Hétvége

2016.09.16. 17:50

Széchenyi és a zalai ellenzék - Apró részlet megyénk történelméből

Az 1820-as évek elején, amikor Zala vármegye ellenzéki vezetői megtagadták az országgyűlés hozzájárulása nélkül elrendelt adófizetést és katonai újoncozást, azt remélték, hogy támogatják őket a megye arisztokratái, köztük a harmincas éveinek elején járó huszártiszt, Széchenyi István gróf is, aki a szentgyörgyvári és a pölöskei uradalom ifjú tulajdonosaként az egyik legtekintélyesebb zalai földbirtokosnak számított.

Molnár András

Széchenyi 1823. április 9-ei naplóbejegyzéséből tudjuk, miszerint Zalában méltatlankodtak, hogy a gróf nem jelent meg a (törvénytelen királyi rendeletek ügyében tartott) megyegyűléseken.

Széchenyi István gróf Friedrich von Amerling osztrák festő 1834-es olajfestményén

Széchenyi és Zala vármegye hivatalos kapcsolatfelvételére 1828 tavaszán került sor. A grófot ekkor már országszerte ismerték, és nagy tiszteletnek örvendett a nemzeti tudományos intézet megalapítására 1825. november 3-án tett országgyűlési felajánlása révén. Amikor 1828 februárjában megjelent a Lovakrul című műve, annak néhány példányát elküldte ajándékba Zala vármegyének is, és a megyével való szorosabb együttműködést helyezte kilátásba. A zalai megyegyűlés Széchenyi érdemeit méltatva fejezte ki köszönetét a könyvekért, egyúttal pedig felszólította a grófot, hogy hozzánk intézett szép levelének értelme szerint vélünk szorosabb összeköttetésbe lépni, s mint megyénkbeli egy jeles birtokos, minél előbb köztünk megjelenvén, a köztanácskozásainkat hazánk javára és boldogságára elősegélni méltóztasson.

Széchenyi levele Zala megyéhez, 1846. április 7.

Széchenyi azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert Zala megye közéletétől mindvégig távol maradt, egyetlen zalai közgyűlésen sem jelent meg. E tekintetben alig különbözött korának nagybirtokos arisztokratáitól, akik a köznemességtől szinte teljesen elkülönültek, és általában nem vettek részt a vármegyei politizálásban. Széchenyi az 1820-as, 1830-as években elzárkózott attól is, hogy - mint a tehetősebb zalai birtokosok egyike - önkéntes pénzadományokkal támogassa Zala vármegye különféle segélykéréseit, gyűjtési kezdeményezéseit. Elutasító álláspontjának indokait legrészletesebben a vármegyeház tervezett bővítésére kért anyagi segély ügyében, 1833 júniusában fejtette ki. Megtagadta az önkéntes hozzájárulást, és a közteherviselés elvéből kiindulva azt javasolta: az építési költségeket kötelező közteher formájában, birtokarányosan vessék ki a megye nemességére; akkor ő is hajlandó lesz befizetni a rá eső részt.

Az 1840-es évek elején a Széchenyi és Kossuth Lajos között kibontakozó vitában a zalai reformellenzék hangadói egyértelműen az utóbbi oldalára álltak, többen cikkeket is írtak Kossuth Pesti Hírlapjába. Közéjük tartozott Csány László, a zalai szabadelvűek pártvezére is. Amikor Széchenyi a Magyar Tudós Társaság 1842. novemberi közgyűlésének megnyitó beszédében rendkívül éles hangon bírálta a liberális ellenzék türelmetlen nemzetiségi politikáját, Csány, mint a horvát nacionalizmus elleni küzdelem egyik szószólója, 1843 januárjában Deák Ferenchez írt levelében lesújtó véleményt fogalmazott meg a grófról: Iszonyú hatást tőn rám Széchenyinek akadémia körüli maliciózus beszéde. Ez az ember folytonos sakkozásában most a hazának sakkot mondott; és bizony-bizony mondom, ha jóslatom megbolondulására nézve későn teljesül, megbántott hiúsága roppant eszköz leend honunk elsüllyesztésére. Kár, igen-igen kár volt néki barát és ellenség részéről annyira tömjénezni; mi magunk teremténk veszedelmes nagyságát. Azt mondják, a honra ő eddig sok s nagy hasznokat árasztott; buta eszemmel, megvallom, ezt soha elhinni nem tudtam; de ha ez igaz lenne is, most vétkes izgatása után részünkről becsülést többé nem érdemel. Szobámban helyét legalább szinte úgy, mint szívemben, örökre elvesztette.

