A III/II árnyéka, avagy a Boros Imre-ügy titkai

A Boros Imre-ügy: érvek és iratok

Ez a negyedik alkalom az elmúlt tíz évben, hogy egykori állambiztonságiak listáján bukkan fel a neve, illetve a D-8-as kód.
Pénzügyi szakon diplomázott, egyetemi doktorátusa van, több nyelven beszél, a hetvenes évektől a nemzeti bank, majd ´88-tól a Magyar Hitelbank alkalmazottja, utóbbinak ´90-ig vezérigazgató- helyettese. 1998-tól két cikluson át országgyűlési képviselő, az első Orbán-kormányban miniszter. Zala megye közgyűlésének 2002-től nyolc éven át tagja.

Néhány hete az Emlékpont intézet szigoruantitkos.hu weboldalán tűnt fel a neve; itt publikálták, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában elhelyezett dokumentumok alapján a Belügyminisztérium 1989. 03. 01-től 1990. 03. 31-ig SZT-tisztként tartotta nyilván. Ő úgy érvel, a Volkswagen-ügy miatt kompromittálni akarta a belügy, ezért hamisították meg az iratokat.
A lehető legalaposabban igyekeztünk feltárni a Boros Imre-ügyet.


Kérdeztünk, kutattunk, információt gyűjtöttünk. Ítéletet nem hirdetünk; ezt az olvasóra bízzuk. „Csak” közöljük, amit hallottunk, amit találtunk. Dr. Boros Imre hétfőn interjút adott lapunknak. Ezzel kezdünk:

– Nem ez az első eset, hogy SZT-tisztnek nevezik, először 2002-ben a Mécs-bizottság jelentette be az ön állambiztonsági érintettségét.

– Úgy van, lassan 10 éve megy ez a mocskolódás.

– Ön azt mondja, hogy a D-8-as számú szigorúan titkos főoperatív tisztről, rendőr századosról kiállított dokumentumok hamisítványok.

– Nem csak azt mondom, hanem azok!

– Mikor készülhettek?

– Közvetlenül a rendszerváltás előtt, vagy utána.

– 2002-ben azt nyilatkozta, hogy ön már 1989-ben találkozott ilyen iratokkal.

– Pontosabban megfenyegettek velük, hogy majd jól ráfaragok. Az egész a Volkswagen- ügyre vezethető vissza érzésem szerint. Ott szépen meglovasítottak 80 millió márkát a Magyar Nemzeti Banktól egy látszatper keretében. Nem az MNB-nek kellett volna fizetnie, hanem ha az MNB beperli az ellenfeleket, a VW-t és pár bankot, akkor azok fizethettek volna. Ezzel szemben aljas, otromba módon lefeküdtek, mi meg ellenálltunk, ezért kaptam meg a büntetésemet. Ilyen egyszerű.

– Ön mint szakértő vett részt ebben az ügyletben.

– Pillanat! Volt egy büntetőügy, a VW-nál felülről lefelé hét szintet elvittek a börtönbe. Aztán nyugdíjazták az alelnököt és az elnököt. Ekkor kiadta a német ügyészség az igazolást, hogy magyar oldalról semmiféle disznóság nem történt. Tehát semmilyen elmarasztalható szerepünk nem volt. Egyszer hívtak tanúnak, a német bíróság kihallgatott, többet az én dumámra nem voltak kíváncsiak. Megszülettek az ítéletek, utána indított a VW egy látszatpert, hogy mégis egy kis sz.r kenődjön a magyarokra. Az MNB el akarta veszteni ezt a pert. Végül megegyeztek, így fizették ki a 80 milliót.

– Mi volt a bűncselekmény lényege dióhéjban?

– Devizapiaci ügyleteket hamisított az MNB nevére a VW, hogy ´85-től ´87-ig így fedezze a veszteségeit. Ebben az MNB nem volt partner, az üzletet soha meg nem kötöttük. Az ügy ´87-ben pattant ki.

– Milyen minőségben dolgozott akkor a banknál?

