Éjszaka jöttek, felverték a családot, szétdúlták a lakást...

Borbála - nyugdíjas tanár lévén kiváló előadó - érzékletesen, képszerűen mesél családi élményeiről, így egy olyan Bibó Istvánt ismer meg a hallgatóság, akire a tankönyvekben, aktuálpolitikai hivatkozásokban aligha talál rá. Kicsoda Bibó István? A demokratikus berendezkedés elhivatott kutatója, a Kádár-rendszer ellenzéki értelmiségének példaképe, a szellem embere, akire sokan hivatkoznak, de akit kevesen értenek. Vajon miért? - kérdezzük lányát, Borbálát.

- 1956-os szerepvállalása és elítélése miatt műveihez nem lehetett hozzáférni, sőt, már a háború után is nagyrészt az íróasztalának dolgozott, a Válasz folyóirat számai pedig, benne a munkáival, eltűntek a közkönyvtárakból. Írásainak kiadására sokat kellett várni, igaz, Nyugaton megjelent néhány kötet. A rendszerváltás után aztán Bibó István hirtelen reflektorfénybe került, talán azért, mert nagyon jól használható gondolatai voltak, amik sok párt számára vonzónak tűnhettek. De e gondolatok az ő emberi tartásától nem elválaszthatók, és én úgy érzem, hogy a mai pártok ezeket az erkölcsi, etikai elvárásokat nem nagyon tudják teljesíteni. Idézni tehát lehet, de ahhoz, hogy vele érdemben azonosuljanak, a moralitását is fel kell vállalni, és ma erre kevés ember képes.

Borbála mégis úgy tapasztalja, az ifjúságnak, főként az egyetemistáknak mindig van egy olyan köre, amelyik előbb-utóbb eljut Bibóhoz, ha a történelem tanulságaival, a világ nagy kérdéseivel kezd foglalkozni. Ilyenkor sokan döbbenten fedezik fel, hogy bár ez az ember meghalt 30 éve, írásai pedig akár 60-70 évesek lehetnek, mennyi aktualitás van a soraiban.

- 56. november 4-én hajnalban telefonáltak haza apámnak, hogy minisztertanácsi ülésen kell megjelennie a Parlamentben. Ő akkor fogalmazta meg a megszállókkal szemben a kiáltványát, amikor Nagy Imre már a jugoszláv, Mindszenty pedig az amerikai követségen volt. Amint végzett, kisétált a Parlamentből és az amerikai követségre vitte írását. Az amerikaiak hirtelen nagyon vidámak lettek, mikor megtudták, hogy csak a papírt adja le, ő maga nem akar ott maradni... Sokszor megkérdezik tőlem, miért nem disszidált akkoriban a család. Azért, mert az apám olyan mértékben volt tisztességes és naiv, hogy elképzelhetetlennek tartott bármiféle retorziót.

Aztán jött a letartóztatás, és a család csak másfél évvel később tudta meg, hogy Bibó még él - köszönhetően a barátainak, akik látták őt a kihallgatásokon, és erről hírt adtak.

- Mikor a börtönben a rácsokon és csöveken át kódokkal lekopogták neki, hogy Nagy Imrét és Malétert felakasztották, akkor hitte csak el, hogy neki is ez lehet a sorsa. Amint szóba került, hogy halálra ítélhetik, azt mondta az ügyvédnek, nem kér kegyelmet. Fogolytársa, Göncz Árpád biztos volt abban, hogy tárgyalásukon kész halálos ítélet várja őket. Ám a bírót egyszer csak kihívták, majd ingerülten tért vissza, és életfogytiglanit hirdetett. Később derült ki, hogy Nehru indiai miniszterelnök nyomására menekültek meg a kivégzéstől - folytatja Borbála.

