Hétvége

2015.08.28. 10:15

Fogolytábor a város szélén - Zalaegerszeg körzetében hadifogolytábor létesítendő 20000 hadifogoly részére

Zalaegerszeg egész évben kiemelt rendezvényekkel emlékezik a rendezett tanácsú várossá nyilvánítás 130. évfordulójára. Ez az esemény valóban jelentős városfejlesztési energiákat szabadított fel, s az 1885-öt követő három évtizedben a település erőteljes ütemben igyekezett ledolgozni azokat a hátrányokat, amelyek a modern városlét elérését hátráltatták. Ezt a városfejlesztő lendületet törte meg az első világháború kitörése.

Dr. Gyimesi Endre/Zala Megyei Levéltár

Zalaegerszeg egész évben kiemelt rendezvényekkel emlékezik a rendezett tanácsú várossá nyilvánítás 130. évfordulójára. Ez az esemény valóban jelentős városfejlesztési energiákat szabadított fel, s az 1885-öt követő három évtizedben a település erőteljes ütemben igyekezett ledolgozni azokat a hátrányokat, amelyek a modern városlét elérését hátráltatták. Ezt a városfejlesztő lendületet törte meg az első világháború kitörése.

A háború szenvedései a hátországot – köztük Zalaegerszeget – is hamar elérték. A kórház megtelt beteg és sebesült katonákkal, sőt már szeptemberben kórházzá kellett átalakítani a főgimnázium földszintjét és első emeletét is. 300 fő számára alakítottak itt ki helyet. (Kellett, hiszen a katonai parancsnokság területén már mintegy 10 ezer sebesült katona várt ellátásra.)

A mezőgazdasági termelés – s így az élelmiszer ellátás – is akadozott, hiszen a munkára fogható férfiak nagy része a fronton volt. A vármegye törvényhatósági bizottsága a földművelésügyi miniszterhez fordult, hogy járjon közbe annak érdekében, hogy egy fogolytábor létesüljön a megye területén. A hadifogolytábor révén a vármegye mezőgazdasági munkásszükségletét kívánták biztosítani; valamint a Zala folyó medertisztítási munkáit is velük kívánták elvégeztetni.

Lehet, hogy ez a kérés, de még inkább az a tény, hogy a szövetséges csapatoknak 1915-ben már mintegy egymillió hadifoglya volt, indította a hadvezetést arra, hogy Zala vármegyében is hadifogolytábort létesítsen.

Két zalai földbirtokos, gróf Batthyány és gróf Károlyi Imre hazafias buzgalomból már a hadvezetőség rendelkezésre bocsátotta zalacsányi, illetve zalaszentgróti kastélyát. (Zalacsányban helyezték el az első hadifoglyokat, 6 orosz tiszt személyében.)

A szükséges előkészítő tárgyalások után 1915. május 8-án, a pozsonyi katonai parancsnokság az alábbi levéllel fordult Zalaegerszeg polgármesteréhez: „A cs. és kir. Hadügyminisztérium elhatározásából Zalaegerszeg közelében hadifogolytábor létesítendő 20000 hadifogoly részére, melynek felépítése Pózva község és a lovassági gyakorlótér közti Zalaegerszeg város tulajdonát képező telken eszközlendő. Ezt a Tekintetes Városi Tanácsnak tudomására hozva, kérjük a város tulajdonát képező, s az építkezéshez szükséges teleknek rendelkezésünkre való bocsátását A tábor a modern hygénikus feltételeknek megfelelően épül, saját mélyfuratú vízvezetékkel, csatornázás szennyvíztisztító berendezéssel, villanyvilágítással Zalaszentiván-Zalaegerszeg vonalon saját vasúti megállóhellyel s innen vasútvonallal összeköttetésben az építkezés helyével.”

Az építkezést a zalaegerszegi Grósz és Fuchs cég vállalta, az ismert helyi építész Morandini Tamás vezetésével. 10 hét alatt kellett elkészülnie a hatalmas tábornak, így a vállalkozók rengeteg embernek adtak munkát. Összesen 50 épületet terveztek, mindegyikben 400 fogollyal, ezen kívül kétezer őr számára is elhelyezést kellett biztosítaniuk.

Június végére elkészült 20 barakk, július közepére pedig megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy az első orosz hadifoglyokat fogadni tudják.

Az őrzésről a Ferenczy József nagylengyeli őrnagy által vezetett m. kir. XXIV. népfelkelő őrzászlóalj gondoskodott. A tábor parancsnoka Neszveda Richárd vezérőrnagy és helyettese Radl Emánuel ezredes volt. Bár a tábor befogadóképességét 20000-re tervezték, ezt a létszámot sosem érte el.

