Szaxofonnal a világ körül

Vincze Zoltán (58) zeneszerző, szaxofonművész Nagykanizsán látta meg a napvilágot, ám még kisfiúként Budapestre került. Jóideje pedig már a norvégiai Bergen polgára, s otthonosan mozog a világ szinte valamennyi jazz-színpadán. Azért a szálak nem szakadtak el végleg, nemrégiben Zalaegerszegen pihent egy héten át.

- Énekeltem a Rádió Gyermekkórusában, a kottát tehát ismertem, de hangszerhez nem volt közöm 15-16 éves koromig - pillantunk vissza a szabálytalan pályakezdésre. - Amikor elpárologtak a képzőművészeti ambícióim, mindjárt szaxofonozni szerettem volna tanulni, de az akkori tanárom azt mondta: előbb a klarinét... Gondoltam jó, legyen. Éjjel-nappal gyakoroltam, néha már kivérzett a szám. De nem hiába, két év múlva egyből a konzervatórium 3.osztályába nyertem bebocsátást.

Remek hallása révén lemezekről "vette le", s analizálta Charlie Parker vagy a Blood, Sweat & Tears együttes szólóit.

- Amikor viszont a jó ebédhez szólt a nóta a rádióban, kirázott a hideg... - idézi fel nevetve. Bevonult, de antikatonának bizonyult, felettesei is jobbnak látták, ha inkább a hangszereket cipeli a határőrség központi zenekarában. A főiskola jazz tanszakára került, tanította Szakcsi Lakatos Béla, Vukán György, Tomsits Rudolf. Utóbbi a szárnyai alá vette, órák után vitte magával, s kisegítő zenészként big-band-ekben kapott lehetőséget. Később játszott az Interbrass jazz-együttesben, a Tomsits Quartettben, a Vastaps zenekarban, a korabeli hazai zenei élet krémjével.

- Egyszercsak jött egy ajánlat, mehetnénk zenélni külföldre. Először Nyugat-Berlin volt a cél. Fél év múlva visszajöttünk, csak éppen a zenekarvezető közben megpattant a pénzzel, amit le kellett volna adnunk az Országos Rendezői Irodában (ORI).

Hamarosan újabb zenekarral kerekedett fel, amiben a zalaegerszegi Tóth János Rudolf is játszott. Most sem volt azonban több szerencséjük, ez a zenekarvezető is lelépett az ORI járandóságával.

- Persze minket vontak felelősségre, kihallgatásra jártunk, majdnem börtönbe kerültünk más felelőtlensége miatt... - dohog még ma is. - 1978-ban újabb szerződés kínálkozott Dániába, s addigra már megérlelődött bennem az elhatározás, hogy ebbe az országba többé be nem teszem a lábamat. Hegyeshalomnál meg is mondtam a többieknek, de fél évig még velük húztam, hogy legyen idejük találni valakit a helyemre. Jöttek ám utánunk az ORI-tól, győzködni, hogy gondoljam meg magamat, de nem volt mit.

Időközben már hívták több rangos skandináv zenekarba, beindult a karrierje. A dániai évek után Bergenben telepedett le, ez Norvégia második legnagyobb városa, a fjordok kapuja. Angolul kitűnően beszélt, így a beilleszkedés nem jelentett gondot, a zenészek meg amúgy is megtudtak róla minden fontosat, ahogy belefújt a szaxofonba. Norvégiába sok magyar zenész ment "vendéglátózni", bár ott e fogalomhoz nem tapad pejoratív felhang. Jó bandák játszottak jó helyeken, tisztességes gázsiért. Oslóban meg is látogatta Horváth Charliet, aki akkoriban a Pannónia Expressz frontembereként lépett fel.
 
- Minden összejött, ragyogó zenészek, szép nők, hatalmas koncertek, élhető környezet - summáz. - Norvégia fantasztikus ország, az emberek segítőkészek, becsületesek. A korrupció ismeretlen fogalom, ha valakit mégis elkapnak, olyan büntetést kap, ami felér a gyilkosságért kiszabhatóval. A világ egyik leggazdagabb országa, az olajnak köszönhetően tele az államkassza.

Papír szerint nem alapított családot, de több mint négy évig élt együtt Várszegi Évával, akit a Mikrolied vokálból, a Generálból valamint a Cini és a Tinik formációból ismerhetünk. Kapcsolatukból született Vivien, aki már 22 éves, Londonban él. S hogy miért nem kötötték össze az életüket?

- Éva nagyon okos, pedáns nő, egy arany teremtés. Viszont az én életmódomba tartósan nem fértek bele a kötöttségek. A zenész lét gyönyörű, de annyi utazással, változással jár, hogy nehéz lett volna összeegyeztetni a hétköznapokkal. Egyik turné követte a másikat, az ember keresett egy csomó pénz, aztán nem volt ideje elkölteni. Mára szerencsére rátaláltam a meditációra, evvel oldom a feszültséget, a terhelést.

Bejárta a fél világot. Sokat zenélt Amerikában, Afrikában, egyebek között a kairói operaházban is, ahol egy hónapig játszották a Porgy és Bess-t a bergeni opera társulatával. Júniusban Kanadában és az USA-ban turnézott Terje Rypdal világhírű gitáros zeneszerzővel, aki az európai modern jazz egyik legmeghatározóbb alakja. A rendkívül jó nevű, húsz éve fennálló professzionális Bergen Big Band tagja, de saját formációi is vannak, blues, jazz quartett egyaránt fűződik a nevéhez.

1998-ban jött haza először, fellépett a Kanizsa Jazz Fesztiválon, és Zalaegerszegen is. Előtte 18 évig nem látta az édesanyját...

- Négy napra jöttem, ágyat nem láttam. Azóta, kisebb-nagyobb kihagyásokkal rendszeresen járok haza. Most szabadságra jöttem Magyarországra, itt pihenek Zalaegerszegen. Zenészekkel persze bárhol összefuthat az ember, a kiskutasi falunapon például régi barátommal, Horváth Charlieval borulhattunk egymás nyakába.

Vincze Zoltán zalaegerszegi vendéglátója dr. Hamar Sándor, akivel gyerekkori családi nyaralások révén ismerkedett össze. Ennek már 46 éve, de a Dunakanyarban megalapozott barátság s a zene iránti elkötelezettség ma is összeköti őket. Hamar Sándor ugyan ügyvéd lett, de a Norton, valamint a Matt együttes dobosaként ő is egy életre "fertőződött". Egyszer játszottak is együtt, a '70-es évek elején, az egerszegi városi strand bejárati boltíve alatt.