Két héttel a becsengetés után gyermekzsivajtól hangosak az iskolák termei

Az első osztályba érkezők egyelőre még csak ismerkednek az új helyzettel, a házirenddel, de még gyakran előfordul, hogy a tanítókat anyának szólítják. A kanizsai Kőrösi-iskolában Halászné Tihanyi Magdolna és Schvarcz Istvánné a város egyik, talán a legnagyobb létszámú, 33 fős osztályával foglalkozik. A pedagógusok 30 éves pályafutásuk alatt már számos kihívással találkoztak, s igyekeznek a mai kor elvárásainak is megfelelni. Ugyan a körülöttünk lévő világ állandóan változik, de nincs új a Nap alatt: a gyerekek ma is ugyanolyan mozgékonyak, mint évekkel korábban.

- Légyszi, engedjen ki – hangzik el gyakran a magázással kevert tegezés az apróságoktól. A gyerekek eléggé megkeverednek otthon, hiszen a mai világban már otthon a nagyszülőket is tegezik, így a beszoktatás időszakában megbocsájtható a közvetlenségük. Schvarcz Istvánné Marika néni szerint az egész napos iskola keretében hamar összecsiszolódnak a gyerekekkel, akik kicsit hangosabbak, mint korábban.

Halászné Tihanyi Magdolna (balról) és Schvarcz Istvánné a gyermekek között igazán jól érzik magukat, októbertől a képeket felváltják a betűk (Fotó: Szakony Attila)

- A gyerekek olykor túlkiabálnak bennünket, de ez nem azért van, mert neveletlenek lennének – fűzte hozzá Marika néni. – Ennek oka lehet, a megváltozott pörgős világ, tartanunk kell a lépést, ha nem akarunk lemaradni. A szabályokkal hamar megbarátkoztak. S, ugyan nagyon örülnek neki, hogy az iskolában nem kell aludni, ám előfordult, hogy néhányan az ebéd utáni mesefelolvasás közepette a padra borulva elbóbiskoltak.

Egy tudományos kutatás szerint a gyereknek azért „nagy a feje”, mert kifejlett felnőtt agyveleje van. Tüdőlebenyeinek felszíne viszont ekkor még ötöde a felnőttének. Tehát a gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a felnőttével egyező méretű agyat. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha az a kisdiák négy-öt órát rohangál és üvöltözik a szabad levegőn. A kutatással a Kőrösi-iskolában is egyetértenek, hiszen annyi időt töltenek, a szép udvarukon amennyit csak lehet. Az elmúlt néhány hétben viszont esélyük sem volt kimenni, ugyanis napokig szakadt az eső.

- A szabadidőt jobb híján tehát a tanteremben töltjük, a gyerekek ilyenkor sokat rajzolnak vagy az otthonról hozott játékokkal múlatják az időt – tette hozzá Halászné Tihanyi Magdolna az apróságoknak csak Titi néni. – Ha esetleg a társaikkal összekülönböznek, akkor általában gyakran megölelnek bennünket, hozzánk bújnak és vigasztalást várnak. A játék végeztével bekapcsoljuk a rendrakó zenét, melyre szó nélkül elpakolnak mindent, majd a csendvarázsló dob megszólalását követően fegyelmezetten leülnek a padba és várják a következő feladatot.

A körősis tanítók elégedettek az állománnyal, egyelőre még a vonalak elsajátításánál tartanak. Több diák már azt gondolta, hogy az első héten megtanulhatnak olvasni, azonban mindennek az alapjával, az írással csak októberben kezdenek el foglalkozni. Marika néni szerint néhány éve divatos volt, hogy az óvodában megtanították a szülők írni és olvasni a csemetéjüket, ám ez a trend mára eltűnt, így mindenki egyelő esélyekkel és jó módszerrel sajátíthatja el az alapokat.

A nyáron üresen kongó, zsivajtól még visszhangzó osztályok új lakókat fogadtak Zalaszentgróton is

Beköszöntött a szeptember, és a gólyák újult energiával foglalták el a kilépők helyeit. Helyi gólyákat faggattam a középiskolai tanulmányaik kezdetéről.

-Miért a zalaszentgróti Deák Ferenc ÁGAMI-t választottátok?

Viktorin Kinga Noémi: Elsődleges szempont nálam az volt, hogy közel van, nem kell korán kelni. Sima érettségiért nem szerettem volna messzire utazni, itt is lehet nyelvvizsgázni, emelt szintű érettségit tenni.  Szimpatikus az is még, hogy egy osztályon belül a kis létszám miatt, több figyelem, támogatás jut egy főre.

Mukics Dóra: Azért választottam, mert ezt a helyet már ismerem. Ismerősök a diákarcok, a tanárok, az épület, olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

-Hogy telt az első hét?

Kinga: Számomra a legszokatlanabb a napi hét-nyolc óra, és a mindennapos tesi.

Szacskó Alexandra: Az első hét még furcsa volt. A tanárok rendesek, mindenkinek más és más a stílusa. Több elvárás irányul felénk. Tetszik, hogy felnőttesebben kezelnek.

Marancsics Máté: Az osztályközösség egy jól összeszokott csapat, még általános iskolából évfolyamtársai, volt osztálytársai vagyunk egymásnak. Az újak hamar megtalálták köztünk a helyüket. Tanárok közül is sokan tanítottak minket, ennek köszönhetően elindult egy eredményes diák-tanár kapcsolat kialakítása gimnáziumban is.

Képen szereplők: (Ülők, balról jobbra): Viktorin Kinga Noémi, Marancsics Máté, Mukics Dóra
(Állók, balról jobbra): Schanczl Júlia, Torma Evelin, Szacskó Alexandra

-Hogyan tartjátok a kapcsolatot volt osztálytársakkal?

Kinga: Nehezen, de valamennyire próbáljuk szinten tartani a barátságokat. Nem lehet a mindennapokat délutáni találkozásokkal pótolni, mindenki új barátokat talál, fokozatosan távolodunk egymástól.

Schanczl Júlia: Interneten beszélek velük.

Máté: Régen ennyire se tudták tartani a kapcsolatot, a mi helyzetünket megkönnyíti a technika.

-Milyen érzéssel várjátok a gólyaavatót?

Kinga: Kíváncsiság van bennem, egy kicsit félek a cikis, kínos dolgoktól, de bízok benne örök élmény marad, és még jobban összekovácsolja az osztályunkat.

Máté: Jó kapcsolatot ápolunk a  felsőbb évesekkel. Nem rajtunk, hanem velünk fognak nevetni.

A zalaszentgróti Deák Ferenc ÁGAMI-ban szeptember 22-től kezdődik a Gólya hét, humoros feladatokkal, meglepetéssel készülnek a 10.-esek az újoncok felavatására.