– Én voltam a devizakereskedelem osztályvezetője. Ezer módon felhívtuk a figyelmet rá, hogy az ügylet a banknak és az államnak hátrányos. Semmi nem hatott, ezért is jöttem el a nemzeti bankból, viharos körülmények között, át a hitelbankba. Olyan nagyon azonban nem lehetett ugrálni, mert a devizakódex ´95-ig érvényben volt, és ez alapján akit ilyen ügyben meggyanúsítottak, annak önmaga ellen kellett vallania, illetve a bíróság szakértői jelentések alapján lecsukhatta. Erre több példa is volt. A szakértői jelentést az MNB adta.

– A Belügyminisztériumnak miért lehetett érdeke, hogy a kritikus hangokat elfojtsa?

– Gyanítom azért, mert ebből a 80 millióból titkosszolgálatiak is részesültek. De ezt nem tudom bizonyítani.

– Mikor tudta meg először, hogy önről SZT-tiszti dokumentáció készült?

– Az akkori főnököm súgta meg, hogy túlzottan nem lehet ugrálnom, mert kicsinálnak, és a BM is gyártott nekem valamit. Ez ´88, ´89 táján volt.

– Nem értem az időrendet: ha önről a rendszerváltás előtt hamisítottak BM-iratokat, és ezeket zsarolásra akarták felhasználni, miért csak 2002-ben került elő a neve? Így 13 évig „pihentették” a bosszút.

– Mit tudtak volna zsarolni rajtam 2002 előtt?

– Ön miniszter volt már korábban, az első Orbán-kormányban, tehát ha kompromittálni akarta volna a BM, lett volna rá lehetősége.

– Az Orbán-kormányban nyilván csak röhögtek ezen, mivel engem annak idején teljes körűen átvilágítottak, és nem találtak semmit.

– Tehát a D-8 dokumentumok akkor még nem voltak ott a BM személyzeti osztályán?

– Nem tudom, hol voltak. Én 2002-ben bementem a Történeti Hivatalba, és semmit nem találtam. Pontosabban olyan iratot igen, ami az én megfigyelésemet igazolta. Én a III/II megfigyeltje voltam. Két ilyen dokumentum is van, az egyik ´78-ból, a másik a VW-s időszakból.

– Akkor Mécs Imre honnan szedte elő az SZT-adatlapot?

– Fogalmam sincs. Lehet, hogy neki már megmutatták.

– A Népszabadság 2002-ben megtalálta D-8-as kinevezési parancsát is.

– Az újságban láttam először ezt a parancsot. Érdekes egyébként, hogy egy másik irat nem volt ott: a rólam készült anyag, ami arról szól, hogy engem ´90- ben is megfigyeltek. Ezt törvényi felhatalmazásra hivatkozva a Belügyminisztériumban közölték velem. De nem mutatták meg a megfigyelési anyagot. Egy hét múlva kicsikartam tőlük egy papírt arról, hogy folyt ilyen vizsgálat ellenem. Ön szerint lehetek főoperatív elvtársa annak az osztálynak, ami engem megfigyel?

– 2002-ben mégis kiadott egy közleményt, amiben azt írta, hogy zsarolással aláírattak önnel egy nyilatkozatot.

– Ezt pontatlanul idézte a sajtó. Amikor már elegem volt az MNB-ügyből, aláírtam egy papírt, hogy a nemzeti banknál a szakértői megbízatásomnak vége szakadjon.

– Kézzel írt egy levelet, amiben önmagát D-8-asnak minősítve kéri, hogy az állományból bocsássák el.

– A szöveget az MNB-ügyben nyomozó rendőr diktálta a nemzeti bankban, az ügyvezető igazgató jelenlétében. Azt mondta, ezt kell leírnom ahhoz, hogy megszűnjenek a nemzeti banki kötelmeim. A D-8-as kódról megjegyezném, hogy ezen a számon további két személyt is nyilvántartott a BM. Kifogytak volna a számokból? Ráadásul egyszer D-8-nak, máskor D-008-nak neveznek. 00-val senki másnak nem kezdődik a száma.

– 2002-ben, amikor a botrány kirobbant, ön mégis kénytelen volt elhagyni az MDF-frakciót.

