A mélabú veszélyei: Csernus doktor a félelem nélküli, pozitív életérzésről

Dr. Csernus Imre a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban tartott előadásán főleg önismereti kérdéseket feszegetett. Az alkalmat megragadva beszélgettünk vele.

– Kanizsa számomra egy halott város, hiszen az emberek búvalbéleltek. Az élet azonban túl rövid ahhoz, hogy így éljünk – kezdte dr. Csernus Imre. – Lehet persze így is, s bár nem tudom itt mi történik, de az biztos, hogy nem a jókedvtől csattan ki a járókelők arca. Inkább a belső feszültségtől és szomorúságtól borús. A Felnőtt húsleves avagy Élet-, és ételérzések című könyv talán éppen azért is született, hogy az emberek megértsék: nem szabad elpocsékolni az életet. A mélabú hosszú távon nem vezet sehova, pedig a belső békénél és nyugalomnál nincs fontosabb.

– S, mi hiányzik a boldogsághoz?

– Az, hogy mindenki végre megértse: a feszültséget lehet más úton is kezelni. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, meg kell oldanunk a félelmeinket. Ugyanis a félelem kifejezetten görcsössé teszi az embert, ennek következtében a kudarcokból lesz több, elmúlik az önbizalom és csökken a kisugárzás. Az emberek arcán ilyenkor lehet látni, hogy kihasználhatók, s áldozattá teszik önmagukat.

– Hogyan tudjuk ezt a lehetetlennek tűnő helyzetet megoldani?

– Emberből vagyunk, a lehetőség bennünk rejlik. Addig, viszont amíg nem ismerjük fel ezeket a folyamatokat, továbbra is vakon fogunk belemenni olyan konfliktusokba, amik után csak kudarcok érnek bennünket a sikerek helyett.

– S akkor megérkeztünk az önismerethez. Valóban ilyen nehéz szembenézni az érzéseinkkel?

– A nagy többségnek igen! Ők vakon szeretnének boldogok lenni. Nem mernek felelősséget vállalni az érzéseikért, inkább nem mutatják ki, hanem lenyelik és hallgatnak róluk. Bedugják a fejüket a homokba, s azt hiszik megússzák, miközben csak boldogok szeretnének lenni. Ez valójában ahhoz hasonlít, mint amikor egy bogarat a hátára fordítunk, az kapálódzik, látszólag persze jár a lába, de nem halad. A másik probléma, ami ebből fakad, hogy ezt csinálják az állítólagos felnőttek is. A gyerekek leutánozzák, azt sejtve, hogy az a helyes út.

– Ha valaki magába néz, azonnal felismeri a problémákat?

– Á, nem. Ezeken a dolgokon változtatni csakis következetes munkával lehet. A jelentős részük hajlamos elfelejteni, hogy a természetes testi táplálékon túl a léleknek is szüksége van valami hasonlóra. Például én az elhízásból, a mozgásszegény életmódból arra is következtethetek, hogy az illető rendezte-e a szüleivel a viszonyát. Egyáltalán levált-e már teljesen róluk?

– Ön kiegyensúlyozottan él?

– Igen, megdolgozom ezért nap mint nap. Azt vallom, hogy mindenki annyi megbecsülést és tiszteletet kap, amennyit önmagának ad. Aki a saját testére nem tud felnézni, az takarózik, s az élete bizonyos területén menekül. Ebből az következik, hogy valamilyen tulajdonságot nem oldott meg, s azt bizonyos szituációban úgy hívják: gyávaság.