Még sok titkot rejt a vatikáni gyűjtemény

A Michelangelo tervezte Szent Péter bazilika kupoláját, vagy a Bernini által megálmodott, pompás, oszlopcsarnokos Szent Péter teret képekről, a tv által közvetített húsvéti és karácsonyi Urbi et Orbi pápai áldás helyszíneként, esetleg személyes élmény alapján jól ismerjük. A Vatikán a katolikus vallás spirituális központja: itt zajlik több mint egymilliárd ember lelki, vallási életének, karitatív, oktatási tevékenységének koordinálása. Intézményei közül most a Vatikáni Könyvtárat emelnénk ki, a világ egyik leggazdagabb és legjelentősebb könyvgyűjteményét.

Két reneszánszkori pápának köszönhető ennek a tudástárnak a létrejötte: V. Miklósnak, aki a római katolikus egyház ideológiai és földrajzi központjában 1447 és 1455 között megvetette a könyvtár alapjait. V. Miklós hatalmas összegeket áldozott a görög klasszikusok latinra fordítására, arra a nyelvre, amelyet akkoriban a művelt emberek egész Európában beszéltek. IV. Sixtus pápa, elődei munkáját továbbfejlesztve, 1475-ben pápai bullában adta hírül a világnak a könyvtár létrejöttét.

Összesen 1,6 millió nyomtatott kötetet, 8400 ősnyomtatványt, metszeteket, körülbelül százezer levéltári egységet, háromszázezer érmét, 80 000 kéziratot őriznek itt. A mostani épületben a XVI. század óta gondozzák az egyedülálló kultúrtörténeti dokumentumokat. A legféltettebb és pótolhatatlan kincseket, a több száz, vagy akár ezer évesnél is régebbi kéziratokat a Vatikán falain belül, a könyvtár bunker termében, 20-21 Celsius fokos állandó hőmérsékleten, az 50-55 százalékos páratartalmú kézirattárban védik a káros környezeti hatásoktól.

Kézfogás Ferenc pápával. Németh András szerint a római katolikus egyházfő személyiségének valóban erős kisugárzása van, amellyel sokakat vonz magához.

Ebben a híres könyvtárban egy zalaegerszegi születésű ifjú tudós és történész is dolgozik, aki egyetemi tanulmányai megkezdéséig, 1996-ig e városban élt, és az akkoriban Ságvári Endre nevét viselő gimnázium tanulója volt: Németh András.

A klasszika-filológia iránti érdeklődését latin tanára, Őriné dr. Bilkei Irén keltette fel a gimnázium természettudományi tagozatos osztályában, ókori szövegek olvasása során. Tudatosult benne, hogy nem az orvosi hivatás tenné boldoggá és életével elégedetté, hanem ha a latin nyelvhez, irodalomhoz és a történelemhez kapcsolódna jövőbeni munkája. Ezért az ELTE Bölcsészettudományi Karának latin-történelem szakára adta be érettségi után a jelentkezését.

Ámulattal olvasom kilenc oldalas, angol nyelvű önéletrajzát: 35 éves kora ellenére a tudománynak milyen izgalmas területein járt már, mennyi komoly tanulmányt írt és az ókori szerzőktől mennyit fordított! Az ógörög nyelvet és irodalmat, mint harmadik szakot, egyetemista korában, egy görögországi körút élményei hatására, az antik görög kultúra tárgyi emlékeinek szépségétől elragadtatva vette fel. Ragyogó tanulmányi eredménnyel, Országos Diákköri Konferenciákon díjazott dolgozatokkal, kitüntetésekkel végezte el az egyetemet. A Közép-európai Egyetemen – a CEU-n – egy évig medievisztikát – középkor tudományt –, majd bizantinológiát (Bizánc történelméről, kultúrájáról szóló tudományt) tanult világszerte elismert szakemberektől. Itt kezdte el a doktori iskolát is, VII. Konstantin bizánci császár kora volt disszertációja témája.

Egy évet dolgozott egy budapesti gimnáziumban, majd az Országos Széchényi Könyvtárban, tudományos munkatársként, egyebek mellett, a görög nyelvű Corvinákkal foglalkozott, közben az ELTE-n PhD-s hallgatóknak szemináriumokat tartott. Másfél évet a neves német Max Planck Tudománytörténeti Intézet tudományos munkatársaként dolgozott, innen pályázott a nagy múltú Vatikáni Apostoli Könyvtár görög kéziratok kurátori állására.

A zalai származású kutatónak 2014-től kezdve a görög kéziratok olyan egységének katalogizálása lesz a feladata, amely hiányt pótol. Ez nagy felelősség, hiszen a következő évszázadok kutatásainak teremt alapot

– Ön Európa sok neves könyvtárában kutatott már. Hol helyezné el közöttük a Vatikán könyvtárát?– Ez a könyvtár nem csak az egyik leggazdagabb, hanem valószínűleg a leggazdagabb irodalmi, történetírási, filozófiai, művészettörténeti és tudománytörténeti könyvtár a világon. Sok könyvtár őriz mennyiségre több dokumentumot, mint a vatikáni, de minőségre aligha versenyezhetnek ezzel az ötszáz évnél is régebbi gyűjteménnyel. A fő kuriózum a sok, elsősorban a XVI. és a XVII. század előtti időkből származó középkori kézirat és nyomtatvány. A kutatókat vonzza az a tény is, hogy a kéziratokból egy példány van csak a világon, bár a kéziratok digitalizációjának előrehaladásával a könyvtár honlapján már sok dokumentum olvashatóvá vált. A világ minden tájáról érkeznek kutatók, és itt újraírják a kéziratokon alapuló tudományokat. A mi napi tevékenységünknek az az értelme, hogy munkájukat segítsük. A teljesség igénye nélkül található itt latin, görög, olasz, spanyol, francia, szír, kopt, örmény, etióp, ószláv, német, angol és különféle európai, afrikai és ázsiai könyv illetve kézirat. Csak görög kéziratból körülbelül 5500 van. Ez a könyvtár a nagy európai könyvtárakkal összehasonlítva sokkal családiasabb, nehezen megközelíthető és kevésbé feldolgozott.

