Tábori zsiráfbeszéd (fotókkal)

Nem hétköznapi táborba kapott meghívást a ZH-Kölyök, hogy elmesélhesse nektek, mi is folyik abban a táborban, ahová nemcsak Bakról, de a környező falvak iskoláiból is érkeztek gyerekek. Itt persze sok-sok játék mellett arról beszélgetnek, mit is lehet tenni, ha nézeteltérés támad közöttük, vagy a felnőttekkel kell dűlőre jutniuk.

- Van az agyunkban a homloklebeny, azzal segíthetünk - mutatják rutinosan a biológia szertárból érkezett koponyán. - Ha konfliktus történik, három nagy levegőt veszünk, ezzel oxigént juttatunk a fejünkbe, mert az az agy üzemanyaga, akkor jobban tudunk gondolkodni az ügyön - hallhatjuk az úgynevezett erőszakmentes kommunikációban már egészen profi gyerekektől. Így nem is olyan nehéz megoldani például azt, ha Bogi és Dóri nem tud megegyezni, kié is valójában az a bizonyos színező. Vagy azt, ha nem vesznek be valakit a közös játékba. Esetleg azt is, ha csúfolják Tamit a fiúk.


- Én már mediáltam hármast is! - jelenti ki Jázmin.

Valószínűleg nagy kövér kérdőjel jelenik meg a tekintetünkben, mert a kislány elmagyarázza, kettőt könnyebb, mint hármat. Nos, hogy ha történetesen két gyerek összevész valamin, egy harmadik közvetítő, azaz mediátor segíthet nekik kibogozni a szálakat, amik a nézeteltéréshez vezettek. És ha hárman nem értenek egyet? Ezek szerint akkor jön Jázmin és megoldja. Hogyan?

- Hogy mindenki győztes legyen, nem az igazságot kell feltétlen megkeresni, hanem azt, hogy ki mit érez, mire van szüksége - mondja egy szuszra az ügyes kis pszichológuspalánta.

Vegyünk egy példát. Képzeljük el, a kisfiú áll a konyha közepén, a lábainál egy összetört pohár, az anyukája mellette és épp felemeli a kezét. Mit éreznek? Egyikük szorong, a másik csalódott, dühös, mindkettejük harmóniára vágyik.


- Mire van szükségük? - kérdezi a körben ülő gyerekektől Béresné Simon Edit.

- Seprűre! - válaszolja az egyik kis gézengúz.

Hát az igaz, csap fel a kacagás.

A zsiráfbeszédre, azaz kifelé forduló beleérző figyelemre épülő foglalkozás végén a táborban tanítóktól halljuk, néhányan már otthon, az olykor feszült szülőknek is próbálnak segíteni.Csak három perc kölcsönös figyelmet kérnek. Próbáljátok ki ti is. És írjátok meg, sikerült-e így megoldani a problémákat.