A zalai ellenzék vezetői 1843 elején azt javasolták, hogy a nemesség is járuljon hozzá a vármegyék költségeinek fedezésére szolgáló háziadó fizetéséhez, Deák Ferenc pedig kijelentette, hogy csak akkor vállalja el az országgyűlési követséget, ha Zala megyében megszavazzák a nemesi adófizetést. Ekkor Széchenyi - a császári titkosrendőrség értesülése szerint - állítólag azt hangoztatta, hogy Zala megyébe utazik, és ott mindent elkövet, hogy a nemesség megadóztatását keresztülvigye, annak érdekében, hogy Deák az országgyűlésre mehessen. Ezért Széchenyi István gróf a nevezett megyében erőteljesen kíván agitálni a nemesség adózása érdekében.

Széchenyi műve a pölöskei uradalom könyvtárából

A besúgójelentés alaposan melléfogott, mert Széchenyi a valóságban éppen az ellenkező utasítást adta a zalai uradalmakat irányító nagycenki jószágigazgatójának, Lunkányi Jánosnak: Kérem egyszer s mindenkorra, se Ön, se tisztjeim általában véve kolompos szerepet a politikai pályán ne vigyenek. Zalában most nemsokára szőnyegre kerül az adónak kérdése; embereim, mi az elvet illeti, maguk személyekre nézve mellette legyenek, de csak passzíve. Én e [ ] kérdésben nem akarok tevékenyen részt venni, és a látszatát is kerülni kívánom annak, hogy bármi részem legyen benne. Figyeljen jól, hogy mit mondok: Deák, Csány és társai révén mindent mozgósít majd, hogy az adót valamilyen formában keresztülvigye. Kívánom, hogy sikerrel járjon. De nem akarok hozzájárulni sem közvetlenül, sem közvetetten, hanem teljesen semlegesnek kívánok látszani. A lényeg az, hogy ha Öntől vagy ügyvédeimtől azt kérdeznék: Tehát a Gróf miért nem jő, és valami útmutatásokat mért nem ád? - akkor erre a következőt kell válaszolni: A Gróf vajmi jól tudja, mit tesz, de ő általában részletekbe nem avatkozik, és instrukciókat éppen nem adott; mi azért se pro, se contra bármily kicsinynek látszó agitációba nem merünk avatkozni . Széchenyi ugyanekkor kérte Lunkányit, utasítsa zalai uradalmi ügyészét, írjon neki igen gyakran és részletesen az ügy fejleményeiről.

Széchenyi zalai uradalmainak ügyésze akkor a Nagygörbőn élő fiatal ügyvéd, Kováts László volt. Kováts megfogadhatta elöljárói tanácsát, nem avatkozott az adózás körüli korteskedésbe. Ezt bizonyítják Szabó Jánosnak, Széchenyi korábbi ügyészének 1843 júniusának végén, Csány Lászlóhoz írt alábbi sorai: Széchenyi fiskálisának kellene írni, Kováts Lacinak, [ ] - ki Kapolcson semmit se tesz -, hogy Kapolcson tenne valamit, és az uradalmi tisztséggel együtt gutorföldieket és a vidéket részünkre szerezné meg. Ezek az emberek gróf Széchenyi tisztjeitől vesznek gabonát, fát; valaha embereim voltak. Ezt talán Széchenyi nem ellenzi.