- A börtönévek alatt a család rengeteg törődést kapott az ismerősöktől. Például, miután teljes vagyonelkobzásra ítéltek minket, és az egész lakást kipakolták, apám barátai a budapesti bizományi raktárakban megkeresték és visszavásárolták a bútorainkat. Apámnak havonta egyszer írhattunk levelet, összesen 32 sort, és 3 havonta mehettünk beszélőre, persze csak ha nem volt gond a fogollyal. Az elsőre élénken emlékszem: apám szorongott amiatt, hogy 3 év távollét után sírni kezdünk majd, ha meglátjuk őt. De mikor elénk lépett a közel kétméteres magasságával, lábszárig érő csíkos rabruhában és idétlen sapkában, élénk vihogásban törtünk ki a testvéreimmel. Ettől ő nagyon boldog volt.

Aztán a váci börtönben éhséglázadás tört ki, emiatt Bibó is büntetést kapott: Márianosztrára vitték, és fél évig nem látogathatta a család. Protestáns hite sokat segített a körülmények elviselésében, értelmiségi rabtársaival pedig a börtönben is sokat dolgozott: fordítottak, szellemi életet éltek. Litván György történész nevezte el a börtönfolyosót "Bibó-tanszéknek".

- 1963-ban amnesztiát hirdetett a Kádár-rendszer, és a tavasszal sorra jöttek ki a politikai foglyok. Eljött apám ideje is. Emlékszem, a szabadulás napján anyám majd megbolondult, hogy hol lehet már. Kiderült, azért késett, mert mielőtt hazajött volna, a börtönkeresetéből vett nekünk egy-egy kiló csokit, anyámnak 50 szál vörös, a mamának meg 50 szál fehér rózsát. Ilyen ember volt.

Nehéz évek következtek ezután is: telefonszerelőnek álcázott hatóságiak a lakásban lehallgatókat szereltek fel, és a látogatókat is folyamatosan figyelték; bizalmasan csak úgy lehetett beszélgetni, hogy előbb felhangosították a rádiót. Bibó távolságot tartott a hatalomtól, bár Kádártól levélben kérte, hogy engedjék ki azokat az 56-osokat is, akikre nem vonatkozott az amnesztia. Munkát a KSH könyvtárában kapott, itt dolgozott nyugdíjazásáig.

Legjelentősebb írásait - Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A magyar demokrácia válsága, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága - a rendszerváltáskor sokan megismerték, de a Bibó-életmű továbbra is feldolgozásra vár. Borbálától tudjuk: nemrég sikerült támogatást szerezni egy életműsorozat kiadására, tehát hamarosan az elfeledett írások is megjelenhetnek.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.

Aztán a váci börtönben éhséglázadás tört ki, emiatt Bibó is büntetést kapott: Márianosztrára vitték, és fél évig nem látogathatta a család. Protestáns hite sokat segített a körülmények elviselésében, értelmiségi rabtársaival pedig a börtönben is sokat dolgozott: fordítottak, szellemi életet éltek. Litván György történész nevezte el a börtönfolyosót "Bibó-tanszéknek".

- 1963-ban amnesztiát hirdetett a Kádár-rendszer, és a tavasszal sorra jöttek ki a politikai foglyok. Eljött apám ideje is. Emlékszem, a szabadulás napján anyám majd megbolondult, hogy hol lehet már. Kiderült, azért késett, mert mielőtt hazajött volna, a börtönkeresetéből vett nekünk egy-egy kiló csokit, anyámnak 50 szál vörös, a mamának meg 50 szál fehér rózsát. Ilyen ember volt.

Nehéz évek következtek ezután is: telefonszerelőnek álcázott hatóságiak a lakásban lehallgatókat szereltek fel, és a látogatókat is folyamatosan figyelték; bizalmasan csak úgy lehetett beszélgetni, hogy előbb felhangosították a rádiót. Bibó távolságot tartott a hatalomtól, bár Kádártól levélben kérte, hogy engedjék ki azokat az 56-osokat is, akikre nem vonatkozott az amnesztia. Munkát a KSH könyvtárában kapott, itt dolgozott nyugdíjazásáig.

Legjelentősebb írásait - Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A magyar demokrácia válsága, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága - a rendszerváltáskor sokan megismerték, de a Bibó-életmű továbbra is feldolgozásra vár. Borbálától tudjuk: nemrég sikerült támogatást szerezni egy életműsorozat kiadására, tehát hamarosan az elfeledett írások is megjelenhetnek.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.

