Hétvége

2015.12.11. 11:12

Templomok a középkori Zalában

A templom (a középkori magyarországi latinságban: ecclesia) prózai megfogalmazásban nyilvános és közös istentiszteletre szánt épület, a hívő ember számára Isten háza. ”Uram, hajlékodat, szeretem házadat, holott lakol dicsőséggel ” - ahogy a 16. századi Református Énekeskönyvben olvashatjuk.

dr. Bilkei Irén

A templom a középkorban a település legfontosabb épülete volt, ezt a külseje is jelezte. Vallási funkciója mellett védelmezője lehetett nehéz időkben az embereknek és vagyonuknak. Otthont adott az élőket istentiszteletre szólító, a holtakat elsirató és a villámokat megtörő harangnak, ahogy ezt egy régi harang szép latin felirata mondja: Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango. A templom patrocíniuma, védőszentje a felette oltalmat gyakorló személy vagy esemény lett.

„Tíz falu építsen egy templomot ”, a Szent István király nevezetes rendelete alapján felépült első templomaink valószínűleg fából és paticsból készülhettek a 11. század közepén. Néhány évtizeddel később Szent László király törvényei már ezeknek a templomoknak a megújításáról szólnak.

Az 1260 körül épült kallósdi körtemplom

A mainál jóval nagyobb Zala megye legrégebbi templomait a királyok alapították, Zalaváron Szent István 1019-ben, Tihanyban I. András 1055-ben. Régészeti és okleveles adatok alapján tudjuk, hogy rövidesen ezután épültek fel az első nemzetségi templomok és kolostorok, amiket a megye akkori nagyúri nemzetségei családi temetkezőhelyül szántak. A 12. század közepén Csatáron a Gutkeled , Kapornakon a Kadar nemzetség, közel egy évszázaddal később pedig a Türje nemzetség Türjén, a Hahót–Buzádok pedig Hahóton, Rajkon és Muraszemenyén építtettek maguknak egyházat.

Falusi plébániatemplomainkat a 13. században kezdték kőből építeni, a tatárjárás után (1241) pedig a Nyugat-Dunántúlon Valter Ilona és Vándor László régészek által végzett régészeti ásatások valóságos templomépítési hullámot feltételeznek. 13. századi egyházi összeírások szerint erre az időre már szinte minden falunak volt saját temploma és plébánosa. A békésebb idők beköszönte mellett ezt valószínűleg a falvak birtokosainak anyagi lehetőségei és a falvak határainak stabilizálódása hozta magával.

Dobronhegy temploma

A települések, uraik és templomaik története szorosan összefügg. A földesurak a 13. században szerezték meg a kegyúri jogot birtokaikon épült templomaikra. Ha valamelyik birtokos a falut elidegenítette, akkor a templom is gazdát cserélt a kegyúri joggal együtt – sokszor ez volt az oka annak is, hogy a templom patrónusa megváltozott - és ezt oklevélben is megörökítették. Így volt ez 1341-ben, amikor a Lőrente nemzetség megosztozott a veszprémi káptalan előtt Zala és Vas megyei birtokain az osztályos oklevélben „ Egregy birtok, ahol a Szent Katalin tiszteletére épült kőtemplom áll ” kitétel szerepel. Hasonlóan 1390-ben, amikor a Kanizsai család tagjai elcserélték Egerszeg mezővárosukat Demeter, veszprémi püspök zalai birtokaival, az oklevélben külön kiemelték a városkában lévő Mária Magdolna tiszteletére emelt kőtemplomot.

Az Árpád-kori falusi téglából vagy kőből épült kis falusi plébániatemplomok a korabeli birtokközpontok körül sűrűsödtek, a Balaton-felvidéken, Egerszeg körül, Szentgrót körül és Dél-Nyugat Zalában, a Hahótok utódainak birtokain. A Nyugat-Dunántúlon, Zalában és Vasban van a legtöbb, köznemesi kegyúrhoz köthető kis templom, itt élt egy számottevő kis- és köznemesi réteg a középkor folyamán. A legkorábbiakat a 12.-13. századból oklevelek említik, de nincs régészeti nyomuk ill. olyanokat is ismerünk a régészeti feltárásokból, amelyeket írásos forrás nem említ.

