A Nap Cirkusza

Bevallom, nem vagyok elkötelezett híve a cirkusz műfajának, mindig is zavart a bohócok harsány nevetése, a fogatlan oroszlánok bömbölése és az artistalányok erőltetett mosolya által el nem takarható művi csillogás, talmi tartalom. Nem tudtam belefeledkezni a varázslatba, nekem ez túl átlátszó, túl modoros.

Na de mi van, ha mindezt világszínvonalon művelik? Azt már csak látni kéne... - ágaskodik az egészséges sznobság. Legyen legalább összehasonlítási alapom,  mi számít vitán felüli minőségnek e kategóriában. S ha már Budapestre látogat a Cirque du Soleil... Igaz, az élményért nagyon mélyre kell nyúlni a zsebbe, ugyanis a Papp László Sportarénában zajló előadásokra durván 9 ezertől 25 ezer forintig terjedtek a jegyárak.

Az Alegría  spanyol szó, magyarul boldogságot, örömet jelent - a cirkusz egyik legrégibb  és legsikeresebb produkciója, amit tíz éve újítottak fel. Eddig a világ 65 városában mintegy 10 millióan látták, esténként 21 ország 55 zenésze és artistája lép színpadra, a társulat 22 kamionnal érkezett Budapestre. Ám maga a kanadai központú Cirque du Soleil vállalat  ennél jóval hatalmasabb, hiszen 5 ezer alkalmazottnak, köztük 1300 artistának, művésznek ad munkát. A világ  körüli turnékra azonban kisebb, mintegy száz fős utazó társulat indul, teljes önellátásra berendezkedve. A cirkuszfalu viszi magával a saját szakácsait, kellékeseit, de például a varrónőket is, hiszen a díszes, barokkosan gazdag jelmezek javításra szorulhatnak a színpadi igénybevételtől. A kosztümök Montreálban készülnek, kézi munkával, egy Öreg Madár ruházat például 200 órai munkával születik meg, s akad, amelyiken több száz ékkő ragyog. A ruhák annyira egyediek, hogy a testszínű részeket a művész bőréhez igazítják. Volt is gond, amikor a hawaii turnén lebarnultak... A fellépők mindegyike képzett sminkes, maguk készítik az arcfestést.

 A Nap Cirkuszában nincsenek állatszámok, van viszont mozgásművészet, akrobatika, költészet, burjánzó látványvilág, káprázatos fénytechnika és élő zene. Az Alegría, az ismertetők szerint egy ütközet mitologikus meséjét jeleníti meg: a király halála után az idős madarak és a fiatalok összecsapnak a hatalom megszerzéséért. Udvari bolondok, dalnokok, koldusok, arisztokraták,  bohócok, akrobaták, táncosok és zenészek jelenítik meg a történetet a cirkusz és a színház eszközeivel.

Bevallom, e kimunkált dramaturgiából nem sok jutott el hozzám, én pusztán kitűnő artisták nívós produkcióit láttam. Köztük bohócszámokat, amelyek vagy az előző, profi számra reflektáltak humorosan, vagy lírai effekteket keltettek életre a magányról, az elvágyódásról. Az összkép, az atmoszféra  azonban mindenképpen egyedi. Bár a külsőségeket akár káprázatos giccsnek is minősíthetnénk, de az általuk teremtett hangulat, s főként az artisták vitathatatlan teljesítménye  megadásra késztet.  Hol egy Fellini-filmben, hol Hieronymus Bosch világában érzi magát az ember.  A színpadra  zöldben, kékben, sárgában játszó hatalmas szalamandra képe vetül. A misztikus magyarázat: a szalamandra mind a négy elemben él. Ebben nem volnék  biztos, de az tagadhatatlan, hogy a röpködő  artisták  valóban saját elemükké tették a levegőt, s a tűz is táncra kelt a porondon.

Az élő zenének  ugyancsak kiemelt szerep jut, a Cirque du Soleil védjegye, hogy minden produkciójukhoz más zenei  hangütés társul. Az Alegríában a harmonika és a hegedű a főszereplő, míg másutt a dobokra vagy a szaxofonra alapoznak. A főcímdal pedig mindannyiunk számára ismerős, hiszen René Dupéré dalára  Geszti Péter írt magyar szöveget, melyet Oláh Ibolya adott elő, Magyarország címmel...