– Hány munkatársa van?

– Körülbelül száz embert foglalkoztat a könyvtár, beleértve még a technikai személyzetet is. A kézirattáron belül tizenkét fő végez tudományos kutatómunkát. Én az egyik vagyok közülük, egyik kollégámmal együtt a görög kéziratokért felelek. Én vagyok az első magyar, aki tudományos kutatóként dolgozhat ebben a fél évezrede alapított intézményben.

– Milyen munkát végez?

– A latin kódexek elektronikus katalógusába bevitt tételek javítását végzem, 2014-től kezdve pedig a görög kéziratok olyan egységének katalogizálása lesz a feladatom, ami hiányt pótol. A felelősség igen nagy, mert akár több száz évig azon az alapon fognak dolgozni a kutatók, amit mi megteremtünk. Ezt csak jól szabad megcsinálni; úgy, ahogyan a vatikáni könyvtárosok mindig is dolgoztak. A Vatikán neve minőségi garanciát jelent. 

– E feladatok ellátásához komoly történelmi ismeretekre, alapos nyelvtudásra és hihetetlen türelemre van szükség. Tudom, hogy a latin és ógörög mellett hat nyelven beszél, s hallottam, hogy mindezen erények és tudás birtokában jelentős tudományos felfedezést tett.

- Mi talált kutatásai során?

– A véletlenek sorozatának köszönhetem azt, hogy három különböző helyen megtaláltam egy XII. századi bizánci kéziratsorozat darabjait. Az említett kéziratsorozat az ókori nagy filozófus, Arisztotelész Nikomakhoszi Etikájához írt kommentárok legrégibb kézirat-együtteséből származik.

– A Bizánci Birodalom valójában a Római Birodalom maradványa volt, miután nyugati részét a népvándorlás megsemmisítette. Ez az 1453-ig fennálló hatalom kulturálisan görög, államiságában római, a vallás szempontjából pedig keresztény volt. Tehát Bizánc tisztelte és tanította az ókori görög filozófusokat.

- Igen, így van. Az Országos Széchenyi Könyvtárban egy XVII. századi nyomtatványról előjött egy görög szöveggel beírt pergamenkötés, ugyanennek a nyomtatványnak a budapesti Központi Piarista Könyvtárban egy másik példányáról egy másik ugyanilyen kötés, majd a Vatikánban rábukkantam az arisztotelészi mű kilencedik és tizedik könyvéhez írott kommentárra. Ugyanaz a kéz másolta mindegyiket. A felfedezés átértelmezi és újrarajzolja azt, amit Arisztotelész e fontos filozófiai művéhez írt kommentárokról és szöveghagyományokról eddig gondoltunk. De azt is megtudjuk általuk, hogy formailag milyenek voltak általában a XIII. század előtti filozófiai kommentárok. 

– Előkerülhetnek még meglepő felfedezések a Vatikán kézirattárából?

– Nagyon sok új dolog kerülhet még elő. Például egy kétszer levakart és újrafelhasznált pergamen kézirat lapjain, 2003-ban, a korábbi szövegben az időszámításunk előtti IV–III. évszázadban élő komédiaírónak, Menandrosznak egyik elveszett vígjátéktöredékét fedezték fel. A szöveg megfejtése mind a mai napig folyamatban van, mert nagyon nehezen olvasható.

– Találkozott-e Ferenc pápával? Egyszerűsége, nyitott személyisége, szociális érzékenysége milyen változást jelent a Vatikán mindennapjaiban?

– Június 4-én sikerült személyesen találkoznom a Szentatyával. Ferenc pápa reggelenként az általa bemutatott szentmisén a Szent Márta-ház kápolnájában fogadta 50 fős csoportokban a Vatikán dolgozóit. Amikor mi, a könyvtár dolgozói kerültünk sorra, az álszentségről prédikált, hiteles egyszerűséggel. Utána mindnyájan kezet foghattunk vele a Szent Márta-ház aulájában. Mindenkihez közvetlen nyitottságát mutatja, hogy örömmel fogadta, amikor több kollégám átölelve köszöntötte Őszentségét. Személyiségének valóban erős kisugárzása van, amellyel sokakat magához vonz. Ezt tanúsítja az is, hogy szerdánként a Szent Péter téren megtartott általános pápai kihallgatáson és a vasárnap déli Úrangyala imádságon, amikor a zarándokoknak alkalmuk van találkozni Ferenc pápával, az emberek teljesen megtöltik a hatalmas teret, sőt még a Vatikánhoz vezető széles utca egy részét is. Korábban általában csak karácsonykor és húsvétkor gyűltek össze ilyen nagy számban a hívek a Szent Péter téren. 

– Milyen az élet Rómában?

– Róma szép, nagy múltú és ingergazdag hely. Az olaszok nagyon kedvesek, de minden lassan és nehézkesen működik, és mindent csak hosszú idő után tud megszokni az ember. Rómában nehezen megoldható a lakásbérlés, és a közlekedés is okozhat gondokat. De összességében nézve Róma gyönyörű, még ha az eredményekért keményen meg is kell dolgozni.