A fogolytábor jelentősen megváltoztatta a város életét. Először a kíváncsiság vitte ki a lakókat „muszkát nézni”, s felfedezni, hogy milyen élet lehet a „karámok” között. Dr. Keresztury József polgármesternek hirdetményt kellett megjelentetni a sajtóban, hogy tilos belépni a fogolytáborba, s ne zaklassák az ott tartózkodókat. Rémhírek is terjedtek fertőző betegségekről, pedig „isteni áldás volna, ha Zalaegerszeg városában is olyan rend és tisztaság volna a csatorna luxusa is megvan”, ami a városban ekkor még nem volt.

Rájöttek arra is, hogy mekkora segítséget jelent a hadifogoly munkáskéz a mezőgazdaság és a vállalkozások számára. Először csak 200-as csoportokban engedélyezték a munkát, később ezt az egyre fokozódó mezőgazdasági munkáshiány miatt 30-as csoportokra változtatták. Így e kisbirtokosok és kisközségek munkáshiánya is csökkenhetett. (Később külön engedéllyel kisebb létszámok foglalkoztatására is mód nyílott, de csak akkor, ha ezzel nem veszélyeztették a helybeliek munkalehetőségét.) A hadifoglyok munkaideje a mezőgazdasági és erdészeti üzemben azonos volt a polgári munkásokéval. A rendes munkaidő 12 óra volt. (Ha korábban kezdtek, mint reggel 6 óra, akkor pótreggeli járt nekik, ha este 6 után végeztek, a vacsorához pótlék járt. Egy órás ebédidőt kellett tartani. Külön szabályzatban biztosították a szabad vallásgyakorlást; s szankciókat hoztak szökések esetére is. A szabályok betartását a nemzetközi vöröskereszt ellenőrizte. Zalaegerszegen már 1915 végén megjelentek a dán és orosz vöröskeresztes nővérek, hogy ellenőrizzék a hadifoglyokkal kapcsolatos bánásmódot. Ezt a látogatást előzetes információgyűjtés után 1916 őszén megismételték. Két napig tanulmányozták a helyzetet, közben meglátogatták a botfai Hűvös kastélyban, a baki uradalomban, a türjei prépostságnál, Kemendolláron és Zalaszentgróton dolgozó hadifogoly csoportokat is. Határozottan tiltakoztak a gyakran alkalmazott „kikötés” büntetés ellen. Az ellenőrzés jótékony eredménye az ellátás és a felszerelés javítása lett.

A felújított hadifogoly temető

Közben tovább folyt az építkezés 1915 októberében már 40 db épület készült el (ezek kátránypapírral bevont fűthető deszkaépületek voltak, amelyeket padlóval láttak el). Az év végén 3600 hadifogoly lakta a tábort, amelyre 1600 őr vigyázott. Az oroszok után szerb, román, majd nagy tömegben olasz katona került a táborba. Elkészültek a tisztek lakásai is (szintén deszkából), így beköltöztek a városból a táborba. A fogolytáborban saját vágóhidat üzemeltettek és saját pénzt is használtak. Viszont saját postahivatalt nem üzemeltettek – a zalaegerszegi lakosok nagy bosszúságára. Ugyancsak bosszantotta a városlakókat az ügyeskedők sokasága (pl. ha egy krumpli 10 fillér, a kereskedő megveszi a vásárló elől 20-ért, s eladja a fogolytábornak 25-ért, mert a katonának ennie kell). Egy alkalommal a tábor szennyvízelvezető szerkezete is meghibásodott, s a kiömlő fekália nagy bűzzel árasztotta el a várost. A helyreállítás megtörtént, de Keresztury polgármester felhívta a katonai parancsnokság figyelmét, hogy a tábort 30 ezer főre tervezték, s ha 3-4000 embernél ilyen megtörténhet, mi lesz, hogyha többen lesznek. Elejét kellett venni a problémának.

Persze a hadifogolytábor a fentieken túl is hozott gazdasági hasznot a városnak. Az elfoglalt területek után használati díjat fizetett a katonaság (összesen 170 hold 730 □ öl után). S a hadifoglyok munkája, élelmezése és felszereléssel való ellátása is hozott hasznot.

A háború utolsó két esztendejében a város fő gondja a közellátás zavartalan biztosítása volt. Elrendelték, hogy a hadifoglyok az élelemhiányra való tekintettel ne csak a számukra kijelölt területet műveljék meg, hanem a munkaerőhiány miatt a város más földjeit is.

