A tehetségtől a versenysikerig

Egyebek közt e kérdésekről beszélgettünk a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium tanáraival, abból az apropóból, hogy munkájukért „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért" díjat vehettek át nemrég. Az idén alapított állami díjat és a vele járó honoráriumot a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli pedagógusok nyerhették el. Az első (tavaszi) fordulóban a tanulmányi versenyeken elért eredményekért, majd az újabb körben, immár jelölés alapján a versenyfelkészítésért, a tehetséggondozásért és a tehetségsegítésért (tehát elsősorban a szervezésért) adományozott díjat a szakmai zsűri.

A díjazottak balról: Marosiné Kohut Gyöngyi, Monok Zoltán, Pálovics Róbert és Horváth Attila. Fotó: Katona Tibor

Zala megyéből a két fordulóban 11-en vehettek át elismerő oklevelet: Kiss Albert (Zalabér), dr. Pintér Ferenc János (Nagykanizsa), Budavölgyi Kálmán (Nagykanizsa), Farkas László (Keszthely), Szűsz János (Söjtör), Erdős Gábor (Nagykanizsa), Veitné Molnár Anikó (Nagykanizsa), Marosiné Kohut Gyöngyi, Pálovics Róbert, Monok Zoltán és Horváth Attila. Utóbbi négy kitüntetett a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium tanára; ezzel az eredménnyel az intézmény országosan is kimagasló sikert könyvelhet el.

– Rendkívül büszke vagyok arra, hogy dolgozóink közül négyen is megkapták a díjat, mert úgy gondolom, ezzel az iskolánkban zajló tehetséggondozó munkát is elismerték a jelölések elbírálói. A tehetséggondozás nálunk alaptevékenység, és a díjazott kollégákról elmondhatom, hogy a napi munkaidőn túl is a gyerekekkel foglalkoznak, akár szaktanácsadóként, akár felkészítő szakkörök, fakultációk vezetőiként – mondta a Zrínyi-gimnázium igazgatója, Horváth Attila, aki tehetségsegítő tevékenységéért (matematika tárgyból), illetve intézményvezetőként kapta meg az elismerést. Hozzátette: a pedagógusok számára fontos, hogy a minisztérium megalapította az új díjat, amely nemcsak erkölcsi, hanem anyagi megbecsülést is jelent, és amelyet az iskolából, a városból, illetve a megyéből is sok tanár megérdemelne munkájáért. Horváth Attila úgy látja, a tanároktól is rengeteg munkát kíván az eredményes felkészítés, mivel a rangos versenyeken nagyon magas a szint. Tévhit tehát az, hogy a jó képességű gyerekekkel könnyű foglalkozni.

– Gyakran halljuk, hogy könnyű nekünk a „jó gyerekekkel", mivel csak annyi a dolgunk, hogy ne rontsuk el őket... Ez persze messze nem így van. Aki dolgozott a tehetséggondozásban, tudja, hogy országos szinten a legjobbak hihetetlenül magas tudásszintet képviselnek, ezért rengeteget kell dolgozni, utánajárni a felkészülés során. Vannak szakterületek, ahol a tanár sem tudhat mindent, sőt, a tanítvány akár jobb példamegoldó lehet nála, mégis a pedagógus az, aki irányt mutat és segít a munkában – fejtette ki Horváth Attila.

Monok Zoltán sportnyelvre fordította le a példát:

– A diák a tehetséges sportoló, a tanár pedig az edző, aki ugyan nem tudja lefutni 10 másodperc alatt a 100 métert, de segíti a tanítványát abban, hogy ő megközelíthesse ezt a szintet.

Monok Zoltán (történelem és állampolgári ismeretek tárgyakból ismerték el tehetséggondozó tevékenységét) úgy fogalmazott: humán tantárgyakból kevesebb a verseny, ráadásul a megmérettetések jó része pályázat, ami sok munkával jár, ezért nem mindig könnyű motiválni a gyerekeket. Ezzel együtt megyei és országos tanulmányi versenyeken is sokszor végeznek a legjobbak között a zrínyisek. A tapasztalatok szerint a diákok manapság már céltudatosak, és praktikus megfontolásból azokat a tárgyakat tanulják, amelyekre szükségük lesz a későbbiekben. A versenyzők egy része tehát eleve ilyen területtel szeretne foglalkozni, ugyanakkor vannak olyan gyerekek is, akiket érdemes rábeszélni a nevezésre, mivel jól megy nekik az adott tárgy.

A természettudományok területén szintén kitartó, kemény munkát igényel a tehetséggondozás, tudtuk meg Pálovics Róberttől, aki a fizika tárgy tanításáért érdemelte ki a kiváló versenyfelkészítő minősítést. Mint mondta, matematikából és fizikából is nagyon magas az a szint, ahová az országos versenyeken el kell jutni, és ha nem úgy sikerül egy megmérettetés, bizony a kudarcot is muszáj elviselnie a tanulónak.

– Egy-egy szakkörről általában csak néhány diák jut el az országos döntőbe, de a versenyfelkészítés során sokkal több gyerekkel foglalkozunk, és a jó helyezésekben valamennyiük munkája, tehetsége benne van. Nagy örömömre az évek során rengeteg tanítványom ért el kitűnő eredményeket, és sokuknak a későbbi életpályája is példaértékű lehet  – mondta el Pálovics Róbert.

A nyelvtanulás ugyanakkor minden diáknak fontos manapság, és a diplomához szükséges nyelvvizsga megszerzése csak az egyik inspiráció. Marosiné Kohut Gyöngyi (német nyelvből ismerték el a díjjal versenyfelkészítő munkáját) hangsúlyozta, hogy a Zrínyiben szinte minden tanuló megszerzi a nyelvvizsgát, de az sem ritka, hogy két felsőfokú minősítéssel távoznak a végzősök.

– Nem feltétlenül azért motiváltak a gyerekek, mert németből vagy angolból szeretnének továbbtanulni, a legtöbben inkább egy kiváló eszköznek tartják a nyelvismeretet, amely jó állásokhoz, illetve külföldi tanulmányokhoz segítheti őket. Nagyon fontos, hogy minden feltétel rendelkezésre áll az intenzív nyelvtanuláshoz – mondta el a díjazott.

Azt mind a négy pedagógus megemlítette, hogy jó érzéssel fogadták a kitüntetést, mivel több évtizedes elhivatott munkát ismert el a független bizottság. A Bonis Bona-díjat a második fordulóban 437-en kapták meg országosan, és a Nemzeti Tehetség Program keretében várhatóan a következő években is díjazzák majd az arra érdemes tanárokat.