Lunkányi János, Széchenyi István nagycenki jószágigazgatója

Széchenyi valójában nem hitt a háziadó ügyének sikerében, és 1843 nyarán inkább azt javasolta a közteherviselés bevezetése érdekében, hogy az ország minden földbirtoka után holdanként két garast szedjenek be az államkasszába, és ezt a nemesek is kötelesek legyenek fizetni. Zala vármegye 1843. augusztus 31-ei követválasztása alkalmával ugyan megszavazták a háziadó fizetését, majd közfelkiáltással követté választották Deák Ferencet, Deák azonban erkölcsi megfontolásból visszautasította a megbízatást. Amikor Széchenyi szeptember 7-én tudomást szerzett erről, a következőket jegyezte be naplójába: Eszembe jut, hogy Zala követeként lépjek fel, ha a Két garas átmegy . A gróf aznap Wirkner Lajos udvari tanácsossal, Metternich kancellár bizalmasával is közölte a zalai követség tervét, további lépéseket azonban már nem tett, valószínűleg azért, mert felismerte, hogy elképzelése Zalában nem kapna kellő támogatást.

Széchenyi az 1847 februárjában megjelent, Politikai programm töredékek című művében egyaránt bírálta a pártot alapító konzervatívokat és ellenzékieket, és önmagát becsületes progresszista, ernyedetlen reformer -nek nevezve, egy pártokon felül álló eszmei-politikai elit megteremtését, illetve egy, a kormánypárti lojalitást és a liberális reformerek értékvilágát egyesítő középpárt létrehozását tűzte ki célul. Valószínűleg az ő pártépítési törekvéseit kívánta szolgálni a zalai nemesség hivatalviselő, politizáló elitjének 1847 nyarán vagy kora őszén Kováts László uradalmi ügyész által készített politikai minősítése is, mely Széchenyi iratainak gyűjteményében maradt fenn. Feltételezhető, hogy a zalai nemesség politikai erőviszonyait feltérképező kimutatás elsősorban azt kísérelte meg felmérni, hogy Zala megye hangadó politikai elitjén belül kik, milyen arányban támogathatják Széchenyi elképzeléseit. Kováts a Széchenyi számára készített kimutatásban Zala megye 292 nemesének nevét jegyezte fel. Miközben több mint kétharmadukat az ellenzékiek, mintegy ötödüket pedig a konzervatívok közé sorolta, alig 3 százaléknyira (mindössze kilenc főre) tette a Széchenyi politikáját követő, úgynevezett progresszisták arányát. Az uradalmi ügyész, aki a grófhoz és Lunkányihoz írt leveleiben a kormánypárti adminisztrátor tetteit és a zalai liberálisok túlkapásait egyaránt bíráló, mérsékelt ellenzékinek mutatkozott, valószínűleg állása miatt azonosult Széchenyi politikai törekvéseivel. Arról nem tudunk, hogy a többi zalai progresszista bármilyen módon lekötelezettje lett volna a grófnak vagy uradalmainak, mert a többségük vármegyei tisztségviselő volt.

Kováts László 1847 szeptemberének elején arról tájékoztatta Lunkányit, miszerint Deák Ferenc határozottan kijelentette, hogy ha követnek megválasztatnék is, a követséget elvállalni nem fogja . Széchenyiben e hír hallatán ismét felvetődhetett a gondolat: a betegeskedő Deák távolmaradása miatt nyíltnak ígérkező versenyben indulhatna a Zala megyei követválasztáson! Széchenyi ugyanis, annak érdekében, hogy az országgyűlés alsótábláján ellensúlyozni tudja a valószínűleg Pest megye követévé választandó Kossuthot, 1847 őszén mindenképpen megyei követ kívánt lenni. Nem kizárt, hogy a zalai nemesség politikai minősítéséről Kováts által készített kimutatás e rejtett célt kívánta előkészíteni, és a gróf éppen ennek - számára lesújtó - eredményét, a várhatóan csekély arányú támogatást látva tett le végleg a zalai követség tervéről. Ezek után szűkebb pátriájában, Sopron vármegyében jelölték követnek, ott azonban nem sikerült elnyernie a mandátumot. Végül október 18-án, ugyanazon a napon, amikor Kossuth Pest megye követe lett, Széchenyit is követté választották Moson vármegyében, így a gróf is bejutott az országgyűlés alsótáblájára.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!