Nemes Wanda a Bölcs Náthánban játszik

A Bölcs Náthán című Lessing-darabban Recha szerepében láthatja a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház közönsége Nemes Wandát. A színésznő 2002-ben kezdte meg tanulmányait  Jordán Tamás  és Lukács Andor irányításával. Boldog volt, hogy felvették - más felsőoktatási intézménybe nem is jelentkezett -,  mégsem élte meg óriási sikerként:   rengetegen, huszonketten  jártak az osztályba. Miután diplomázott,  a Nemzeti Színházban kapott lehetőséget.

- Az osztályfőnököm, Jordán Tamás volt  akkor az igazgató, ő vitt magával. Úgy éltem meg, mintha könnyebben jutottam volna be a Nemzetibe, mint bárki más, holott  mindig szerettem a  magam erejéből eredményeket elérni - mesélte a művésznő, akiben 11  éves kora körül érett meg a gondolat, hogy a színészmesterséget választja. - Előtte inkább a sport érdekelt, sokáig kézilabdáztam, ám egy sportsérülés miatt eltanácsoltak. Akkortájt kezdtem verseket olvasni, Ady Endrét,  József Attilát, Petőfi Sándort, Csoóri Sándort... Kialakult egyfajta vonzalom az irodalom iránt,  valamiféle szereplési vágy pedig mindig volt bennem. A  családban nem volt művész, apukám mindenképpen jogi pálya felé terelgetett volna, ennek ellenére végig támogatott és segített édesanyámmal együtt.

A Nemzeti Színháztól az igazgatóváltást követően - Jordán Tamást Alföldi Róbert váltotta - búcsúzott.

- Vendégként ugyan maradtam, vagyis a meglévő darabjaimban játszhattam, de új szerepet már nem próbáltam. Abban  az évben kerültem a budapesti József Attila Színházba is, szintén szabadúszóként. Nehéz  év volt  számomra, tulajdonképpen senkit nem ismertem a szakmában és engem sem ismert senki. Megviselt az az időszak, de az ember mindig utólag okos: már tudom, hogy ez is kellett ahhoz, hogy most itt legyek, hiszen a József Attila Színházban találkoztam Besenczi Árpáddal... Akkoriban én  Vecsésre is jártam. Ültem a metrón hajnali 6-kor:  óvodákba tartottam, óvodásoknak adtam műsort. Élmény volt, de nem volt perspektíva. Nem így képzeltem el a pályát.

- Inkább azon töprengtem, hogy az a fajta elhivatottság, amit érzek, miért erre predesztinál? Miért erre sodor, miért érzem magam ennyire periférián? Hogy működhet ez az egész nélkülem, miközben én csak hozzáadni szeretnék? Vetett fel tehát kérdéseket, de inkább megerősített... Aztán, mint derült égből a villámcsapás, érkezett egy felkérés. A Nemzeti Színháztól hívtak, megadhatják-e Márta Istvánnak a telefonszámomat.  Összeestem a nappaliban, úgy válaszoltam, hogy persze-persze... Így kerültem az  Új Színházhoz 2009-ben, ahol azóta is társulati tagként dolgozom. Márta István igazgatása alatt 11 darabban játszottam, havonta 27-28 esten. Talán ott szereztem meg azt a fajta gyakorlatot, amit az egyetem után nem sikerült: ott álltam annyiszor színpadon, hogy az a gátlás és görcs, ami nem feltétlenül építő, kezdett rólam lemállani. Sok műfajban, sokféle szerepben lehettem jelen.

- Még igazgatása alatt Márta István megírta a Csodálatos mobilvilág című operáját, amit Szikora János rendezett: ez  egy kooprodukció volt, két prózai szereppel, ezeket  Bánsági Ildikó és jómagam játszhattuk. Izgalmas volt, fantasztikus emberekkel dolgoztunk. Ennyi az indok. Ha megkérdezik, tudok-e énekelni, azt válaszolom,  inkább szeretek és inkább otthon, ahol ki merem engedni a hangomat. Aki hallott, azt mondja, tudok énekelni, de azon a téren gátlásosabb vagyok: még egy plusz kell az ember szívében, amit kinyit hozzá.

Az igazgatóváltás óta - ez év februárjától már  Dörner György az Új Színház  direktora - egy darabban játszik, Páskándi Gáza Vendégség című művében, de reményei szerint az évadban két további darabban vár még rá feladat.

Wanda Tatán született, ahol egy évig élt, aztán Püspökladányba költözött a család. A gimnáziumot  Debrecenben végezte, majd a főváros következett:

- Budapestet nem szoktam meg, tíz év elteltével azt veszem  észre, hogy legszívesebben a Városligetbe megyek és a piacra. Tehát lényegében vidéki életet élek Budapesten.

- Remekül érzem magam. Korábban csak egy színésznőt ismertem a társulatból, Kovács Olgát, akivel osztálytársak voltunk az egyetemen, valamint  az igazgatót, Besenczi Árpádot és a művészeti vezetőt, Sztarenki Pált. De szeretem, ha a munkán keresztül ismerkedhetek meg egy csapattal. Civilben mindenképpen zárkózottabb vagyok, míg, ha dolgozom, akkor az első perctől kezdve próbálok fejest ugrani mind a társaságba, mind a szerepbe. Az Új Színházban szerzett gyakorlatom segítségével, illetve a kollégák nyitottsága okán hamar feloldódtam. Az évadban két további darabban vár még rá feladat.