Aztán a váci börtönben éhséglázadás tört ki, emiatt Bibó is büntetést kapott: Márianosztrára vitték, és fél évig nem látogathatta a család. Protestáns hite sokat segített a körülmények elviselésében, értelmiségi rabtársaival pedig a börtönben is sokat dolgozott: fordítottak, szellemi életet éltek. Litván György történész nevezte el a börtönfolyosót "Bibó-tanszéknek".

- 1963-ban amnesztiát hirdetett a Kádár-rendszer, és a tavasszal sorra jöttek ki a politikai foglyok. Eljött apám ideje is. Emlékszem, a szabadulás napján anyám majd megbolondult, hogy hol lehet már. Kiderült, azért késett, mert mielőtt hazajött volna, a börtönkeresetéből vett nekünk egy-egy kiló csokit, anyámnak 50 szál vörös, a mamának meg 50 szál fehér rózsát. Ilyen ember volt.

Nehéz évek következtek ezután is: telefonszerelőnek álcázott hatóságiak a lakásban lehallgatókat szereltek fel, és a látogatókat is folyamatosan figyelték; bizalmasan csak úgy lehetett beszélgetni, hogy előbb felhangosították a rádiót. Bibó távolságot tartott a hatalomtól, bár Kádártól levélben kérte, hogy engedjék ki azokat az 56-osokat is, akikre nem vonatkozott az amnesztia. Munkát a KSH könyvtárában kapott, itt dolgozott nyugdíjazásáig.

Legjelentősebb írásait - Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A magyar demokrácia válsága, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága - a rendszerváltáskor sokan megismerték, de a Bibó-életmű továbbra is feldolgozásra vár. Borbálától tudjuk: nemrég sikerült támogatást szerezni egy életműsorozat kiadására, tehát hamarosan az elfeledett írások is megjelenhetnek.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.

- 1963-ban amnesztiát hirdetett a Kádár-rendszer, és a tavasszal sorra jöttek ki a politikai foglyok. Eljött apám ideje is. Emlékszem, a szabadulás napján anyám majd megbolondult, hogy hol lehet már. Kiderült, azért késett, mert mielőtt hazajött volna, a börtönkeresetéből vett nekünk egy-egy kiló csokit, anyámnak 50 szál vörös, a mamának meg 50 szál fehér rózsát. Ilyen ember volt.

Nehéz évek következtek ezután is: telefonszerelőnek álcázott hatóságiak a lakásban lehallgatókat szereltek fel, és a látogatókat is folyamatosan figyelték; bizalmasan csak úgy lehetett beszélgetni, hogy előbb felhangosították a rádiót. Bibó távolságot tartott a hatalomtól, bár Kádártól levélben kérte, hogy engedjék ki azokat az 56-osokat is, akikre nem vonatkozott az amnesztia. Munkát a KSH könyvtárában kapott, itt dolgozott nyugdíjazásáig.

Legjelentősebb írásait - Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A magyar demokrácia válsága, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága - a rendszerváltáskor sokan megismerték, de a Bibó-életmű továbbra is feldolgozásra vár. Borbálától tudjuk: nemrég sikerült támogatást szerezni egy életműsorozat kiadására, tehát hamarosan az elfeledett írások is megjelenhetnek.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.

- 1963-ban amnesztiát hirdetett a Kádár-rendszer, és a tavasszal sorra jöttek ki a politikai foglyok. Eljött apám ideje is. Emlékszem, a szabadulás napján anyám majd megbolondult, hogy hol lehet már. Kiderült, azért késett, mert mielőtt hazajött volna, a börtönkeresetéből vett nekünk egy-egy kiló csokit, anyámnak 50 szál vörös, a mamának meg 50 szál fehér rózsát. Ilyen ember volt.

