Hétvége

2012.11.03. 07:31

Atom Anti kitartóan atomerőmű-párti

Kovács Antal, olimpiai bajnok cselgáncsozó még ma is tele van energiával. Sportemberként vallja, hogy a szektorba befektetett energia többszörös megtérülést hoz. „Atom Anti” az energiabiztonságot is fontos kérdésnek ítéli, ezért széles körben propagálja az atomenergia jelentőségét. Persze mi mást mondhat az, aki kommunikációs vezetője a Paksi Atomerőműnek?

Sámel József

Az ország Atom Antija nyilván komoly marketingértékkel bír a Paksi Atomerőmű számára, ám csak ezért még nem szokás kommunikációs igazgatónak kinevezni valakit. Kovács Antal jó példája annak, hogy a sport mellett a tanulás sem elhanyagolandó, diplomáját, később pedig doktori fokozatát is a Pécsi Tudományegyetemen szerezte.

– De mi a feladata kommunikációs igazgatóként?

– Amikor még versenyszerűen judóztam, mindig azzal zrikáltak, biztosan „sugárzom”, hiszen paksiként az atomerőmű közelében élek – mondta. – Már akkor elhatároztam, hogy ha egyszer lesz rá lehetőségem, széles körű felvilágosításba, ismeretterjesztésbe kezdek az atomenergia biztonságát illetően. Merthogy az atomenergia előállítása nem csupán olcsó, de biztonságos is. Nem véletlen, hogy üzemidő hosszabításra készülünk, az eddigi tesztek ugyanis azt mutatják, hogy a paksi atomerőmű működésével nincs probléma. Az erőmű fejlesztésére, az új blokkok építésére pedig azért van szükség, hogy az ország tíz év múlva se legyen kiszolgáltatott helyzetben az energiapiacon. Pakson jelenleg a hazai energiafogyasztás 43 százalékát állítjuk elő, amit nem lehet egyik napról a másikra kiváltani. A németeknél is – ahol a megújuló energiát helyezik előtérbe – 6 évbe telt, mire 50 százalékkal csökkentették az atomenergia-felhasználást, miközben 45 százalékkal drágult az energia ára. Én azt gondolom, Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy ezt megengedhesse magának, ugyanakkor az atomenergia előállítása nem terheli a környezetet. Ám ami még fontosabb, az a rendszerellátás biztonsága, Pakson képesek vagyunk egy kis teremben akár két évre elegendő energiát tárolni.

– Az energia tárolásához valószínűleg a magyar cselgáncsozók is értenek, mi mással lenne magyarázható a remek londoni szereplés...

– A judósok valóban jól szerepeltek, noha nem lett több pénz a sportágban és a felkészülés feltételei sem javultak Barcelonához képest. Szerintem inkább a magyar sportolók felfogása változott. Felnőtt ugyanis egy olyan generáció, amelyik a versenyszerű sportolás mellett odafigyel a tanulásra is. Az olimpiai csapat zöme főiskolára, egyetemre jár, vagy már diplomát szerzett. Ez a szemléletmód a siker kulcsa, hiszen annyi pénzt egyetlen sportoló sem kap, hogy abból élete végéig biztos egzisztenciát teremtsen.

– Az öt kiemelt csapatsportra mégis nagyságrendekkel több pénz jut. Igazságosnak tartja ezt, pláne a hazai cselgáncssport londoni sikereinek tükrében?

– Az Atomerőmű Sportegyesület vezetőjeként örülök annak, hogy a labdarúgás, vagy a kosárlabda kiemelt figyelmet kap, ugyanakkor azt is látom, hogy ez a rendszer egy kicsit felborította a korábbi egyensúlyt. Az elitbe nem tartozó szakosztályok folyamatos működtetése roppant nehéz, még akkor is, ha a londoni sikerek után mi magunk is tapasztaljuk, hogy sok fiatal kezd judózni, birkózni, vívni vagy úszni. Úgy vélem, fontos lenne átgondolni ezt a támogatási rendszert, legalább azon sportágak tekintetében, melyeknek tömegbázisa, illetve eredményei is vannak.

– Ha igaz, Brazíliában olimpiai sportágként debütálhat a rúdtánc, miközben a vízilabda veszélybe került. MOB-tagként mit gondol erről?

– Az olimpiai mozgalomnak szem előtt kell tartania, hogy a játékokat, az eszmét minél szélesebb körben terjessze. Ennek leginkább úgy lehet eleget tenni, ha olyan sportágak szerepelnek a programban, amelyek látványosak és közkedveltek. A vízilabdának kevés országban van akkora presztízse, mint Magyarországon, így értelemszerűen számunkra fájdalmas lenne, ha a jövőben nem maradna olimpiai sportág. Azt gondolom: hosszú távon azok a sportágak lesznek sikeresek, melyeket jó nézni és jó csinálni is. Ilyen például a judó, ami a harmadik legnézettebb sport az olimpián, de említhetném az úszást, vagy a triatlont is. Szóval ezt a fajta fordulatot nem tartom elértéktelenedésnek, de persze meg kell találni a módját annak is, hogy a nagy hagyományokkal bíró, úgynevezett tradicionális sportágak se tűnjenek el az olimpiai programból.


Ezek is érdekelhetik