– Az MDF-frakcóban végeztek egy etikai vizsgálatot. Dávid Ibolya szokásos hazudozásai miatt üldöztek el, meg sem várták, hogy a bizottság állást foglaljon. Elmondtam nekik, hogy ´90-ben, amikor még állítólag zsandár voltam, teljes körű APEH-ellenőrzésem volt egy másik ügy miatt. Minden jövedelmemet felsoroltak egy hosszú jegyzékben, de ebben nincs benne a kinevezési parancson olvasható BM-fizetés, sem a nyelvpótlék vagy az SZT-tiszti pótlék.

– Ezt fel kellett volna tüntetni a jövedelmek között? Hiszen az SZT-állomány szigorúan titkos minősítésű volt, fedetten dolgozott.

– Attól még az APEH-hel el kellett számolniuk. Persze, hogy fel kellett volna tüntetni! Ami befolyt jövedelem, az után szja-t kellett volna fizetnem.

– Kinek a nevéhez fűződhet a hamisítás?

– Császárné elvtársnő készítette ezeket a papírokat.

– Császár Józsefné, a BM személyzeti osztályvezetője?

– Igen. Róla annyit, hogy ő adott ki korábban egy igazolást, ami szerint az ávósok nem bántalmazták az embereket... Én amúgy kértem a BM-től, ha egyszer 12 400 forint volt a fizetésem, mutassák meg az átutalás igazolásait. A Medgyessy-kormány idején azt is megkérdeztem írásban, hogy fizettek-e nekem, illetve nyugdíjat állapítottak-e meg. A válasz az volt: nem.

– De az Antall-kormány idején eltöröltek valamennyi nyugdíjkiegészítést, ami az előző rendszerben szerzett „érdemekért” járt.

– Akkor, ´90 első fél évében még nem! Akkor még járt volna. Az igazságügyminisztertől ezt is megkérdeztem, és jelezte, hogy az 50 százalékos nyugdíjfolyósítás is járt volna.

– Ki lehetett a hamisítás megrendelője?

– Én csak találgathatok. Az biztos, hogy nem alacsony rangú, és nem a barátom...

– Mi lehet az oka annak, hogy 2-3 évente rendre előkerül önről valamilyen BM-irat?

– Ez teljesen világos: akkor jön elő, amikor a nevemet valamilyen ügyben szóba hozzák. Most éppen a jegybanki monetáris tanáccsal kapcsolatban említettek, abban a pillanatban előkerült a vád. Hívtam is egy-két barátomat: figyeljétek meg, két nap múlva megint titkosrendőr leszek...

– Emiatt nem lett a monetáris tanács tagja?

– A kormányzat nem úgy működik, hogy megmondják, te leszel az. Az utolsó percben szólnak, hogy gyere be, mert jön a meghallgatás.

– De számított a felkérésre?

– Nem ért volna meglepetésként. 18 évet csak lenyomtam a jegybankban...

– Ha a fenti gondolatot továbbfűzzük, ez azt jelentené, hogy a lista publikálói tudatosan vették elő az ön nevét.

– Nyilvánvaló.

– De e kutatás egyik mentora Lázár János, a kormánypárt frakcióvezetője.

– Bárkit meg lehet vezetni.

– Ön szerint mikor zárul le ez az ügy?

– Magyarországon soha nem zárul le semmi. Én a teljes feltárás híve vagyok. Ezért küldök el mindenkit az állambiztonsági levéltárba. Menjen el ön is, nézze meg, mit talál!

– Megteszem. Mit gondol arról a történészi állításról, hogy az állambiztonsági levéltárból kikerült dokumentumok között nem ismernek hamisítványt?

– Akkor ismerkedjenek meg alaposan az én esetemmel, ezt tudom mondani.


Dokumentumok

A beszélgetés másnapján, e hét keddjén írásbeli felhatalmazást kaptunk dr. Boros Imrétől. Ennek birtokában a helyszínen betekintettünk valamennyi titkosszolgálati iratba, amit az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (a Történeti Hivatal jogutódjában) róla őriznek. Felhatalmazást adott arra is, hogy az általa beküldött kiegészítéseket elolvassuk. Az alábbiakban összefoglaljuk, milyen dokumentumokat tárol a levéltár dr. Boros Imréről, illetve a D-8-as kóddal nyilvántartott egykori SZT-tisztről.

