Gyermekotthon, szerelem, család

Varga Barnabás és Jandovics Anikó történetét a mai napig felemlegetik az intézményben. Az immár közel két évtizede együtt elő pár a gyermekotthonban ismerkedett meg, a találkozásból barátság, majd szerelem lett. 1993. augusztus 20-án házasodtak össze, azóta is együtt élnek Pákán, ahol a helyi közösség megbecsült és elismert tagjai. Kedvelik a falut, s a falu is szereti őket. Barnabás igazi ezermester, mindenhez ért, ezért rengeteg helyre hívják segíteni, bütykölgetni. Mint mondja, az utcájukban talán egyetlen olyan ház sincs, ahol ne dolgozott volna valamit. A férfi szabó végzettségű Anikót is ellátják a falubeliek munkával, cipzárt cserél, toldoz-foldoz, mikor mire van szükség.

Vargáékkal az intézmény mindig is tartotta a kapcsolatot, ám a minap lezajlott találkozón mégis nagy meglepetést okoztak azzal, hogy az 1995-ben született Barbara, majd az őt három évvel később követő Barnabás után a harmadik gyermeküket, a mindössze néhány hónapos Violát is bemutathatták volt gondozóiknak, akikre nagyon jó szívvel gondolnak vissza. Nevek hangzanak el, olyan gyermekfelügyelőké, gondozóké, tanároké, akik példamutatásukkal, emberségükkel járultak hozzá a fiatal pár sikeres önálló életviteléhez.

Vargáékkal az intézmény mindig is tartotta a kapcsolatot, ám a minap lezajlott találkozón mégis nagy meglepetést okoztak azzal, hogy az 1995-ben született Barbara, majd az őt három évvel később követő Barnabás után a harmadik gyermeküket, a mindössze néhány hónapos Violát is bemutathatták volt gondozóiknak, akikre nagyon jó szívvel gondolnak vissza. Nevek hangzanak el, olyan gyermekfelügyelőké, gondozóké, tanároké, akik példamutatásukkal, emberségükkel járultak hozzá a fiatal pár sikeres önálló életviteléhez.

- Szigorúak voltak velük, de emberségesek - mondja Barnabás. - Arra törekedtek, hogy mindannyian szerezzünk valamilyen szakmát. A tanulás és a helyes viselkedés volt a kulcs ahhoz, hogy kimenőt kapjunk, illetve kimaradjunk. Én jól tanultam, ezért akkor sem szóltak, ha egy-egy alkalommal éjjel kettőkor értem vissza az otthonba. Csupán engedélyt kellett kérnem, s megmondanom, hogy hol leszek.

- A mai gyerekek sokkal lazábban, s jobb körülmények között élnek, mint egykor mi - teszi hozzá Anikó. - Amikor Barnival összeházasodtunk, nem maradhattunk tovább az otthonban. A lakásunk megvolt, de felszerelés alig valami. Egy mosógép és egy hűtőszekrény, egy ágy, egy sarokgarnitúra. Szinte főzni sem tudtam, mert nem volt hol. Szépen lassan bútoroztuk be a házunkat, ebben is sokat segítettek a volt nevelőink.

- Nagyon jól érezzük magunkat Pákán, befogadtak bennünket, s megbecsülnek és elismernek. Többször hallottuk, hogy az itt élők példaként emlegetnek bennünket, számunkra ez nagyon fontos - teszi még hozzá Barnabás. - Ehhez az is kellett, hogy mi is megfelelően viszonyuljunk a faluhoz, s bebizonyítsuk: minden nehézség ellenére is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon.

Vargáék arról nem beszélnek, hogy miért kerültek otthonba, s tapintatból mi sem hozzuk szóba a témát. Az viszont látszik a páron, hogy a közös sors összekovácsolta őket, s igyekeznek meleg, bensőséges, meghitt családi otthont biztosítani saját gyermekeiknek.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- Szigorúak voltak velük, de emberségesek - mondja Barnabás. - Arra törekedtek, hogy mindannyian szerezzünk valamilyen szakmát. A tanulás és a helyes viselkedés volt a kulcs ahhoz, hogy kimenőt kapjunk, illetve kimaradjunk. Én jól tanultam, ezért akkor sem szóltak, ha egy-egy alkalommal éjjel kettőkor értem vissza az otthonba. Csupán engedélyt kellett kérnem, s megmondanom, hogy hol leszek.

- A mai gyerekek sokkal lazábban, s jobb körülmények között élnek, mint egykor mi - teszi hozzá Anikó. - Amikor Barnival összeházasodtunk, nem maradhattunk tovább az otthonban. A lakásunk megvolt, de felszerelés alig valami. Egy mosógép és egy hűtőszekrény, egy ágy, egy sarokgarnitúra. Szinte főzni sem tudtam, mert nem volt hol. Szépen lassan bútoroztuk be a házunkat, ebben is sokat segítettek a volt nevelőink.