A piacon is napirenden voltak az incidensek. Az orosz tisztek a közfogyasztásra beszállított élelmiszereket tömegesen összevásárolták, így nem maradt a helyi lakosságnak. Ezért az oroszok vásárlását csak mindennap ½ 10-től engedélyezték. Így viszont, mivel a központi és helyi hatósági ellátás akadozott – a hadifoglyok gyakran éheztek. „Az élet a táborban nagyon, de nagyon nehéz, ami az élelmezést illeti – az élet borzalmas. Ezért kérjük Önt, na hagyjon magunkra és küldjön nekünk legalább egy csomagnyi kenyeret, amiből nekünk nagyon kis mennyiséget adnak.” – írja 5 orosz hadifogoly munkaadójának.

A háború előrehaladtával a fogolytábor helyzete is sokat változott. A breszt-litovszki béke után elérhető közelségbe került az orosz hadifoglyok hazatérése. S az Osztrák-Magyar Monarchia 1918. észi veresége is zavaros helyzetet teremtett. A tábor rendje felborult, a foglyok mozgása kontrolálhatatlanná vált.

A hadifogolytábor pénze

1918. november 5-én a táborparancsnok jelzi, hogy az összes hadifogoly eltávozott, így nincs munkaerejük a halottak eltemetésére. A kórházi személyzet is szétoszlott, így ápolójuk sem maradt. A város segítségét kéri. Czobor polgármester viszont azt panaszolja, hogy a távozó orosz hadifoglyok veszélyeztetik a város közbiztonságát.

A fogolytábor őrzéséről gondoskodtak. A pékműhely és a húsvágóhíd tovább működött. A feleslegessé vált élelmiszert, dohány- és ruhaneműt, valamint az értékes felszerelési tárgyakat átadták a városnak.

S mivel elterjedt a városlakók körében, hogy kiárusítják a hadifogolytábor készleteit, szinte megrohamozták a polgármesteri hivatalt. Keservesen csalódniuk kellett. A hadügyminiszter úgy döntött, hogy a fogolytábor a visszatérő saját olasz hadifoglyaink leszerelése céljából van fenntartva, így sem barakkot, sem műszaki berendezést nem adnak át a városnak.

Mindezek ellenére 1919-ben és 1920 elején még hadifoglyok, leszerelők és a kezdődő internálások áldozatai egyaránt tartózkodtak a táborban. (Az 1920-as hivatalos népszámlálás 3 külterületi lakott helyként vette számításba: Internálótábor 1166 fő; Fogolytábor: 308 és Menekülttábor 196 lakossal.)

Hivatalosan 1920 áprilisától alakult át a fogolytábor a rossz hírű Magyar Királyi Internálótáborrá. Legnagyobb fogvatartott létszám: 2411 fő volt. Négy és fél évig működött, utána szűnt meg tömegnyomásra, 1924. december 15-én. Helyén létesült a következő évben a „Zalai Munkásszanatórium”, amelynek barátságos kórtermei és csarnokai 720 tüdőbeteget tudtak befogadni. A terület ma is a gyógyítást szolgálja (Külső Kórház). A hadifogolytábor utolsó barakkját az 1960-as években bontották el.

A hadifogolytáborra ma már csak az egervári út melletti erdősávban húzódó hadifogoly temető emlékeztet. 1656 katona nyugszik itt. Legnagyobb részük olasz (720 fő), kevesebb orosz, szerb és román katona. A számozott műkőkeresztek mindegyike alatt egy-egy olasz, a sisakos emlékkövek alatt pedig orosz, szerb és román katonák pihennek. Később három zsidó vallású fogolynak is sírkövet állítottak. Az ismeretlen hősi halottak tömegsírját hetedfél méter magas obeliszk jelöli, amit Horváth István zalaegerszegi vállalkozó készített. A temetőt a város háromszor újította fel (1927, 1992, 2003.), gondosan ápolja. S az olasz nagykövetséggel közösen időszakonként megemlékezést tart, tiszteletben tartva a 100 éve itt élő, szebb jövőről álmodó katonák emlékét:

„Hazai domb, vagy idegen árok,

Bús sírom füve amelyen kihajt,

Kopott fejfámon elmosódott írás,

Bolygó vándornak ezt hirdetesse majd:

Boldog, ki itt jársz teérted is

Megszenvedett, ki lent nyugszik a holt

Véres harcok verték fel hírét,

De csak a béke katonája volt.”

Dr. Gyimesi Endre

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!