Az iratokat a Nemzetbiztonsági Hivatal adta át a levéltárnak; több dokumentum fejlécén szerepel egy pecsét, rajta felirattal: „Nemzetbiztonsági Hivatal, az iratot a Ttv. 10. paragrafus 1. bek. alapján felülvizsgáltam, annak minősítését megszüntetem. 2002. 09. 03.”. Nem állítjuk, hogy összefüggés van a két esemény között, mindenesetre tény: nem sokkal korábban, 2002 augusztusában hozta nyilvánosságra Mécs Imre SZDSZ-es politikus azt a tíz nevet tartalmazó listát, ami először nevezi Boros Imrét SZT-tisztnek. Eszerint tehát a nemzetbiztonság éppen a Mécs-bizottság vizsgálódásának időszakában adta át a D-8-anyagot a levéltárnak.

Némelyik irat a D-8-as főoperatív tisztre vonatkozik, Boros Imre nevének említése nélkül. Személyes adatait azonban ezek az iratok is feltüntetik; anyja nevét helyenként hibás kezdőbetűvel.

AKTÁK

A Boros-, illetve D-8- anyagok a következők:

1.: A BM III/II jelentése 1979. április 12. dátummal. Eszerint a Magyar Nemzeti Bank arbitrage tevékenysége évek óta veszteséges (1978-ban 120 millió dollár a mínusz), és a bank az MSZMP KB-t ez ügyben rendszeresen félreinformálja. A tevékenység irányítója Fekete János MNBelnökhelyettes, akinek a jelentés felrója: utasításba adta, hogy e veszteség-kimutatás sehol nem szerepelhet. Megemlíti továbbá, hogy az MNB hitelfelvételre készül, és két banki ajánlat  (egy japán és egy amerikai) közül Fekete a kedvezőtlenebb (az amerikai) előkészítésére adott utasítást. Az irat abban az összefüggésben említi Boros Imrét, hogy ő is tudhatott a bank veszteségéről. Az irat egyik tanulsága az, hogy a III/II a nemzeti bankot is figyelte.

2.: A BM III/II-11. osztályának operatív jelentése 1987-ből; ez a Volkswagenügyet foglalja össze. Megemlíti: az NSZK-ban nyilvánosságra került, hogy a VW a valutaspekulációhoz hamisított Magyar Nemzeti Bank-iratokat is felhasznált. Az MNB az ügyben – hírneve megóvása érdekében – keresetet nyújtott be az NSZK-ban azzal a céllal, hogy bíróság mondja ki az ártatlanságát. A témáról Boros Imre MNB-alkalmazottként interjút adott a Magyar Rádiónak – áll a jelentésben.

3.: Személyi adatlap dr. Boros Imre nevével és adataival, 1989. 01. 09. dátummal. A következő mondat olvasható rajta: „Hivatalos BM szolgálati idejének kezdete: 1989. március 1. Kinevezési parancs száma: 009/29/89. Rendfokozat: r. szds.. SZT-pótdíj havi össege: 800 forint”. Az irat rögzíti a mozgalmi tevékenységet, a nyelvismeretet, a külföldi tartózkodást is. Végül azt írja: „Szolgálati beosztása: 1989. 03. 01. főop. ti. Helye: BM III/ II-8. oszt. Nyugállományba helyezve kérelmére: 1990. márc. 30-i hatállyal.”

4.: Esküokmány dr. Boros Imre nevével, 1989. december 19-i dátummal. 

5.: Boros Imre kézzel írt önéletrajza.

6.: Kérdőjegy-összesítő Boros családtagjainak adataival.

7.: Kérdőív, rajta a kinevezés időpontjaként 1989. február 1. szerepel.

8.: „D-8-as számú elvtárs” kinevezési parancsa. Ezt az iratot közölte le 2002-ben a Népszabadság. Aláírója dr. Horváth István belügyminiszter, a dátum 1989. 02. 15. D-8- at rendőr századossá nevezi ki a BM III/II-8 osztályára, főoperatív tisztnek. Beosztási illetményként 12 400 forintot, SZT-pótlékként 800 forintot, nyelvpótlékként háromszor ezer forintot állapít meg. Dr. Boros Imre neve nem, de személyi száma és anyja neve szerepel az iraton.

