Devizahitelesek - Mivel rukkol elő a kormányzat?

Heteken, de talán napokon belül kiderülhet, hogy milyen mentőcsomagot dolgozott ki a kormány a devizahitelesek megsegítésére.

A hét elején, a kormány által szabott határidő lejárta e-lőtt néhány nappal a Magyar Bankszövetség megküldte a devizahitelesek megsegítésére vonatkozó javaslattervezetét, ám az ebben foglaltak – az árfolyamgát megtartása, a kilakoltatási moratórium e-lőrehozása – Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint nem elegendők.

RÁADÁSUL annak a két fontos szempontnak sem felelnek meg, miszerint szűnjenek meg a lakáscélú, deviza-alapú jelzáloghitelek, másrészt a forintban eladósodottak se járjanak rosszabbul devizaadós társaiknál. A szaktárca vezetője egyúttal azt is bejelentette, hogy a kabinet novemberben újabb mentőcsomagot terjeszt a Parlament elé, ám ennél több konkrétumot nem árult el Varga Mihály.

– Én sem tudom, milyen tartalmú csomagot terjeszt a kormány az Országgyűlés elé, de abban biztos vagyok, hogy a szakértők számos variációt modelleztek, s minden olyan megoldás belefér a csomagba, ami javítja a devizahitelesek helyzetét – mondta Cseresnyés Péter, Nagykanizsa polgármestere, a Fidesz parlamenti képviselője.

– Persze a tisztánlátás érdekében nyilvánvalóvá kell tenni, hogy olyan megoldás nem létezik, ami nem jár érdeksérelemmel, az adósoknak, illetve a bankoknak is szerepet kell vállalniuk a helyzet kezelésében, hiszen a devizahitelesek gondja társadalmi probléma.

Devizahitelesek demonstráltak október 18-án Zalaegerszegen. Egy nézelődő  a helyszínnél

Bár a legújabb mentőcsomag részleteiről Cseresnyés Péter sem tudott konkrét információkkal szolgálni, arra azért mindenkit emlékeztetett, hogy miképpen kerültek ilyen helyzetbe a magyar családok.

– Az első Orbán-kormány idején bevezetett lakásépítésre és lakásvásárlásra fordítható hitelek kamattámogatásának mértékét a Medgyessy-kormány megszüntette, majd a Gyurcsány-kormány idején a jegybanki alapkamatot olyan magasan tartották, hogy emiatt a forinthitelt igénylők száma csaknem nullára csökkent – mondta Cseresnyés Péter, aki hozzátette: ekkor kerültek előtérbe a devizaalapú hitelek, melyeknek kamatmértéke ugyan kedvezőbb volt, de a kockázat is benne rejtőzött a konstrukcióban. Ráadásul a bankok akkortájt lényegében a hitelkérő jövedelmi helyzetét sem vizsgálták, így aztán nem csoda, hogy az emberek nyakra-főre vették fel a hiteleket.

A kanizsai Zábrádi Andrea férjével együtt 2008 februárjában vett fel 5.8 millió forintos, svájci frank alapú lakáshitelt, aminek futamidejét akkor 25 évben maximálták.

– Az első hónapokban 25-28 ezer forint volt a havi törlesztőrészlet, majd alig egy év elteltével ez az összeg havi 40 ezer forintra emelkedett – így Zábrádi Andrea, aki hangsúlyozta: bár a hitel felvételekor tisztában voltak az árfolyamkockázattal, arra ők sem számítottak, hogy ilyen hamar és ekkora mértékben változhat a törlesztőrészlet.

– A kormány árfolyamgátra vonatkozó csomagja szinte az utolsó szalmaszál volt, amit azonnal meg is ragadtunk, hiszen akkorra már havi 70 ezer forintot kellett törlesztenünk. Azóta jelentősen csökkent a részletünk, s ezzel úgymond megmenekültünk attól, hogy földönfutókká váljunk, ám ebben az egész történetben az a legijesztőbb, hogy a 2008-ban megvásárolt lakásunk piaci értéke jelentősen lecsökkent, ugyanakkor a tőketartozásunk hihetetlenül megemelkedett. Tehát nagyobb a tartozásunk, mint annak az ingatlannak az értéke, amire hitelt vettünk fel.

A PROBLÉMA akkor válik igazán plasztikussá, ha a konkrét számokat is megnézzük. Zábrádiék esetében a felvett 5.8 millió forintos hitel mai értéken mintegy 7 millió forintos tartozásnak felel meg úgy, hogy a lakástakarékpénztárból felszabaduló közel egymillió forintos megtakarításukat már beforgatták a hitel csökkentésébe. A család az elmúlt öt évben közel 3 millió forintot törlesztett, s a következő 20 évben még közel 15 millió forintot lesz kénytelen kifizetni. Ha mindezt összeadjuk csak akkor látszik, hogy milyen kilátástalan helyzetbe sodródtak Zábrádiék és a hozzájuk hasonló családok.

