Szellemlovas 2.: pokoli tempó, lejtőn lefelé... (filmelőzetessel)

Rég volt, tán igaz sem volt, hogy ez a szép reményű, Oscar-díjas fiatalember Sean Connery színészlegendával és Michael Bay rendezővel összehozta minden idők egyik legünnepeltebb, legütősebb blockbuster-akciófilmjét, A sziklát, aztán a következő évben (’97-ben)  egy másik "klasszikussal", a Con Airrel végképp helyet bérelt magának a popcornmozik halhatatlanjainak csarnokában. Akkoriban olyannyira futott a szekér, hogy néhány baklövést is elbírt a karrierje, sőt, a Scorsese-féle Holtak útjával, a szexipar legsötétebb ingoványában megmerítkező 8 milliméterrel, az abszurd Adaptációval vagy A fegyverek szavával már a jegyzett kritikusok elismerését is sikerült kivívnia. Filmjei rengeteg pénzt termeltek, figyelemreméltó életműve egyre  kerekebbé, minőségibbé avanzsált.

Aztán, úgy hat-hét évvel ezelőtt, valami eltörött, és Cage - bár továbbra is foglalkoztatott színész maradt - megindult a lejtőn, tekintélye zuhanni kezdett. E színvonalromlásnak, az igényszint lesüllyesztésének talán legékesebb bizonyítéka A szellemlovas című horrorparódia volt, csakhogy a 2007-ben bemutatott B-kategóriás film, hiába szedte ízekre a sajtó, megtalálta népes közönségét, és anyagilag kiváló eredményt produkált. Így aztán természetes, hogy jönnie kellett a folytatásnak is: a lángoló koponyájú alvilági képregény-karikatúra, Johnny Blaze (Cage) ülepéhez tehát újra vagány kétkerekűt ragasztottak a direktorok (ezúttal a Crank-ámokfutásért felelős Mark Neveldine, Brian Taylor páros), hogy a tűzokádó, tűzvizelő(!) antihős ezúttal az ördöggel kelhessen birokra.

A hosszúra nyúlt bevezetővel csak azt akartam érzékeltetni, hogy alapvetően bírom Nicolas Cage-et, elismerem érdemeit és az utóbbi évek színészi agonizálása ellenére még mindig eseménynek tartom, ha új filmmel jelentkezik. A szellemlovas 2 azonban - pozitív hozzáállás ide vagy oda - olyan elképesztően bugyuta kreálmány, hogy hiába erőlködöm, icipicit sem tudok lelkesedni érte. Még az első részben vizuális élményt kínáló Eva Mendest is kispórolták belőle, nehogy szikrányi vigasz jusson a férfiközönségnek...

A milliószor megénekelt ötletet - megtestesülni vágyik az ördög, ezért vadászik kiszemeltjére - követhetetlenül kusza, érdektelen meseszövés csapja agyon, és a gonosz küzd gonosz ellen koncepció sem hoz semmi izgalmat; pláne évekkel azután, hogy Keanu Reeves a Constantine  A démonvadászban megmutatta, hogyan lehet kihozni a maximumot egy ilyen szerepből. Dacára a helyenként igényesen kivitelezett látványelemeknek, a démoni légiók elől menekülő kis csapat történetéről egyetlen jelző jut eszembe: unalmas. Igazi B-mozi ez, de sajnos nem a Rodriguez-Tarantino-féle élvezetes fajtából, hanem abból, ami csak gúny tárgyává degradálja hőseit...



Minden, ami film