Nehéz évek következtek ezután is: telefonszerelőnek álcázott hatóságiak a lakásban lehallgatókat szereltek fel, és a látogatókat is folyamatosan figyelték; bizalmasan csak úgy lehetett beszélgetni, hogy előbb felhangosították a rádiót. Bibó távolságot tartott a hatalomtól, bár Kádártól levélben kérte, hogy engedjék ki azokat az 56-osokat is, akikre nem vonatkozott az amnesztia. Munkát a KSH könyvtárában kapott, itt dolgozott nyugdíjazásáig.

Legjelentősebb írásait - Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A magyar demokrácia válsága, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága - a rendszerváltáskor sokan megismerték, de a Bibó-életmű továbbra is feldolgozásra vár. Borbálától tudjuk: nemrég sikerült támogatást szerezni egy életműsorozat kiadására, tehát hamarosan az elfeledett írások is megjelenhetnek.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.

Nehéz évek következtek ezután is: telefonszerelőnek álcázott hatóságiak a lakásban lehallgatókat szereltek fel, és a látogatókat is folyamatosan figyelték; bizalmasan csak úgy lehetett beszélgetni, hogy előbb felhangosították a rádiót. Bibó távolságot tartott a hatalomtól, bár Kádártól levélben kérte, hogy engedjék ki azokat az 56-osokat is, akikre nem vonatkozott az amnesztia. Munkát a KSH könyvtárában kapott, itt dolgozott nyugdíjazásáig.

Legjelentősebb írásait - Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A magyar demokrácia válsága, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága - a rendszerváltáskor sokan megismerték, de a Bibó-életmű továbbra is feldolgozásra vár. Borbálától tudjuk: nemrég sikerült támogatást szerezni egy életműsorozat kiadására, tehát hamarosan az elfeledett írások is megjelenhetnek.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.

Nehéz évek következtek ezután is: telefonszerelőnek álcázott hatóságiak a lakásban lehallgatókat szereltek fel, és a látogatókat is folyamatosan figyelték; bizalmasan csak úgy lehetett beszélgetni, hogy előbb felhangosították a rádiót. Bibó távolságot tartott a hatalomtól, bár Kádártól levélben kérte, hogy engedjék ki azokat az 56-osokat is, akikre nem vonatkozott az amnesztia. Munkát a KSH könyvtárában kapott, itt dolgozott nyugdíjazásáig.

Legjelentősebb írásait - Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A magyar demokrácia válsága, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága - a rendszerváltáskor sokan megismerték, de a Bibó-életmű továbbra is feldolgozásra vár. Borbálától tudjuk: nemrég sikerült támogatást szerezni egy életműsorozat kiadására, tehát hamarosan az elfeledett írások is megjelenhetnek.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.

Legjelentősebb írásait - Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A magyar demokrácia válsága, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága - a rendszerváltáskor sokan megismerték, de a Bibó-életmű továbbra is feldolgozásra vár. Borbálától tudjuk: nemrég sikerült támogatást szerezni egy életműsorozat kiadására, tehát hamarosan az elfeledett írások is megjelenhetnek.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.

Legjelentősebb írásait - Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A magyar demokrácia válsága, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága - a rendszerváltáskor sokan megismerték, de a Bibó-életmű továbbra is feldolgozásra vár. Borbálától tudjuk: nemrég sikerült támogatást szerezni egy életműsorozat kiadására, tehát hamarosan az elfeledett írások is megjelenhetnek.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.

Száz éve született Bibó István jogászprofesszor, politikus, az MTA tagja,a Válasz folyóirat szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a 2. világháború után a Belügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott, ő a 45-ös választójogi törvény egyik előkészítője. 1956. november 3-án a Petőfi Párt delegáltjaként államminiszter lett Nagy Imre kormányában. Már orosz katonák jártak a Parlamentben, mikor híres felhívását megírta: a nagyhatalmaktól segítséget kért, a magyarokat pedig felszólította, hogy a megszállókat ne tekintsék törvényes felsőségnek. 1957-ben letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték, a 63-as amnesztiával szabadult. 1979-ben hunyt el. Művei megkerülhetetlenek a politikatudományban.