A film forog tovább

A hévízi mozizás története a moziválságok és -sikerek krónikája. A közösségi filmnézés százéves múltra tekint vissza a városban. Az Apolló mozgószínház 1912 júliusában nyitotta meg kapuit a Hévízi-tó lefolyója mellett – egy vendéglő részeként. Ebben az esztendőben vezették be az áramot a településen, s ekkor indult el a posta, ad betekintést a múltba Szaknyéri András. Bő egy évtized múlva „Hévíz kultúrszükséglete" életre hívta a Park-mozgót, rá tíz évre pedig ettől nem messze épült egy másik nyári mozi is. A filmek egy fedett barakk épületben forogtak. A filmszínházak államosítása után, az 1950-es évekre aztán két mozi maradt: egy télen üzemelő keskenyfilm- és a deszkából készült nyári kertmozi. Utóbbit nyaranta 15-20 ezer néző látogatta – egészen 1964-ig, amikor tűzveszélyességi okokból bezárták. Helyét a szabadtéri színpad vette át. Az üdülővendégek igénye azonban az '50-es évek végére életre hívta a 122 fő befogadására alkalmas Alkotmány Filmszínházat, amelynek épülete a '80-as évek elejére – anyagi ráfordítás hiányában – megértett a lebontásra.

– Az új filmszínház építése 1982-ben kezdődött és három évig tartott. A régi mozi helyén egy többfunkciós közösségi ház épült Fontana Filmszínház és Üdülőhelyi Klub néven, ami egyedülálló volt az országban – mondja Szaknyéri András, aki a Zalaegerszegi Televízió operatőreként az optikán keresztül végigkísérte az építkezést. Ennek idén pont 30 éve, így a hévízi mozi három évvel a századik születésnapja után most a harmincadikat is megünnepli.

– A Fontana gyorsan népszerűvé vált: '86-ban a közel háromezer előadást több mint 149 ezer néző látta. A videó lejátszók elterjedése és a kereskedelmi tévék indulása azonban visszájára fordította a tendenciát: '95-re 31 ezerre, 2006-ra pedig 12 ezerre csökkent a látogatottság – fogalmaz Szaknyéri András.

Nem volt más út, mint art mozivá alakulni, 2008-ban viszont – amikor a 17 ezres nézőszámhoz mindössze 8 milliós jegybevétel társult – felmerült a bezárás gondolata. Szaknyéri András akkor állt munkába a fürdővárosban, s rögtön átalakította a műsortervet. Az első nagy siker a Mamma Mia volt, amivel sikerült a mozihoz láncolni a közönséget: a film 14 hónapon át volt műsoron. Az e-cinema nevű digitális rendszer jóvoltából 2009-ben már 20 ezerre emelkedett a nézőszám. A 2010-es belváros-rehabilitációt a mozinak minimális visszaeséssel sikerült átvészelnie, a nézők ugyanis „árkon-bokron át" is megközelítették az épületet. 2011-ben, miután kiderült, hogy a következő évben a Fontana nem kap állami támogatást és a digitális vetítőgépre beadott pályázat sem nyert, megszületett a döntés: kilépnek az art hálózatból. A 3D-s rendszert végül 2012-ben a város önerőből, közel 36 millió forintból építette ki a legjobb minőségben, ami 18 hónap alatt megtérült, a fejlesztés révén ugyanis még abban az évben megduplázódott a látogatószám. 2013-ban 35 ezer nézőt és 34 millió forintos jegybevételt könyvelhetett el, tavaly pedig már 40 ezer 30 látogatót fogadott a filmszínház. Ez egy Cinema City nagytermének éves eredménye – egy kisvárosban.

Szaknyéri András: – A titok annyi, hogy merjünk álmodni s az álmainkat merjük megvalósítani

– Az átalakítás óta ugyanabból a kosárból válogatjuk ki mi is a filmeket, mint a plázák, és ugyanolyan minőségben, az országos premierrel egy időben játsszuk azokat. Nyár óta pedig online jegyvásárlásra is lehetőség van, amivel nagyon sokan élnek, hétvégente a jegyek 65-70 százaléka a virtuális térben kel el. Mostanra tehát sikerült nemcsak megteremteni a közönséggel a kapcsolatot, hanem megtartani is, ami óriási dolog. A titok annyi, hogy merjünk álmodni, s az álmainkat merjük megvalósítani.

