Staféta Godina Mónikával

– A rövid, ritmikus mondókák, dajkarímek egyszerre szórakoztatják, tanítják, nevelik a gyermeket, a szülői testközelség pedig érzelmi biztonságot ad mindehhez – kezdi a gyógytornász. – A mondóka dallama, ritmusa határozottan elválik a mindennapi beszédtől, segíti a gyermek figyelmének összpontosítását, a külvilág zajaitól való differenciálást, a beszédészlelést, beszédértést és a hallási figyelem alakulását. A mondókák éneklésével kiválóan fejleszthető a ritmusérzék, a zenei képesség. A szöveg sokszor nevez meg testrészeket, mozdulatokat, munkafolyamatokat, ezzel a gyermek saját magáról és a külvilágról szóló ismeretit, szókincsét, memóriáját bővíthetjük.

Fotó: Katona Tibor

Az ölbeli mozgatással fejlődik a gyermek mozgás- és térérzékelése, alakul a testsémája, egyensúlyozó képessége. A legtöbb dajkarím valamilyen csattanóval ér véget: csiklandozással, simogatással, orrcsavarintással, ami megnevetteti a gyermeket. Játsszunk hát mondókás játékot, énekeljünk gyermekünknek, akkor is, ha úgy gondoljuk, hamis a hangunk. Higgyük el, a gyermeknek a szülei hangja a legszebb!

A stafétát Hadászi Ágnesnek adta át, azt kérdezve, mi a KoroKan masszázs lényege?