvízkárosultakat. De Zala mindenhol jeleskedett, például az észak-magyarországi Árva vármegye éhínséggel küzdő lakóit sem hagyták segítség nélkül. Ugyanakkor megkezdődött a vöröskeresztes kisegítő hadikórházak létrehozása is.

Az első világégés első esztendejében, 1915. szeptember 15. napjáig, Zala vármegye már harminckilenc helyszínen számos kistelepülésen is, mint Misefa, Pölöske, Palin vagy Zalaszentmihály , 2010 férőhellyel állt rendelkezésére a harcok sérültjeinek sorolja az adatokat a kutató. A Vöröskereszt mindenről maga gondoskodott a kórházaiban. Élelmiszer, gyógy- és kötszerek, orvosok, ápolónők: ezeket mind-mind a polgárok nagylelkű adományaiból finanszírozták, illetve a kórházi személyzet például az ápolónők önkéntesként végezte segítő feladatát. Ezek a lányok, asszonyok azonban nemcsak a vármegyék kórházaiban segítettek, de közülük 200 bátor önkéntes még a frontvonalakra is kiutazott. Csak egy testvérpár nevét említeném itt meg: a kanizsai Durgó nővéreket, Katalint és Ilonát, mindkettőjüket érdeméremmel jutalmazták a frontszolgálatért.

Az akkori közélet, a polgárság prominens tagjai élenjártak és példát mutattak az önkéntes munkában és segítségben, illetve a vöröskeresztes kórházak fenntartásában és működtetésében. A megyeszékhelyen a főispán, dr. sipeki Balás Béla és neje, valamint a város főorvosa, dr. Gráner Adolf végzett felbecsülhetetlen értékű önkéntes tevékenységet. Herceg Festetics Lászlóné Keszthelyen létesített magánvagyonából kórházat, gróf Festetics Mária Söjtörön, míg Mester Aladárné Csáktornyán jeleskedett. A kanizsai és körmendi nagybirtokos, herceg dr. Batthyány-Strattmann László pedig mind a mai napig, mint a szegények orvosa és segítője él a köz emlékezetében. Mindennek meg is lett az eredménye: egy 1916-os adat szerint 5945 sebesült katona érkezett a zalai vöröskeresztes kórházakba, akikből 4353 fő gyógyultan távozott emeli ki Kovács Tibor. Megyeszerte szlogenné vált a jelszó: Adakozzunk a Vöröskereszt Egyletnek! , illetve megszokottá váltak a Péter-Pál napi perselyezések is. Az önkéntesek számos, ötletes jótékonysági gyűjtéssel igyekeztek újra és újra megszólítani az embereket, de nem feledkeztek meg a frontokon harcoló katonák hadiszükségleteiről sem. Volt például aranyat vasért , vagy rézmozsarat vasmozsárért akció, hiszen a háborúhoz pénz, a puskákba pedig lőszer kellett. Az önkéntesek, ha éppen nem az utcákat járták, akkor a hadba indulóktól való ünnepélyes el is szenteltek időt: kokárdával díszítették fel a katonák zubbonyát, de Gelsén az is megtörtént, hogy a helybeli asszonyok gyümölcsös kosarakkal és pálinkával kedveskedtek a bakáknak.

Önkéntes betegápolók vászonruhája az első világháború idején

Egy mai rendezvényszervező is megirigyelhetné az ötletgazdagságát a korabeli szervezőknek: például Zalaegerszegen, egy zenetanár házában hangversenyt tartottak, amely meghallgatására 60 ember, tőlük pedig 1600 korona adomány gyűlt össze mondja a zalai Vöröskereszt történetét kutató szakember. 1916 nyarán történt, hogy az egerszegi focisták jótékonysági mérkőzésre hívták a kanizsaiakat. A dél-zalai városból nem érkezett meg a teljes legénység, így hiányosan kezdték el a meccset. Mikor fél óra elteltével a nagykanizsaiak is kiegészültek, a megyeszékhelyiek baráti gesztusként középre rúgták a labdát, és újrakezdték a játékot. A teljes jegybevételt a vöröskeresztes kórház javára ajánlották fel. Ugyanezen a nyáron, július 2-án adott koncertet a tüdővérzéses és rokkant katonák zalaegerszegi szanatóriumának megsegítéséért a megyeszékhelyen Európa leghíresebb gyermekkórusa, a Felícián Gyermekkar is. Másnap a Polgári Leányiskola növendékei rögtönöztek színielőadást az egyik tanáruk lakásán. A 10, 20, 30 és 40 filléres belépőkből 20 koronát gyűjtöttek össze a lányok.

Első világháborús sebesültek a Festetics Tasziló által fenntartott kórházban

A zalaegerszegi vöröskeresztes kórház a Zrínyi-gimnázium épületében működött, míg Nagykanizsán a Szekeres család állt a kórházi kezdeményezés mögé: három is működött belőle a dél-zalai városban, a háború éveiben. Az aranyat vasért mozgalom felhívására pedig 138 kanizsai család cserélte be családi ékszereit vöröskeresztes vasra. Az egész vármegye összefogott szögezi le Kovács Tibor. Tapolcán, 1917-ben Csak egy virágszálat a sebesült katonák megsegítésére akciót szerveztek a tapolcai vöröskeresztesek, amikoris járták az önkéntesek a várost, és kérték a polgárokat egy-egy szál virág árának perselybe dobásával a katonák támogatására: 302 koronát sikerült így összegyűjteniük. Keszthelyen farsangi mulatságok és színi előadások színesítették a város kulturális életét, miközben a jegyárakkal járultak hozzá a szórakozó polgárok a Vöröskereszt működéséhez. A Murakeresztúrral szemközt , ma horvát területen fekvő Alsódomboru község is vöröskeresztes kórházat szervezett, amely semmi kívánnivalót sem hagy maga után írta róla a 48. gyalogos huszárezred káplánja, mikor súlyos sebesüléséből felépülve, gyógyultan távozott a Mura és a Dráva találkozása mellett fekvő kis településről. Zalaapátiban a helyi leányiskolában létesült vöröskeresztes kórház, ahonnan 10 hónap alatt 101 sebesült katona távozott gyógyultan. A kis kórházat dr. Hanny Ödön, a keszthelyi kórház orvosa vezette szabadidejében, önkéntes munkájával.