Vita a nyerőgépekről - Most majd tudják, mire ''kell'' költeni?

Vajda László, a Cigány Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke tegnapi sajtótájékoztatón üdvözölte a döntést, miszerint betiltják a nyerőautomatákat. Úgy véli, ezt már réges-régen meg kellett volna lépni, mert úgy sok roma család élhetett volna valamivel jobban.

Így például Erzsi és élettársa is. A 47 éves zalaszentgróti asszony három éven át szórta intenzíven a pénzt a gépekbe.

- A segély 22 800 forint volt, abból 5-15 ezret kapásból a gépbe dobáltam - vallotta meg a nő, aki egy alkalommal több mint húszezret vert el. - Tudtam, hogy az eljátszott pénz másra is kellene, de betege lettem a játéknak. Néha persze nyertem is, a legtöbb 30 ezer forint volt, de a sokszorosát vesztettem el. Az élettársam mindig számon kért. Sokszor hazudtam, hogy elvesztettem, kölcsönadtam a hiányzó összeget, de ő tudta, hogy eljátszottam. Többször egész hónapon át nem volt pénzünk.

Az asszony nem volt egyedül a játékszenvedéllyel. Az automatákat üzemeltető vendéglátóhelyekben fizetésnapokon, segélyosztásokkor érezhetően megnőtt a forgalom. Nem is annyira a pultnál, mint a játékgépeknél.

- Kétféle játékos volt. Az egyik nyereségvágyból dobálta a pénzt a gépbe, a másik pedig megélhetési szándékkal. Voltak, akik nem is inni jöttek be, hanem játszani, esetleg illendőségből fogyasztottak valamit - fogalmazott az egyik presszó tulajdonosa, aki szerint a játék nem válogat: jobb módúak, a kisebbség tagjai és szegény emberek is voltak a játékosok közt. - Nemegyszer előfordult, hogy üres zsebbel, sírva mentek haza a vesztesek. Sokan még hitelt is kértek, de az is az automatában "ragadt". Egyszer előfordult, hogy egy férfi egyetlen éjszaka 200 ezer forintot játszott el. Nyereséggel kezdett, fellelkesült, és nem tudott megállni...

Vajda László szerint legalább húsz éve be kellett volna tiltani a nyerőautomatákat.

- A gépek emberi sorsokat, családokat tettek tönkre, s mindez leginkább a hátrányos helyzetben élőket érintette - mondta sajtótájékoztatóján. - Nem titok, a romák közül sokan látogatták rendszeresen az automatás helyeket, a gépekbe szórva segélyt, családi pótlékot, megtakarított pénzt. Másnap aztán fogták a fejüket, mert folytatódott a nyomoruk. Szenvedélybetegségről, függőségről van szó, aminek nehéz megálljt mondani. Örülök, hogy többé nem kísérti őket a játékszenvedély, esélyük sincs, hogy a pénzüket így elverjék. A roma lakosságnak most olyan tájékoztatókat kellene tartani, amiből kiderül számukra: mire költsenek, hogyan osszák be a pénzüket. Egy biztos: ebben nem kaphatnak szerepet sem a nyerőautomaták, sem a felesleges élvezeti cikkek.

Scheiber István, a Magyar Szerencsejáték Szövetség elnöke érdeklődésünkre úgy nyilatkozott: szerinte a nyerőautomaták betiltásának nem a szociális helyzet javítása volt az indoka.

- Megalapozatlan kijelentés, hogy a romák többsége szerencsejátékos. Ez nem igaz! - mondta. - A többségük  felelősséggel gazdálkodik, annyit költ, amennyit megengedhet magának. Természetesen közöttük is vannak szenvedélybetegek, de egyáltalán  nem nagyobb számban, mint a nem roma származásúak között. Felmérések szerint hazánkban a szerencsejátékos szenvedélybetegek aránya egy százalékon áll, míg az alkoholistáké harmincon. Látható, melyik a súlyosabb probléma, de nem azzal kezdték a változtatást. A nyerőautomaták kieséséből származó bevételt egyébként az on-line szerencsejátékból kívánják pótolni, ami szerintem sokkal veszélyesebb, mint a gépek működtetése.

A maradéknak is befellegzett

A nyerőgépek ügyét nem először vette elő a parlament. Tavaly őszi törvénymódosítás 100 ezer forintról 500 ezerre emelte a nyerőgépek tételes havi adóját, továbbá 300 ezer forint bevétel felett 20 százalékos forgalom alapú adót is kivetett rájuk. Ennek hatására kevés kivétellel eltűntek a kocsmákból és más vendéglátóhelyekről az automaták - most pedig a maradéknak is befellegzett.