De, hogy milyen mértékű, pontosabban mértéktelen volt a hitelfelvétel, azt jól példázza egy 2010. augusztusi adat is. Akkorra már a 8746 milliárd forintot is meghaladta országosan a kihelyezett devizahitelek összege, ami az összes kihelyezett magyarországi hitelen belül 68.4 százalékos arányt mutatott.

A válság aztán kijózanította az ország lakosságát, a forint gyengülése komoly árfolyam elmozdulást eredményezett, ami a törlesztőrészletek iszonyatos mértékű növekedését hozta magával. A nagy tömegek ekkor szembesültek azzal, hogy a stabilnak hitt euró, svájci frank vagy japán jen alapú kölcsön paraméterei változtak, kiszámíthatatlanná váltak. A problémát csak tovább tetézte, hogy a gazdasági válság miatt munkahelyek sokasága szűnt meg, így egyre több olyan család lett, ahol egy vagy egyetlen kereső sem maradt.

– A devizahitelesek védelme érdekében 2010 tavaszán került sor az első intézkedésre, ekkor döntött arról a Parlament, hogy a magánszemélyek által felvett devizahitelt tilos az ingatlan nyilvántartásba bejegyezni – emlékeztetett Szántó Zsuzsanna pénzpiaci igazságügyi szakértő, aki jelezte: mindez csak tűzoltásnak volt jó, hiszen addigra már több százezer bejegyzés történt.

– Nem sokkal később a kormány nyomására egy Etikai Kódex is készült a bankok részére, melynek be nem tartása ugyan szankcionálható volt, de a devizahitelesek számára érdemi változást nem eredményezett. Nem sokkal később, 2011 nyarától az árfolyamrögzítés is elérhetővé vált, amelynek lényege, hogy az ügyfelek 5 évig rögzített árfolyamon törleszthessék devizahiteleiket. A tényleges és a rögzített árfolyam közötti különbség úgynevezett gyűjtőszámlára kerül. Ez a lépés, noha fontos volt – hogy levegőhöz jussanak az ügyfelek –, mégsem jelent végleges megoldást. A végtörlesztésre szintén volt lehetőség, de ezzel alapvetően azok éltek, akik rendelkeztek tartalékokkal vagy továbbra is hitelképesnek bizonyultak a devizahitel forint hitellel történő kiváltásakor. A devizahitelek forintosítására is lehetőség volt, de a programra csupán a jogosultak 30 százaléka jelentkezett, a szerződéskötésig alig 20 százalék jutott el.

AZ ÁLLAM szerepe szintén felvetődik. a kialakult helyzet kapcsán. Szántó Zsuzsanna szerint ugyanis nem csak a bankokat terheli felelősség.

– Ne feledkezzünk meg az állam szerepéről sem, hiszen az állam az állampolgárok érdekeit szem előtt tartva már korábban olyan intézkedéseket foganatosíthatott volna, melyek gátat szabnak a devizahitelek ilyen mértékű térnyerésének – folytatta a pénzpiaci szakértő, aki hozzátette: az MNB, a PSZÁF és a Magyar Országgyűlés is rendelkezett olyan jogosítványokkal, amelyekkel már jóval korábban be lehetett volna avatkozni. S, persze azt is meg kell jegyezni, hogy az állam és az önkormányzatok szintén devizában adósodtak el, tehát ugyanolyan módon vállalták az árfolyamkockázatot, mint az átlagos magyar családok. Ez természetesen nem menti fel a bankszektort a felelősség alól, de az ügyfeleket sem, akik gyakran felelőtlenül vettek fel hitelt.

MEGOLDÁSI javaslat több is született már az elmúlt időszakban. A Budapesti Corvinus Egyetem két munkatársa, Walter György és Berlinger Edina egy unortodox elképzelést vázolt fel, melynek lényege három fő elemből áll. A szakemberek szerint először a késedelemben lévő vagy fizetni már nem tudó adósoknak úgynevezett jövedelemarányos törlesztést kellene ajánlani, ami a nettó bér maximum 30 százalékát jelentené. Második lépésként a jövedelemarányos törlesztést választó ügyfelek hitelét forintosítani kellene, kiküszöbölve ezzel a további árfolyamkockázatot. Harmadik lépésként a jól fizető adósoknak kedvezőbb kamatokat kellene biztosítani.

KI ÉS MILYEN MÉRTÉKBEN?

A Pannon Egyetem kanizsai kampuszának egyik hallgatója nemrég felmérést végzet, melyben arra volt kíváncsi, hogy a közvélemény kiket és milyen mértékben tart felelősnek a válságért. A nem és kor szerint reprezentatív, több mint száz kanizsai lakos bevonásával készített kérdőíves kutatás szerint, a megkérdezettek 62 százaléka gondolta úgy, hogy a hitelfelvevők nem kaptak megfelelő tájékoztatást a hitel kockázatairól. A válaszadók 52 százaléka a bankokat, 26-26 százalékuk pedig az államot és a ügyfeleket tartotta fő felelősnek. A válaszadók döntő többsége úgy vélte, hogy a bankoknak a nyereségük terhére kellene segítséget nyújtani.