- Nagyon jól érezzük magunkat Pákán, befogadtak bennünket, s megbecsülnek és elismernek. Többször hallottuk, hogy az itt élők példaként emlegetnek bennünket, számunkra ez nagyon fontos - teszi még hozzá Barnabás. - Ehhez az is kellett, hogy mi is megfelelően viszonyuljunk a faluhoz, s bebizonyítsuk: minden nehézség ellenére is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon.

Vargáék arról nem beszélnek, hogy miért kerültek otthonba, s tapintatból mi sem hozzuk szóba a témát. Az viszont látszik a páron, hogy a közös sors összekovácsolta őket, s igyekeznek meleg, bensőséges, meghitt családi otthont biztosítani saját gyermekeiknek.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- Szigorúak voltak velük, de emberségesek - mondja Barnabás. - Arra törekedtek, hogy mindannyian szerezzünk valamilyen szakmát. A tanulás és a helyes viselkedés volt a kulcs ahhoz, hogy kimenőt kapjunk, illetve kimaradjunk. Én jól tanultam, ezért akkor sem szóltak, ha egy-egy alkalommal éjjel kettőkor értem vissza az otthonba. Csupán engedélyt kellett kérnem, s megmondanom, hogy hol leszek.

- A mai gyerekek sokkal lazábban, s jobb körülmények között élnek, mint egykor mi - teszi hozzá Anikó. - Amikor Barnival összeházasodtunk, nem maradhattunk tovább az otthonban. A lakásunk megvolt, de felszerelés alig valami. Egy mosógép és egy hűtőszekrény, egy ágy, egy sarokgarnitúra. Szinte főzni sem tudtam, mert nem volt hol. Szépen lassan bútoroztuk be a házunkat, ebben is sokat segítettek a volt nevelőink.

- Nagyon jól érezzük magunkat Pákán, befogadtak bennünket, s megbecsülnek és elismernek. Többször hallottuk, hogy az itt élők példaként emlegetnek bennünket, számunkra ez nagyon fontos - teszi még hozzá Barnabás. - Ehhez az is kellett, hogy mi is megfelelően viszonyuljunk a faluhoz, s bebizonyítsuk: minden nehézség ellenére is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon.

Vargáék arról nem beszélnek, hogy miért kerültek otthonba, s tapintatból mi sem hozzuk szóba a témát. Az viszont látszik a páron, hogy a közös sors összekovácsolta őket, s igyekeznek meleg, bensőséges, meghitt családi otthont biztosítani saját gyermekeiknek.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- A mai gyerekek sokkal lazábban, s jobb körülmények között élnek, mint egykor mi - teszi hozzá Anikó. - Amikor Barnival összeházasodtunk, nem maradhattunk tovább az otthonban. A lakásunk megvolt, de felszerelés alig valami. Egy mosógép és egy hűtőszekrény, egy ágy, egy sarokgarnitúra. Szinte főzni sem tudtam, mert nem volt hol. Szépen lassan bútoroztuk be a házunkat, ebben is sokat segítettek a volt nevelőink.

- Nagyon jól érezzük magunkat Pákán, befogadtak bennünket, s megbecsülnek és elismernek. Többször hallottuk, hogy az itt élők példaként emlegetnek bennünket, számunkra ez nagyon fontos - teszi még hozzá Barnabás. - Ehhez az is kellett, hogy mi is megfelelően viszonyuljunk a faluhoz, s bebizonyítsuk: minden nehézség ellenére is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon.

Vargáék arról nem beszélnek, hogy miért kerültek otthonba, s tapintatból mi sem hozzuk szóba a témát. Az viszont látszik a páron, hogy a közös sors összekovácsolta őket, s igyekeznek meleg, bensőséges, meghitt családi otthont biztosítani saját gyermekeiknek.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- A mai gyerekek sokkal lazábban, s jobb körülmények között élnek, mint egykor mi - teszi hozzá Anikó. - Amikor Barnival összeházasodtunk, nem maradhattunk tovább az otthonban. A lakásunk megvolt, de felszerelés alig valami. Egy mosógép és egy hűtőszekrény, egy ágy, egy sarokgarnitúra. Szinte főzni sem tudtam, mert nem volt hol. Szépen lassan bútoroztuk be a házunkat, ebben is sokat segítettek a volt nevelőink.

- Nagyon jól érezzük magunkat Pákán, befogadtak bennünket, s megbecsülnek és elismernek. Többször hallottuk, hogy az itt élők példaként emlegetnek bennünket, számunkra ez nagyon fontos - teszi még hozzá Barnabás. - Ehhez az is kellett, hogy mi is megfelelően viszonyuljunk a faluhoz, s bebizonyítsuk: minden nehézség ellenére is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon.