9. és 10.: Értesítő D-8 kinevezéséről a BM I/3-nak és III/ II-nek. Boros neve ezeken nem szerepel.

11.: Igazolás (1990. 03. 20.) dr. Császár Józsefné, a BM személyzeti osztályvezetője aláírásával. Császárné igazolja, hogy „dr. Boros Imre r. szds. 1989. 3. hó 31-től 1990. 3. hó 31-ig az alábbi összeg pénzjutalomban részesült: Nem kapott”.

12.: Császárné levele a BM külügyi osztályvezető-helyettesének. Ebben Boros Imrének folyamatos munkaviszonyt igazol 1965-től 1990. 3. hó 31-ig, a BM állományából (kérésére) történő nyugállományba helyezéséig. „A fenti munkaviszonyból 1989. 03. 01-től 1990. 03. 31-ig a Belügyminisztérium hivatásos állományában teljesített szolgálatot”.

13.: Kézzel írt levél D-8 aláírással: „Alulírott D-8-as az önök konspiratív állományában dolgozom szakértői minőségben. Minisztériumukat az utóbbi időben ért folyamatos támadások miatt úgy
érzem, hogy – noha szakértőként dolgoztam – a jövőben ez számomra elviselhetetlenül magas egzisztenciális kockázattal jár, amit vállalni nem tudok. Ennek alapján kérem, hogy az állományból azonnali hatállyal elbocsátani szíveskedjék. Kérem nyilvántartási anyagaim és kartonjaim megsemmisítését. Tisztelettel: D-8-as”. Erről a levélről mondta Boros Imre, hogy a szöveget a rendőr diktálta.

14.: A III/II csoportfőnöke, dr. Berkesi Ferenc rendőr ezredes levele a BM személyzeti csoportfőnökségére. „Nyugállományba helyezem kérelmére 1990. március 31. hatállyal dr. Boros Imre r. szds.-t” (személyi szám, anyja neve).

15.: Illetményszámfejtő lap D-8-ról (nevet nem tüntet fel). Eszerint D-8 1989-ben 14 800 + 1007 + 9549, 1990-ben pedig 1007 + 1177 + 15 917 forint nettó illetményt kapott a BM-től.

16.: Adatszolgáltató lap a szolgálati nyugdíj megállapításához. Megnevezi Boros Imrét, mint századost és feltünteti az illetményeket. Az 1990. április 13-ai iraton nincs aláírás, tetején kézzel írt mondat olvasható: „Nem kér nyugdíjat”.

17.: Nyilatkozat Boros Imre nevével, 1990. június 28.: „Kérem, hogy az 1990. június 1. esedékes nyugdíjkiegészítésemet szüneteltetni szíveskedjék”. A lapot két tanú is aláírta. Boros Imre azt mondja, itt meghamisították az aláírását.


REAGÁLÁS

A dokumentáció másik részét a kiegészítések alkotják, amiket Boros Imre küldött a levéltárnak.

1.: Jegyzőkönyv az 1990. évre vonatkozó általános adóvizsgálatról, amit a Fővárosi Adófelügyelőség végzett Boros Imrénél. A dátum 1991. Az irat feltünteti 1990-es jövedelmeit; összesen 8 kifizető intézményt jelöl meg, a Belügyminisztérium nincs köztük. Boros Imre jelezte: a dokumentumból kitűnik, a BM-től nem kapott semmilyen jogcímen anyagi juttatást.

2.: A Zala Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazolása 2002 augusztusából. „Nyilvántartásunk alapján igazoljuk, hogy az Ön részére igazgatóságunk nyugdíjat és nyugdíjszerű ellátást nem állapított meg”. Majd az irat felsorolja, hogy 1959-től kezdődően milyen szolgálati jogviszonyt létesített Boros Imre. Ezek közt szintén nem szerepel a BM munkáltatóként.

