Hétvége

2014.04.25. 15:32

Ami nem ismétlődhet meg (5.)

A görög nyelvből magyarított szónak, a holokausztnak az elnevezése, elégetett, tűzben elpusztítottat, tűzáldozatot jelent.

Árvai József

A megtörtént dolgokon már nem lehet változtatni, de nem árt megvizsgálni a „tűz” égésének a feltételeit. A tüzet szítani, táplálni kell, ha azt akarjuk, lobogjon, vagy megvonni mindent, ami táplálja, ha elfojtani szeretnénk.

A tüzet szítók az antiszemita vezetők, az adminisztratív háttér és fegyveres szervei. A német gépezet csak a „gyufát” hozta, elég volt számukra. Különösen szította még a lángot a zsidó kápók kegyetlenkedése, és a kollaborálók. Ők az embertelenség legnagyobb mélységébe süllyedtek. Nem értem vitéz Horthy Miklóst sem, ki a magyar honért aggódott, biztos nem kívánta volna szeretett országának lakóit elpusztítva látni. Vagy csak tartott még a csodálkozása, a numerus clausus, és a zsidótörvények megalkotása közben, vagy a becsületét igazoló sok rendjel szorította a lelkét, és nem tudott megszólalni? E sorokat kár is rájuk pazarolni. Viszont kötelességünk megemlékezni azokról, akik valamilyen formában kötődtek az akkori érához, vagy éppenséggel más vallás képviselői voltak, és cselekedtek. Az etikát nem csak iskolában tanulták, talán születésükkel, neveltetésükkel, családi környezetükkel ívódott beléjük és lelkiismeretük része lett. Mert akarták és tudták mit illik és kell cselekedni!

Endre László Csillaghegy csendőrparancsnoka, ellentétben az antiszemita névrokonával, életét kockáztatva mentette zsidók százait, biztosított számukra védelmet. Szalai Pál rendőrségi nyilas tisztviselő létére mindent megtett az áldozatok védelméért, a vérengzések megakadályozásáért. Kálló Ferenc tábori esperes a nyilasok elől „szökevényeket” bújtatott és életével fizetett. Hamvas Endre katolikus püspök, Salkaházi Sára, Slachta Margit számára az egyházukban jutott idő a lelküket táplálni, mert felemelték szavukat a deportálások ellen, embereket mentettek. A felsoroltak nem voltak mások, csak emberek az embertelenségben.

Természetesen rengeteg magyar és külföldi embermentő volt még, akiknek köszönet jár, de a szándék a kevésbé ismertek bemutatása volt.

Nem voltak ők sem cinkosok, sem némák, mivel védőernyőt tartottak a kilátástalanság viharában, próbálták elfojtani a tüzet, amit a fajelmélet, a gyűlölet, és a harácsolási vágy okozott.

Több mint 70 éve, a világégés során sokan jeleskedtek az embertelenség művészetének ápolásában. Ez az emberiség olyan mérföldköve, amin a tisztesség és a becsület elbukott.

Címkék#holokauszt

Ezek is érdekelhetik