Fardagály, lószőrrel bélelve

De kiderül az is, hány kilót nyomott egy krinolin, s mit jelent a muff, a párizsi far vagy a karmantyú. A Göcseji Múzeum és a nagykanizsai Thúry György Múzeum kincseiből rendezett tárlaton az 1830 és 1930 közötti száz esztendőt barangoljuk végig a divat világában, érintve a viselethez kapcsolódó szokásokat, a különböző korok szépségideáljait és a divatot befolyásoló történéseket. A május 18-ig látogatható kiállításról Kunics Zsuzsa, a Thúry-múzeum szakembere jóvoltából alkothatunk képet, akinek az egerszegi tárlat megrendezésében Megyeri Anna volt a segítségére.

Kunics Zsuzsa történész

A nagykanizsai Török Mária híres-neves fehérnemű varró műhelye

- Az öltözet különösen beszédes volt a korábbi évszázadokban: megmutatta mikor és hol élt viselője, milyen társadalmi osztályhoz tartozott - kezdi Kunics Zsuzsa történész, a több városban is bemutatott tárlat fő rendezője. - S nem csak az ünnepi viselet volt árulkodó, a kanizsai piacon még néhány évvel ezelőtt is könnyű volt megkülönböztetni a kiskanizsai sáska menyecskét a miklósfaitól.

Látogató és tearuhák, középen egy estélyi (Fotó: Pezzetta Umberto)

De pillantsunk mélyebbre a múltba. A divat változásai az 1850-es évektől pezsdülnek meg igazán, a második ipari forradalom találmányai hatására a stílusok szinte tízévente váltották egymást. Ekkoriban a jómódú hölgyek, kisasszonyok egyre bővülő szoknyáik alatt egyre több kikeményített, suhogó alsószoknyát hordtak. Súlyuk lassan elviselhetetlenné vált, mígnem 1857-től megszületett a krinolin, vagyis az abroncsszoknya, amihez az 1851-es londoni világkiállításon bemutatott acélszerkezetet alkalmazták. Komoly súlya volt a korabeli divatnak, hiszen a hölgyek 10-15 kilogrammnyi kelmét és kiegészítőt viseltek, a ruhakölteményekhez akár 25-30 méter anyagot is felhasználtak.

- Ekkor még a férfiak is színesen öltöztek, más volt a kabát, a mellény és a nadrág színe - folytatja a történész. - A finom londoni köd , algériai por vagy muszka zöld színű kabátokhoz kockás, csíkos, pepita nadrágokat hordtak, s színes, hímzett mellényeket. A frakkot lassan felváltotta a szalonkabát, a szellemes becenevű ferencjóska , majd szárnyai tovább rövidültek, s megszületett a zsakett, végül a 19. század közepére a mai zakó.

A ruhákat díszítő vagy kiegészítő vert és varrott csipkék szinte végigkísérték a divattörténet évszázadait

A divat időnként abnormális viselkedést követelt meg követőitől. Az 1800-as évek végén a nők derekát 45-50 centiméterre fűzték be, nem törődve avval sem, hogy néhány orvos már felhívta a figyelmet ennek magzatelhajtó, és belső szerveket megnyomorító következményeire. Ha belegondolunk, mit műveltek a nők saját testükkel, kicsit sem meglepő, hogy oly gyakorisággal aléltak el a lánykák, asszonyok.

- Persze a molettebb hölgyeket nem lehetett maradéktalanul hozzáigazítani a korabeli ideálhoz, ezért a fotókat retusálták, egyszerűen kikaparták a felesleget . Elég mosolyogtató, amikor látszik, hogy a fűző elszorítja ugyan a derekat, ám alatta és fölötte kibuggyannak a hurkák.

Mégse mondja senki, hogy a divat hiábavaló hóbort. A krinolin elterjedése nyomán például 57 ezerről 120 ezerre nőtt a selyemszövők száma. Fejlődött az acélipar is, 1854 és 66 között 90 millió kg acélt használtak fel a szoknyaabroncsokhoz.

- A harangalakú szoknyák 1860-ra érték el technikailag lehetséges legnagyobb átmérőjüket, ekkortól a ruhák hátrafelé kezdtek terjeszkedni, 3-4 méteres uszályokkal - folytatja a szakember. - A krinolin pár év múlva, életveszélyes voltára hivatkozva kimúlt. Jött azonban az új divat, a turnűr, a duzzadó farpárna.

A sport és a technika ugyancsak hatással volt a szabásvonalakra

A párizsi far, más néven fardagály belül lószőrrel volt kitömve, s ívét gyakorta még szalagcsokorral is kiemelték. Aztán végre kikerült a szoknyák alól minden abroncs és párna, s a bő szoknyák több mint 60 éves divatját felváltotta a szűk ruha. A századforduló szecessziós nőideálja már alakra simuló ruhát visel, s hozzá egyre bizarrabb fejfedőt. A virágokkal, gyümölcsökkel, tollakkal, kitömött madarakkal díszített kalapok malomkerék méretűre nőttek, tűkkel erősítették őket.

- Érdemes megfigyelni a ruhák és kalapok arányát. Szűk ruhához a hölgyek hatalmas kalapot viseltek, bő ruhához kis kalap illett -jegyzi meg Kunics Zsuzsa.

Az öltözködés kész művészetnek számított, hiszen mindenféle alkalomra mást illett viselni, kényes egyensúlyokat betartva. Mást kellett felölteni, ha vendéget fogadtunk, mint ha mi magunk mentünk vizitálni. Utóbbi esetben az is számított, hogy délelőtt tettük tiszteletünket, vagy estebédre voltunk hivatalosak. Sétához, utazáshoz, teához, megint csak mást kellett felölteni. Nem is szólva az estélyi ruhákról. Nem volt mindegy, hogy színházba vagy operába vonul ki a dáma, de még az sem, hogy a páholyban, vagy a földszinten foglal helyet. Fogadásra, díszvacsorára illetlenség volt ujjatlan ruhát felvenni, ez a fazon kizárólag a báli megjelenéshez passzolt. Egészen a tízes évekig kitartott ez a bonyolult dresszkód.

Az 1910-es évekig a blúz nem volt feltalálva , ha a viselet nem egybeszabott volt, a felső részét ruhaderéknak hívták. Erre látunk egy szép példát

A trendi viseletnek persze ára is volt. Nem véletlen, hogy éppen az 1800-as évek második felében volt módjuk a magyar hölgyeknek tobzódni a divat kínálatában, hiszen ekkor évtizedeken át folyamatosan nőtt a honi GDP. Volt fizetőképes kereslet, a jómódú középosztálynak nem okozott gondot lépést tartani a bécsi, londoni, párizsi divatszalonokkal.

A divat változásait a terjedő sportolási kedv is formálta. A nők például egészen az 1800-as évek utolsó évtizedéig nyakig felöltözve jártak a strandra. Illedelmes hölgy nem mutatkozott fürdőruhában, ezt megelőzendő kerekes kabinban vontatták be a vízbe. A 20. század azonban számos, gyors változást hozott.

- A bukj el szoknya , majd a háborús krinolin rövid karrierjének az I. világháború, s az anyaghiány vetett véget. A szoknyák rohamosan rövidültek, a dolgozó nők praktikus, kényelmes ruhákat kezdtek hordani - halad az időben a történész. - 1911-ben Párizsban és Budapesten még kifütyülték a nadrágszoknyás manökeneket, mondván: Ez az a határ, amelyet a divat sem tud átlépni! Néhány év, évtized múlva azonban már nappali viselet lett a nadrág, s a női gardrób alapvető darabjává vált.