E két dokumentumon kívül Boros Imre további nyolc kiegészítést küldött az állambiztonsági levéltárnak. Itt található a Nemzetbiztonsági Hivatal jogi főosztálya által 1997. szeptember 15-én kiadott igazolás arról, hogy 1990-ben Boros Imrével kapcsolatban biztonsági ellenőrzést végeztek, és kockázati tényező nem merült fel. Boros Imre írásban hozzáfűzte: az 1997-es rendelkezés szerint a törvénytelenül megfigyelteket kellett tájékoztatni az 1990-es vizsgálatról, így tehát őt is megfigyelték. A tájékoztatás – írta a levéltárnak – semmilyen lényeges körülményre nem terjedt ki, ő a megfigyeléséről készített iratokba nem tekinthetett bele.

2007-ben Boros Imre küldött még egy kiegészítést a levéltárnak. Ebben közszereplőnek minősítette magát (elkerülendő, hogy a sajtó perrel kényszerítse ki ennek kimondását, s így állambiztonsági iratainak kutathatóságát). A levélben leírja álláspontját a róla készített BM-iratokról. Végül így foglalja össze a történteket: „Mára kitisztult a kép... Nekem büntetés járt, mert vonakodtam nevemet adni egy bűnös játszmához (a VW-MNB-ügyre utal – a szerk.). A devizakódex alapján ellenem fellépni már kockázatos lett volna 1989-ben a kibontakozó nyilvánosság miatt, ezért... az 1989 decemberében, a lelépésemkor (az MNB-től – a szerk.) aláírt papírokat felhasználva belőlem visszamenőleg SZT-tisztet faragtak, ami az akkori titkosszolgálati számítások szerint további pályafutásom során bármikor szükség szerint kompromittálhat”.


Dr. Császárné és dr. Horváth

Háttér: 2002-ben, a Medgyessy- D209 ügy kirobbanása után az SZDSZ kezdeményezésére, négypárti konszenzussal állt fel az akkori és korábbi kormánytagok állambiztonsági múltját vizsgáló Mécs-bizottság, ami a rendszerváltás utáni öszszes kormányban „talált” egykori titkosszolgát, ám a bizottság munkájától és eredményeitől később minden párt elhatárolódott. E listán – aminek keletkezéséről nem jelentek meg részletek – szerepelt először dr. Boros Imre neve.

A minap telefonon elértük dr. Császár Józsefnét, a BM személyzeti osztályának egykori vezetőjét, akinek az aláírása több (a levéltárnak átadott) Boros-anyagon is olvasható. Megkérdeztük, mi az álláspontja a hamisítás lehetőségéről.
– Képtelenség. A személyzetin nem csak én dolgoztam, az átadásokat a levéltárnak nem én irányítottam, hanem egy bizottság felügyelte, Gálszécsy titokminiszter vezetésével. (1990 és 1992 között – a szerk.) Rengeteg a sajtóban a tévedés. Nekem, mint belügyi személyzetisnek az állambiztonság állományához nem volt közöm, csak azt tartottuk számon, ki, mitől, meddig dolgozott a BM-nek. Az SZT-állomány munkáját csak a szolgálat ismerte, nekünk erről anyagunk nem volt. Boros Imrére nem emlékszem, csak a sajtóban olvastam róla – így Császárné.

Felhívtuk dr. Horváth István ex-belügyminisztert is (neki 1990 januárjában a „Dunagate- botrány” miatt kellett távoznia: ekkor derült ki, hogy a szolgálatok az új alkotmány hatálybalépése után is „rádolgoztak” az ellenzékre). Horváth írta alá azt a parancsot, ami SZT-állományba vette D-8-at.
– Megértem az igyekezetét, de én 1990 elején nyugállományba vonultam, kiszálltam a politikai életből. Azóta nem adok nyilatkozatot a sajtónak, ez tehát nem önnek vagy a lapjának szól. Belügyminiszterként amúgy sem a hálózat szervezésével foglalkoztam – válaszolta.



Szigorúan titkos - olvassa el dossziénk cikkeit! KLIKK IDE!




Dr. Boros Imre több alkalommal jelezte, hogy jogi úton vesz elégtételt mindenkivel szemben, aki őt SZT-tisztnek nevezi. Ezért a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével cikkünk kommentálását nem tesszük lehetővé. Felhívjuk kommentelőink figyelmét, hogy a fentiek be nem tartása esetleges jogi következménnyel járhat.