Szaknyéri Andrásnak ez sikerült. Kedvenc filmje a Cinema Paradiso című olasz-francia romantikus dráma, amiben, mint mondja, az egész élete benne van. S pár év alatt megvalósította nagy álmát: Cinema Paradisót varázsolt a Fontanából.

– Hévízen a műsor összeállításánál sok speciális szempontot kell figyelembe venni. Mivel nálunk az az úr, aki a jegyet megveszi, minden napra kell egy romantikus film, nézőink között ugyanis sok az 50 év feletti. Van gyereksávunk, míg este a nagy amerikai szuperprodukcióké a terep. Nyolcszemélyes minimozink pedig kiszolgálja a művészfilmek iránt érdeklődőket – sorolja Szaknyéri András.

S a Fontanának mindemellett versenyt kell futnia a sok ingyenes szabadtéri programmal. A rossz idő viszont a mozis barátja.

– Tavaly rendkívül csapadékos nyarunk volt, 72 nap esett az eső, ami utólag is rekonstruálható, ennyiszer kerülte el ugyanis a 200 ezret a napi jegybevételünk.

Az idei tervek kicsit óvatosabbak: 35 ezer nézővel, 35 milliós jegybevétellel és 1700 előadással számolnak. Remélve, hogy mindezt sikerül felülmúlni. A kezdet mindenesetre ígéretes: január első hetében már öt teltház volt, a 2015-ös kínálat pedig igazán csábító: A szürke ötven árnyalata, az Argo2, a Halálos iramban7, az új James Bond-film és a Csillagok háborúja7 – hogy csak néhányat soroljunk a felhozatalból.

– Csodás érzés azt látni, hogy minden nap igény van a munkánkra. Ha jó a kínálat és szerethető a film, akkor a vendégek szívesen jönnek moziba. Ma már sokan úgy kezdik kéthetes pihenésüket, hogy megnézik a moziműsort és ahhoz igazítják a többi programot. A sikerfilmeknek hála, a fiatalok körében is divat lett a hévízi moziba járni. Az üzletek vasárnapi zárva tartása pedig további pozitívumokkal kecsegtet, amire fel kell készülnünk, hiszen több szabadidejük lesz az embereknek. Már most is látszik azonban, hogy kinőttük az egyetlen termet, decemberben úgy vettünk le filmeket a műsorról, hogy még az utolsó előadások is teltházzal mentek.

Lassan tehát ismét szükség lenne a korábban használt második teremre, amely most a Muzeális Gyűjtemény állandó kiállításának ad otthont. A vetítővászon megvan, csak egy molinó takarja, árulja el a kulisszatitkot Szaknyéri András...

A csillagok háborúznak

Varga Lívia

Szaknyéri András az anyatejjel szívta magába a mozi és a film szeretetét, amely korán hivatásává vált. Édesanyja jegyszedő volt a salomvári moziban, így ott nőtt fel, 18 évesen pedig már a falu mozigépészeként dolgozott. Mivel a filmlexikont nemcsak oda, vissza is fel tudta mondani, minden filmmel kapcsolatos televíziós vetélkedőben megmérette magát, sikerrel. Megnyerte például Egry János A film pereg tovább című játékát. A némafilm-korszak összes alkotását végignézte, s – az ő szavaival élve – „volt olyan elvetemült, hogy kétszáz szovjet filmet is végigült egyhuzamban". Élete során többször is válaszút elé került, de mindig a mozi győzött. Dolgozott a zalaegerszegi Ady moziban, az utolsó időkben már vezetőhelyettesként, alapítója és operatőre volt a megyeszékhelyi városi tévének, működtetett videotékát, s csak eztán lett a hévízi filmszínház vezetője. Szóval, mintha csak róla alkották volna a közhelyet: a munkája a hobbija. Ma is minden alkotást megnéz, amit a hévízi moziban játszanak. Mint mosolyogva megjegyzi: „Itt csak a mozigépésznek és nekem van jogom film közben felállni." Egy jó mozi kedvéért nem rest felkerekedni és egészen a fővárosig utazni, hogy az országban egyedülálló 24 méter széles és 18 méter magas vásznon láthassa azt. Nem ellensége azonban a tévének sem, az ünnepek alatt például a My Fair Ladyt nézte végig, ki tudja hányadszor. Péntekenként pedig otthon is „filmklubot" tart, családjában ugyanis mindenki osztozik a film iránti szenvedélyében. A Swing című magyar vígjátékról csillogó szemekkel beszél, s már alig várja, hogy decemberben vászonra kerüljön a Csillagok háborúja következő epizódja. Az erő tehát biztosan vele van...