A bödei templom

A legkorábbi templomaink építészeti megoldásai egyszerűek és a funkciót szolgálták, el kellett választani a szentélyt a hajótól. Alaprajzi formáik szerint vagy körtemplomok (rotundák), vagy hosszanti hajójukat félköríves szentély zárja le. Néhány példa van arra is, hogy a hosszanti hajót négyszögű szentély zárta le. A későbbi középkorban ezek a szentélyek gyakran kaptak sokszög alakú toldást. Közös jellemzőjük még, hogy az Árpád-korban (12.-13. század) román stílusban épült kis templomokat a 14.-15. században gótikus stílusban átépítették, bővítették. A török-kor pusztításai után a források tanúsága szerint a 18. században barokk stílusban felújították őket, ma ezeket láthatjuk úgy, hogy a 20. századi restaurálás során igyekeztek helyreállítani, és láthatóvá tenni az eredeti középkori elemeket.

A rotundák közül mindenképpen először kell megemlíteni az 1260 körül épült, ma Szent Anna titulusú kallósdi körtemplomot, amely környezetével együtt méltán megyénk egyik legszebb látványossága. A kallósdinál korábban épült keszthelyi rotunda maradványai a mai gótikus plébániatemplom mellett láthatók. Bagod-Szentpál körtemplomát a 18. század közepén barokk hajóval és toronnyal bővítették, ezért csak a kb. két évtizeddel előtti restaurálás után bontakozott ki a rotunda eredeti szépsége.

Megyénk régóta ismert és talán egyik leghíresebb középkori műemléke Böde-Zalaszentmihályfa 13. századi kis temploma szép román stílusú részleteivel, bélletes kapuja timpanonjában Isten báránya relieffel. Becsehely-Pola Mindenszentek titulusú templomának történeti értékét és építészeti szépségeit még a magyar régészet atyja, Rómer Flórs fedezte fel a 19. század végén. A 13. században épült dobronhegyi Szent Ilona kápolna csodálatos természeti környezetben várja a restaurálást. A mai Szlovénia területén lévő Bántornya Mária mennybevitelének tiszteletére szentelt 14. században gótikus stílusban bővített templomának kegyurai a gazdag Alsólendvai Bánffyak voltak, akik meg tudták fizetni a környék leghíresebb festőjét, Aquila Jánost, aki freskókkal diszítette a templomot. (Aquila János inkább a veleméri gótikus templom festőjeként ismert.) A gazdag kegyúr személyes tekintélyét is növelte a díszes templom.

A szépen felújított becsehelyi templom Fotó: dr. Bilkei Irén

Megyénk talán legismertebb középkori temploma a már említett, ma már Magdolnának szentelt egregyi kápolna, amelyet még római kori alapokon emeltetett a 13. század elején a Balaton környékének akkori ura, az Atyusz nemzetség.

A gótikus templomépítészet egyik legszebb zalai emléke a Laczkfi István által a 14. század végén építtetett keszthelyi Magyarok Nagyasszonya templom, amit korabeli bibliai jeleneteket ábrázoló freskósorozat diszít. Mátyás király kedvelt híve, Egervári László egervári birtokán építtetett ferences kolostort és templomot Szent Katalin tiszteletére 1497 és 1511 között, aminek gótikus támpilléreit és mérműves ablakait ma is megcsodálhatjuk.

Rövid összeállításunk épített örökségünknek csak néhány kiemelkedő darabjára tudta a figyelmet felhívni azért, hogy ösztönözze a Kedves Olvasót egy valós vagy virtuális adventi utazásra megyénk középkori templomai között.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!