Fantasy-szerű képek egy zalai ikonfestőtől

Mesébe illő történet, amit most, bő másfél évtized távolából elevenítünk fel Nagypáliban, egy erdőszélre nyíló barátságos házban Krokker Krisztina ikonfestővel.

– Tartja még a kapcsolatot a mesterrel? – tudakoljuk, utalva Johann P. Baars neves ikonfestőre, papszerzetesre, aki ott, abban a francia kolostorban a kérés nyomán ízibe ecsetet nyomott Krisztina kezébe. Majd másfél évig tanította, minden ellenszolgáltatás nélkül.

– Néha váltunk levelet. Sokat utazik, attól függően, hova szólítja az ikonfestés, de szellemileg velem van. Minden kiállításom előtt rá gondolok, vajon mit szólna hozzá... – fut mosolyra a háromgyermekes, kertészmérnök anyuka szája, akinek munkái mára eljutottak Kanadától Franciaországon át Új-Zélandig.

Legutóbb tán december elején járhatott fejében a mester, hiszen ekkor nyílt meg tárlata a zalaegerszegi Liszt-iskolában, ahol január végéig láthatjuk még munkáit. Mint megtudjuk, három lánya, Ráchel, Sára és Rebeka besegített a kiállításra készülő ikonok alapozásába, festésébe, bizonyítva, annak dacára, hogy alapvetően a zene múzsájának hódolnak (fuvola, hegedű, zongora), szintúgy csírázik bennük talentum és elkötelezettség a festészet iránt. A kis tanítványok felbukkannak „anyu” Nagypáli templomát díszítő falfestményén is, róluk mintázta ugyanis a zenélő angyalokat. A munkára idén ősszel került áldás, de erről majd később...

Elébb tegyük tisztába, mi is az az ikon. A szó maga táblaképet jelent, ám ennél jóval elvontabb tartalmú. Ablakként fogható fel, ami az isteni dimenzióra enged rálátni. A rajta szereplő színek, formák, mozdulatok, jelképek kötöttek, még 787-ben, a niceai zsinaton fektették le az ábrázolás szimbolikáját, ami azóta is érvényes mindkét egyházra. Ezeket nem változtathatja meg a mű újraalkotója.

– Az ikonfestés nem szimpla másolás – hangsúlyozza Krisztina. – Mint ahogy egy zenemű sem kopik el attól, hogy újra és újra eljátsszák, az ikon is ugyanaz marad, s az új sem lesz kevesebb az eredetinél. Valamennyi szín jelentéssel bír, s az arany adja mindehhez a mélység, perspektíva és árnyékok nélküli, lebegő, időtlen „teret”. A mozdulatok szintén „kódoltak”, az áldásra emelt kéz ujjainak tartása például az IC XC betűket formázza, ami Jézus Krisztus nevének rövidítését jelenti. A kérés, a könyörgés, a szolgálat mozdulata ugyancsak kötött.

Az ikonfestő kezét Isten vezeti, az ő képpé formált szavai jelenülnek általa. Viszont igen babramunka. Már a fa tábla előkészítése is bonyolult, karcolják, enyvezik, leheletfinom kréta alap kerül rá, akár 8 rétegben. Csak ezután jöhet az aranyozás és maga a festés, mégpedig elkülönülő rétegekben. Először a legsötétebb alapszíneket hordják fel, árnyalatok nélkül, majd következnek a körvonalak. A színeket egymást követő rétegenként világosítják, tónusonként haladva a „fény” felé. E módon az ikon enyhe plasztikusságot is szerez, hiszen a legvilágosabb részeken van a legtöbb réteg. Épp ez a rengeteg munka adja igazi értékét, spirituális tartalmát. Ez nem a művész önmegvalósításáról szól. „Lassú munka, amelynek végén csak te tudod, meg az Isten, hány réteg fekszik a felszín alatt, mindenki más elől elrejtve. Ezek a te lelked rétegei, az életedé, a tehetségedé, ez vall arról, hogy szenvedélyesen szeretsz úgy festeni, ahogy Isten diktálja” – idézi El Grecót (aki szintén ikonnal kezdte) Krisztina.

– A XXI. században is tarthatók ezek a kötöttségek?

– Persze, ugyanazokkal a technikákkal és természetes anyagokkal festek, mint Rubljov... – feleli. – Egyetlen dologban engedtem a kor sürgetésének. Ma már az emberek nem tudnak fél éveket várni egy ikonra, márpedig a lakkozás előtti tökéletes kiszáradáshoz hónapok kellenek. Ha ez nincs meg, a kép felfoltosodik, tönkremegy. Ezért azt találtam ki, hogy méhviasz réteggel zárom le a festményt lakkozás előtt. Ez elmélyíti, összefogja, védi a színeket, továbbá engedi, hogy az ikon hátrafelé „lélegezzen”.

Volt olyan ikon, ami háromévnyi munka árán állt össze, más képek szinte kiröppennek a keze alól. Ha nem megrendelésre dolgozik (korábban például az esztergomi Ráctemplom régi ikonosztázának főalakjait festette meg a múzeumban őrzött eredetik után), a szíve alapján választ témát.

– Az istenszülő ikonokat szeretem a legjobban – mondja. – Egyrészt, mert magam is anya vagyok, másrészt mert a karonülő gyermekkor olyan kedvesen esendő rész Jézus életében... A dicsőség meg a többi csak később jön.

Minden évben részt vesz az Egerszeg fesztivál Festők utcája programján is.

– Nagyon élvezem, hogy odajönnek az emberek és kérdezgetnek, sokakat megragad ez a különös törvények szerint épülő vizuális világ. Egyszer például egy bácsi avval fordult hozzám: „de ugye tudja kisasszony, hogy egy ember nem ilyen...?”

A nagypáli templom kifestésénél elengedhette a fantáziáját. Nagy élmény volt számára állványzaton dolgozni (kivéve, ha leesett az ecset), beleélte magát a freskókészítők helyzetébe. A figurák egy részét itt is az ikonok stílusában ábrázolta, ám másutt szinte mesés a hangulat.

– Szándékosan hangoltam kicsit fantasy-szerűre, hogy a fiatalok is közelebb érezhessék magukhoz. Ettől persze még minden alak hordoz valamilyen mélyebb jelentést, továbbá betartottam a szín és egyéb szimbolikát, dr. Veres András püspök is mindent rendben talált a szenteléskor.

– Mit szólt a falu?

– Az idősebbek között akadt, aki kicsit idegennek vélte ezt a színes, tündéri hangulatot, másokat viszont éppen ez a derű ragadott meg. Szerintem használunk az egyház ügyének, ha nem kizárólag Krisztus szenvedéseire koncentrálunk, ha a „keresztények sírjatok” hangulat, a bűnbánat, az önostorozás mellett más tartalmaknak is nagyobb teret engedünk. A kereszténység ugyanis örömhír, tulajdonképpen egy nagyon vidám kaland az életben. Ezt szerettem volna láttatni a falfestményen.

Új fejlemény Krisztina életében, hogy májustól Zalaszentgyörgyön vezet egy öthektáros díszfaiskolát, továbbá új férjre is lelt, Krokker Sándor személyében.

– Napközben örökzöldekkel, cserjékkel, lombos fákkal foglalkozom, számomra a kertészet sem más, mint szín-és formavilág. Abszolút összeegyeztethető az ikonfestészettel, mindkettőben megtalálom Istent és önmagamat egyaránt.