Egyetlen perc alatt 36 gránát hullott rájuk

Ott hagytuk el a Magyar Második Hadsereg drámájának áttekintését (ZH 2012. június 30.), hogy Tyim városának bevétele után a már ekkor megtizedelt magyar katonák felzárkóztak a néhol 60, másutt 300 méter szélesen hömpölygő Don folyó jobb partjára. Az ezután történteket évfordulós múltidéző partnerünk, a Zala Megyei Levéltár igazgatójának, Molnár Andrásnak a segítségével idézzük fel. (A levéltár 1992-ben zalai frontnaplókat jelentetett meg, most fotóalbumot ad ki.)

- Július közepére a 9. könnyű hadosztály megérkezett a Donhoz Voronyezstől délre, a magyar hadsereg által felügyelt mintegy 200 kilométeres arcvonal legészakibb szakaszához - mondja Molnár András. - Ekkor még nem tudták, hogy azonnal átkelnek a folyón, vagy védekezésre rendezkednek be. Végül a hadvezetés az utóbbi mellett döntött. 1943 januárjának végéig ezen területen állomásoztak. Gremjacsje, Rudkino, Kosztyenki, Alekszandrovka települések nevét kell megjegyeznünk ebből az időből.

A néhol száz méter magas dombvonulat előtti mocsaras völgyben elterülő ártérről van szó, amely a kanyargós folyó partján növő sűrű erdőkkel együtt jó adottsággal bírt ahhoz, hogy az ellenség észrevétlen maradjon. A szovjetek éltek is ezzel.

- A magyarok vitáztak azon, hogy közvetlenül a folyó mellett alakítsák-e ki az állásaikat vagy a magaslati pontokat válasszák - folytatja a történész. - A víztükröt is muszáj lett volna ellenőrizni, a szovjetek még víz alatti pontonhidat is tudtak építeni, hogy átkelhessenek. Végül a dombokat választották a zalai hadosztályok, így azonban nem láttak rá mindenütt a vízre.

Molnár András hozzáteszi, a dombon kialakított lövészárkokat géppuskafészkekkel erősítették meg, a tüzérek pedig a hátuk mögött ásták be magukat.

Itt az augusztus 8-án kezdődött és négy napig tartó hídfőcsaták véres összeütközésekké váltak, az oroszok ugyanis nem kímélték az emberéletet. A megtámadott magyar zászlóaljak olyan veszteségeket szenvedtek, hogy segítségül kellett hívni, át kellett csoportosítani a többieket is. Hosszú szakaszokon maradt őrizetlenül a védvonal, alig pár tucat zalai katona próbálta több kilométeren keresztül fel-alá szaladva lövöldözve többnek mutatni magát, mint amennyi valójában volt. Az orosz terv arra irányult, hogy a Donon átkelve majd erre alapozzák a későbbi nagy offenzívát.

A zalai hadosztályok a Don árterében augusztus közepén négy nap alatt annyi veszteséget szenvedtek el, hogy a megérkező kiegészítések sem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy ne kelljen feloszlatni két zalai zászlóaljat. (A híres neves Katyusákból zúdult rájuk a rakétahajtású gránáteső, egy perc alatt 36!) A zalaiak vesztesége újabb 20-25 százalékra tehető, ráadásul nagyon sok tisztet is vesztettek.

Ugyan sikerült a Donhoz visszaszorítani az oroszokat, de hatalmas veszteségek árán összegez a levéltár igazgatója, aki megjegyzi, cikksorozatunk nyomán újabb fényképeket kapott a doni katonák hozzátartozóitól az elmúlt hetekben.

1. 1942. május Indulás, zalai részvétel

2.1942. június Hadműveletek Tyim városánál

3. 1942. augusztus Hídfőcsaták Kosztyenkinél

4. 1942. november felkészülés a télre

5. 1943. január Doni áttörés, utóvédharcok

6. 1943. május Hazatérés, veszteségek