Hírek

2008.10.22. 02:28

Amerikai módi: vízszintes hitélet

<b>Zalaegerszeg</b> (kgy) - Az elmúlt tanévet a megyeszékhelyi Mindszenty-iskola két gimnazistája Amerikában töltötte, ösztöndíjas cserediákként, az ottani egyházak működésével ismerkedve.

Kiss Gyöngyvér

A kilencvenes évek elején egy amerikai pap és egy programszervező új ötlettel állt elő, segítendő a volt szocialista országok katolikus egyházainak újbóli megerősödését. Létrehozták a Global Outreach alapítványt, mely éves amerikai ösztöndíj keretében ismerteti meg a diákokkal az amerikai egyházak működését, hogy tapasztalataikat megoszthassák otthoni közösségeikben, iskoláikban.

Baka Gabriella, a zalaegerszegi Mindszenty-gimnázium tanára elmondta, hogy egy tavalyi diákja, Tóth Ágnes vett részt iskolájukból elsőként a programon, ő mára egyik vezetője lett a Global Outreach-nek, így a többi tanulót is nyugodt szívvel biztatják, hogy pályázzanak. Tavaly két újabb mindszentys tanuló, Kanta Henriett és Kovács Viktória nyert, akik elmondták: az Amerikában töltött tíz hónap új gondolkodásmódot ültetett el bennük.

- Több európai országból gyűltünk össze, 16-18 éves gimnazisták - mesélte Henrietta. - Számomra már az meglepő volt, hogy minket, teljesen ismeretlen diákokat, fenntartások nélkül befogadott egy család, aztán rájöttünk, hogy ilyen az ottani mentalitás. Az amerikaiak úgy élik meg, hogy nekik is jó, ha jót tesznek, ezért jellemző rájuk az önkéntes munka is. Nem volt ritka, hogy szabadidőnkben például idős emberek házát festettük, vagy karácsony előtt vakoknak segítettünk bevásárolni. Aztán megtanultuk azt is, hogy a jó vezető szolgálva vezet: nem parancsolgat, hanem példát mutat.

Egyébként míg Henrietta Omahában önkénteskedett, addig Viktória egy másik városban, elsősorban ablakszerelésben jeleskedett.

- Egymástól olyan távol voltunk, hogy összesen egyszer találkoztunk kintlétünk során, mikor karácsony környékén a szervezők összehozták a csapatot - hallottuk tőle. - Direkt úgy helyeztek el bennünket, hogy más nemzetbeli diákokkal járjunk iskolába is, én így barátkoztam össze egy litván társammal.

A lányok szerint a kapcsolatteremtés másképp működik az USA-ban, ott természetes, hogy az utcán valaki leszólít egy neki szimpatikus embert.

- Az amerikaiak sokkal lazábbak, ez a hitéletben is látszik. A misén is dobbal meg gitárral állnak az oltár elé, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a karitatív tevékenységekre. Nagy élmény volt például egy washingtoni abortusz-ellenes tüntetés, ahol a cél érdekében hatalmas tömeg vonult fel. Ugyanakkor Magyarországon az Úrral való kapcsolat szerintem sokkal őszintébb. Olyan, mintha ők vízszintesen , tehát főleg az ember-ember kapcsolatokban élnék meg a hitüket, míg mi a függőlegesre , az Istennel való párbeszédre helyezzük a hangsúlyt - magyarázta Heni.

Viktória mondott egy másik, idevágó különbséget: az amerikai miséken mindenki rendszeresen áldoz, ám a gyónás már nem túl népszerű...

- A könnyed stílus, de emellett a rohanó életvitel is jellemző az USA-ra - folytatta. - Bár mi északi vidékeken voltunk elszállásolva - én konkrétan Wausauban, Wisconsin államban -, s ott azért nem jellemző az amerikai filmek világa, mégis érzékeltem a különbséget az itthoni és az ottani életvitel között. Mindent szórakozásként csinálnak, így megadják a módját iskolai ünnepségeknek és miséknek is. Néha viszont átesnek a ló túloldalára, annyi plusz tevékenységet vállalnak fel a gyerekek is suli mellett, hogy csupa rohanás az életük, ezért van például az is, hogy elsősorban gyorskaján élnek. Jó volt kint lenni, de nem tudom elképzelni, hogy az egész életemet ott éljem le.

A lányok útjának is köszönhető, hogy a Global Outreach Európa-szerte híres nyári családi táborának az idén a zalaegerszegi Mindszenty-iskola adhatott otthont. Ennek során, önkéntes munka keretében, a Béke ligeti park padjainak festése, illetve Kossuth téri virágültetés közben idézték fel a kinti tapasztalataikat.

Ezek is érdekelhetik