Császári rezidencia a rétegek alatt

- A cölöplyukak gyönyörűen mutatják a török kori bástya ívét, a külső védmű északnyugati csücskét - mutatja Szőke Béla Miklós, hozzátéve, hogy a török ellen védő végvár a zalavári erődítmény utolsó fázisát jelentette, ami az Árpád-kori bencés kolostor átépítésével jött létre.

A végvár bástyája becses lelet, számítottak is rá a szakemberek. Az viszont már örömteli meglepetésként érte őket, hogy a bástya tövében egy Karoling-kori építmény sarka villant meg. A laikus csak némi szemmeresztgetés árán fedezi fel a talajon az egykori fal alapozásának világosabb sávját. De vajon milyen célt szolgálhatott eme építmény?

- Biztosak lehetünk benne, hogy nem templom volt, hiszen mára már megtaláltuk mind a három templomot, amit a térség múltjáról írásos forrásként szolgáló, 870-ben kelt Conversio említ. Így csak világi épület lehet, mégpedig palota, amit Német Lajos keleti frank császár unokája, Karlmann bajor király fia, Arnulf számára emeltek. Ő volt akkoriban Pannónia ura, akinek egyik székhelye éppen Mosaburg (Mocsárvár), azaz Zalavár-Vársziget volt. Így aztán feltehető, hogy itt is állt egy rezidenciája, hiszen nagyapja és apja halálát követően ő lett az egész Keleti Frank Birodalom császára. Többszöri itt tartózkodására bizonyság, hogy 888-ban és 889-ben egyaránt okleveleket állított itt ki. Márpedig egy ilyen rendű uralkodó csak abban az esetben fordulhatott meg rendszeresen a szigeten, ha hozzá méltó rangú palota is állt itt.

A térséget 896-ban támadták meg a honfoglaló magyarok, s Arnulf egyik kedvenc bizalmasát, Braslavot bízta meg Mosaburg védelmével. A hadakozás 907-ig tarthatott, amikor már Braslav váraként emlegették a helyet. Ekkor zajlott itt egy jelentős ütközet a bajor seregek és a magyarok között, aminek végeztével egész Pannónia és a Kárpát-medence a magyarok kezére került. E csatával zárult le tulajdonképpen a honfoglalás.

Az ütközet a történetírás furcsaságaira is példaként szolgál, ugyanis a csatát a humanizmus korától kezdődően pozsonyi csataként emlegetik. A félreértés alapja egy tudálékos értelmezés, Braslav várát ugyanis tévesen Pressburggal, azaz Pozsonnyal azonosították. A csata helyszínét így aztán a későbbi történetírók több száz kilométeres tévedéssel regisztrálták. A palota alaprajzából eddig csak néhány méternyi kiszögellés bukkant elő, az izgalmas folytatást a jövő nyár ígéri.

Közvetlenül a palota nyomai fölött jól látható téglaréteg tárul a szemünk elé. Ez a végvár bástyájával egykorú sánc alapozása volt, fölötte egy 1720-ban vert érmet is találtak.

- A fa és föld szerkezetű késő-középkori külső védmű nyomait most sikerült először nagyobb, összefüggő területen megtalálnunk - veszi át a szót Ritoók Ágnes. - Apróbb részletei eddig is felbukkantak, ám a szerkezetre is utaló nyomokat most találtunk először. A leletek pontosan visszaigazolják várakozásainkat a külső védmű helyét és méretét illetően. Nagy szerencse, hogy a védműre hosszú időn keresztül szükség volt, nem bolygatták a területet, így a föld és kőrétegek az alattuk rejtező korábbi épületeket, jelen esetben a Karoling-kori palota nyomait is megóvták az utókor számára.

A régészek folytatták az Árpád-kori ispánsági központ - Kolon - évek óta tartó feltárását is. A palánkfallal körbevett nagy, négyszögletes terület határát eddig három oldalon találták meg. Több nagyméretű oszlopgödör és kemencenyom került elő, a régészek abban reménykednek, hogy e részletek egy nagyobb épület nyomaira utalnak. Karoling kori, 9. századi kőkemencék is előbukkantak, az egyik amolyan korabeli sparheltre emlékeztethet leginkább, amivel fűtöttek, illetve lapos tetején főztek, sütöttek, magokat szárogattak. A kemence keretét nagyméretű bazalt hasábok adták, amiket a keletkező hő megtartása érdekében apróbb téglákkal, kövekkel körítettek. Egy régészhallgató épp most bontogatja a kemence belsejét, seprűje nyomán több mint ezer éves rózsaszín hamu villan elő, amit nagy élvezettel morzsolgatunk szét ujjaink között...

Az idén előkerült leletek között érdekességnek számít egy különös formájú kerámia töredék. A vöröses árnyalatú, fényezett felületű díszedények sorában eddig palackok, korsók, amfórák, tálak, csészék kerültek napvilágra, most pedig egy újabb típus bukkant elő, amit dudorok díszítettek. A különleges edény formájára a töredékek összeállítása, a restaurálás adja majd meg a választ. Ilyen díszkerámia egyik darabjára karcolták azokat az ősi glagolita jeleket is, amelyek két évvel ezelőtt, 2009-ben régészeti világszenzációként vitték messzire a zalavári ásatások jó hírét.