Légszennyezés a MOL Zalai Finomítójánál: az egészségügyi határérték alatt

Diffúz szennyező forrás például a tartályok töltése, lefejtése, a fáradtolaj-tartályok, a bitumenfúvató üzemegység.

A pontforrások, kémények esetében egyértelműen meghatározható, hogy a szennyezés honnan származik.

- A diffúz forrásoknál ez már nem igaz - hívta fel rá a figyelmet annak idején Bencsics Attila, a felügyelőség osztályvezetője. - Mivel a telep környezeti levegőjéből veszik a mintát, az nem csak a MOL szennyezését tartalmazhatja. Ezért azokat az anyagokat kell mérni, amelyek a finomító tevékenységére, a kőolaj feldolgozására vezethetők vissza. Ezek az illékony szénhidrogének - magyarázta.

Szennyezőanyagtól függően egytől nyolc napig terjedt a szeptember közepén kezdődött mérés. Ezzel párhuzamosan rögzítették a meteorológiai állapotokat, az üzemi tevékenységet. Elvárás volt a szokásos és naplózott technológiai tevékenység, az észak-északnyugati irányú, legfeljebb mérsékelt szél, minél magasabb, legalább 15 Celsius-fok nappali hőmérséklet, csapadékmentes idő. A környéken nem folyhatott olyan tevékenység, például égetés, festés, amely befolyásolhatja a mérést.

A mérési helyeket ez alapján a finomítón belül a szennyvíztisztító, a tartálypark, a bitumenfúvató, illetve a vasúti lefejtő mellett jelölték ki, valamint a közeli zalabesenyői Esze Tamás utcában a lakóingatlanoknál. Referenciapontként pedig a város távoli részén, a kertvárosi Köztársaság útja elején vettek mintát a levegőből.

Az adatok elemzése azt mutatja, hogy miközben a nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok légszennyezésének 24 órás egészségügyi határértéke 85, illetve 150 mikrogramm köbméterenként, egyszer sem mértek egészségügyi határértéket elérő szennyezést, mert az 30-35 százalék körül mozgott. Sőt, a kertvárosi referenciaponton ezekből az anyagokból többet detektáltak, mint a finomítónál, vagy Zalabesenyőben.

A szén-monoxid 24 órás egészségügyi határértéke 5000, míg a kén-dioxidé 125 mikrogramm köbméterenként. Szén-monoxidból is a Kertvárosban mértek többet, a határérték 23,9 százalékát, míg a többi ponton 10 százalék körül mozgott ez az érték. Kén-dioxidból a Köztársaság útján észlelték a legkevesebbet, míg a szennyezettebb Besenyőben és a finomítónál a határérték 5-15 százalékát mérték.

A kénhidrogén úgynevezett tervezési irányértéke 8 mikrogramm köbméterenként, ebből a finomítóban 3,06 mikrogrammot is mértek. A szennyvíztisztítónál és a bitumenfúvatónál fordult elő még hasonló nagyságban, de ez is csak a tervezési határérték 38 százaléka.

Szerves vegyületekből mérték a benzolt, toluolt, etil-benzolt, xilolokat. Benzolból a Köztársaság útján észlelték a legnagyobb szennyezettséget, de ez is csak a határérték 44 százaléka volt, ám a többi ponton még ehhez képest is csak harmada-kilencede volt. A toluol, az etil-benzol és a xilolok esetén a 24 órás tervezési határérték 200, 20, illetve 60 mikrogramm köbméterenként. A legmagasabb értéket toluolból és a xilolokból a bitumenfúvató mellett észlelték, míg etil-benzolból a Köztársaság útján. Ez azt jelenti, hogy a határértékek 3,75- 22,5 százaléka közötti mennyiséget mértek.

Végezetül a vizsgálat konklúziójaként leszögezték: a mérési adatok a MOL telephelyén található diffúz légszennyező forrásokra vonatkozó további hatósági intézkedések megtételét nem alapozzák meg.