Vargáék arról nem beszélnek, hogy miért kerültek otthonba, s tapintatból mi sem hozzuk szóba a témát. Az viszont látszik a páron, hogy a közös sors összekovácsolta őket, s igyekeznek meleg, bensőséges, meghitt családi otthont biztosítani saját gyermekeiknek.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- Nagyon jól érezzük magunkat Pákán, befogadtak bennünket, s megbecsülnek és elismernek. Többször hallottuk, hogy az itt élők példaként emlegetnek bennünket, számunkra ez nagyon fontos - teszi még hozzá Barnabás. - Ehhez az is kellett, hogy mi is megfelelően viszonyuljunk a faluhoz, s bebizonyítsuk: minden nehézség ellenére is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon.

Vargáék arról nem beszélnek, hogy miért kerültek otthonba, s tapintatból mi sem hozzuk szóba a témát. Az viszont látszik a páron, hogy a közös sors összekovácsolta őket, s igyekeznek meleg, bensőséges, meghitt családi otthont biztosítani saját gyermekeiknek.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- Nagyon jól érezzük magunkat Pákán, befogadtak bennünket, s megbecsülnek és elismernek. Többször hallottuk, hogy az itt élők példaként emlegetnek bennünket, számunkra ez nagyon fontos - teszi még hozzá Barnabás. - Ehhez az is kellett, hogy mi is megfelelően viszonyuljunk a faluhoz, s bebizonyítsuk: minden nehézség ellenére is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon.

Vargáék arról nem beszélnek, hogy miért kerültek otthonba, s tapintatból mi sem hozzuk szóba a témát. Az viszont látszik a páron, hogy a közös sors összekovácsolta őket, s igyekeznek meleg, bensőséges, meghitt családi otthont biztosítani saját gyermekeiknek.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

Vargáék arról nem beszélnek, hogy miért kerültek otthonba, s tapintatból mi sem hozzuk szóba a témát. Az viszont látszik a páron, hogy a közös sors összekovácsolta őket, s igyekeznek meleg, bensőséges, meghitt családi otthont biztosítani saját gyermekeiknek.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

Vargáék arról nem beszélnek, hogy miért kerültek otthonba, s tapintatból mi sem hozzuk szóba a témát. Az viszont látszik a páron, hogy a közös sors összekovácsolta őket, s igyekeznek meleg, bensőséges, meghitt családi otthont biztosítani saját gyermekeiknek.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

Ugyanez érződik a Tornyiszentmiklósra költözött Orsós Imrén is. A most 40 éves férfi és felesége ráadásul a két saját gyermekük - egy tízéves fiú és egy nyolcéves kislány - mellett a 36 éves, gyámságra szoruló Tóth Zsoltról is gondoskodik. A becsehelyi pékségben dolgozó Imre munkájából adódóan fordított életét él, általában hajnali három óráig dolgozik, így vele délelőtt váltunk szót, amikor a gyermekek iskolában vannak. A férfi elmondja, együtt nőttek fel Zsoltival, testvéreként szereti őt, összetartoznak, ezért természetes volt számára, hogy magához veszi.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

A két fiatalember története megható. Szintén a lenti otthon lakói voltak, ám a hétvégéket és ünnepnapokat rendszerint a tornyiszentmiklósi Lóránt Zoltánnál és feleségénél töltötték. A házaspár később magukhoz vette a fiúkat, előbb Imrét és a ma már Csödén élő Varga Istvánt, majd Zsoltit is. Hivatalosan ők lettek a nevelőszülők. Aztán amikor eljött az ideje annak, hogy Imre saját családot alapítson, s önálló háztartást vezessenek, Zsolti is hozzájuk került.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- Nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk - magyarázza a férfi. - Papíron ugyan továbbra is Mama maradt a Zsolti gyámja, de a kenyérrevalót számára is mi ketten keressük meg a feleségemmel. Megpróbáljuk ugyanazt a gondoskodást biztosítani, amit mi a nevelőszüleinktől kaptunk. Nem könnyű, hiszen a fizetés nem túl magas, a rezsiköltség után sok nem marad. Nagyon be kell osztani azt a kevés kis pénzt. Zsolti a beszélgetés során többször ránéz Imrére, tekintetéből sugárzik a hála és a szeretet. Imre nagyon jó ember - mondja többször is, és ugyanez a véleménye Lóránt Zoltánnéról is. A fiúk által folyamatosan Mamának nevezett asszony ma már szintén velük él, Imre szerint ez nagy könnyebbséget jelent, hiszen Zsolti állandó odafigyelést igényel.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

- Zsoltit nem lehet egyedül hagyni, mert nem tud magáról gondoskodni - mondja az asszony. - Amikor a férjem meghalt, arra gondoltam, én is a fiúkhoz költözöm. Így könnyebb, és Zsolti állandó felügyelete is biztosított.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.

A gépész végzettségű Orsós Imréről Tornyiszentmiklóson nagyon jó véleménnyel vannak a helybeliek. Szorgalmas, ügyes embernek tartják, aki az életkezdésének nagy hátrányait igyekezettel, becsülettel tudta leküzdeni.