A férfi kosarasok mindig kiemelt figyelmet kapnak

A ZTE férfi kosárlabdacsapata 1978 decemberében harcolta ki az NB I-be jutást, és a bajnoki rendszer akkori menete szerint 1979 januárjában már kezdődött is az új sorozat.

A kék-fehér klub azóta is tagja az élvonalnak, sőt 1988, 1990 és 1992 kitörölhetetlen emlék az életében. Háromszor nyert ugyanis bajnoki címet a ZTE, amely igazi bázissá nőtte ki magát, és a magyar kosárlabdasport meghatározó városává tette Zalaegerszeget.

A bajnoki sikerek mellett a ZTE immár négyszer hódította el a Magyar Kupát (1988, 1992 és 1996 után nem sokkal ezelőtt szerezte a negyediket), így tulajdonképpen már 7 címmel büszkélkedhet a klub, de csak egy játékos mondhatja el magáról, hogy mindegyik trófea megszerzésének részese volt. Bodrogi Csaba a napjainkban már Zalakerámia- ZTE KK néven szereplő klubnál a sportigazgatói posztot tölti be.

Az NB I-ben 548 alkalommal lépett pályára a klub színeiben, amivel szintén listavezető a klub játékosai között. A sikereket idéztük fel vele, melyekről természetesen a Zalai Hírlap is tudósított.

– Mindhárom bajnoki cím nagyszerű emlék, mégis mindegyik más és más – említette Bodrogi Csaba. – Az első eleve mindig különleges, de figyelmet érdemel abból a szempontból is, hogy az akkori edző, Gellér Sándor nagyon jól találta meg az öregek és a fiatalok egyensúlyát. A társaság zöme ugyanis e két korosztályra oszlott, és az én szerepem sem volt még olyan jelentőségű, mint a másik két bajnoki címben.

Bodrogi Csabával arról is szót váltottunk, vajon a sajtó szerepe mennyiben volt más, mint napjainkban.

– Korábban az internetről még hallani se nagyon lehetett, és a televízióadók száma is elenyésző volt a maihoz képest – mondta a zalaiak kosaraslegendája. – Aki nem volt ott a mérkőzésen, természetesen az újságcikkekből tájékozódott, s azt kell mondanom, hogy ma is ez az egyik legfontosabb hírforrás. A tudósítás ugyanis megmarad a maga keretein belül, ez nem sokat változott, egyfajta állandóság. A Zalai Hírlapban a kosárlabda mindig kiemelt szerephez jut, persze annak függvényében, hogy a csapat mennyire sikeres. Hála istennek, napjainkban újra szép álmokat szövögethetünk, hiszen a bajnokságban az élen áll csapatunk. Talán a kosárlabda-őrület a nyolcvanas és a kilencvenes évek elején nagyobb volt, de a mostani érdeklődés a mai viszonyok mellett hasonló volumenűnek nevezhető. Bár a rájátszás mindent meghatároz, reménykedünk abban, hogy újra átéljük azt a bizonyos nagy sikert.