2011.05.07. 08:23

Nem kell félni, ember van benne

Címkék#bábtervező #Boráros Szilárd #báb #jelmeztervező #Griff Bábszínház

A bábszínház ma hazánkban az egyik legprogresszívebb műfaj. A korlátok feszegetése azonban nem azt jelenti, hogy a Futrinka utca, Mazsola vagy Süsü ne volna továbbra is része ennek a színpompás univerzumnak.

Magyar Hajnalka

Egy csöppnyi szlovákiai faluban látta meg a napvilágot, s immár hat éve Hottón él. Szlovák és cseh kettős állampolgár, a magyart még nem vette fel, de erről majd később. Elébb lássuk, miként lett bábtervező...

- A történet szappanoperába illő - nevet jóízűt. - Hároméves voltam, amikor megláttam a tévében Kemény Henriket és az ő legendás Vitéz Lászlóját. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, azon melegében kijelentettem, bábtervező akarok lenni. Nem pillanatnyi hevület volt, ötévesen, még óvodásként kinyafogtam magamnak, hogy eljárhassak a szomszéd faluba, az iskolásoknak szervezett művészeti szakkörbe.

A gimnázium után Prágában végzett a színművészeti egyetem bábtervező szakán. Arany élet volt - mondja. Ott is ragadt 18 évre. Az egyetem után játéktervezést tanított, de közben már gyakorta hívták Magyarországra tervezni. Zalaegerszegre Kovács Géza, a Griff alapító igazgatója hívta, vezető tervezőnek. A hőskorból egyebek közt a Holdfia, Naplánya, A dzsungel könyve, vagy a Szindbád című előadás látványvilága köthető nevéhez. Akkoriban akadtak, akik úgy vélték, tán túlzottan is komorak, sötétek, rusztikusak a figurái.

- Lehet a báb csúnya, erőszakos és sötét?

- Nyilván, akár az élet.

- De hát a gyerek megijed...

- Nem igaz. Három apró gyermekem van, hét, öt és két és fél évesek, van tehát családi tapasztalatom is. A pályám elején lehet, hogy kerekdedebb formákat használtam, de idővel az ember felbátorodik, mert megtapasztalja, hogy a gyerek nem csak a külsőségeket látja, arra is figyel, hogy miről mesélsz és főként hogyan. A mese pedig akkor igaz, ha teljes, amihez hozzátartozik a bibircsókos boszorkány is. Ha ezek a figurák a helyükön vannak, ha nem maradnak elvarratlan szálak, ha a rossz elnyeri méltó büntetését, ha van a darabban szeretet és katarzis, a gyerek nem fog félni. Furcsa ez az aggódás, miközben a családok jelentős részében háttérzajként megy a Cartoon Network...

Ma már nem kergeti azt az illúziót, hogy a báb olyan legyen, akár az élő.

- A báb kevés dolgot tud, de azt nagyon. Ezeket az erényeit kell kiaknázni. Hiszen az ember nem képes olyan tágra nyitni a száját, mint a báb, nem tud hatméteresre nőni, vagy elröppenni. De a legfontosabb különbség, hogy a báb a nyílt színen alakul át tárgyból élő figurává, s amikor elengedjük, ismét élettelen tárggyá válik. Ez az a misztérium, ami mással nem produkálható, s ami olyan közel áll a gyerekekhez, hiszen ők maguk is ezt teszik a környezetük minden elemével. Egy kisgyerek egy előadáson, amit kesztyűsbábokkal adtak elő, azt mondta a többieknek: nem kell félni, ember van benne... Micsoda bizalom. S azt is kifejezi, hogy átlátja a játék lényegét, tudja, hogy a szereplő csak egy tárgy. Ennek dacára hagyja magát elragadtatni a mese által.

- Tervezéskor mely szempontok kapnak prioritást? Milyen erőterek hatnak?

- Számomra az a legfontosabb, hogy mit mesélünk, kinek és főként miért. Egy egész kis világot kell elképzelnem, az előzményekkel, a benne élők sorsával egyetemben, hiszen az arcvonásaik az addigi életükből állnak össze. Mindegyik munka más, de igaz, hogy a tervező egy kicsit saját magát is belefogalmazza a bábokba, kiül rájuk az ember karaktere, alaptermészete. Emellett azt se felejtsük el, hogy a bábkészítés nem más, mint figuratív szobrászat...

- Min múlik, hogy egy adott darab milyen bábtechnikával elevenedik-e meg?

- Elsősorban a téma dönti el. A különféle technikák mást és mást tudnak. Ha például nagyon pattogós, tempós a történet, jó lehet a kesztyűsbáb, de a kevésbé cselekménydús, ám nagy íveket, széles gesztusokat felmutató darabhoz a pálcás vajangbáb alkalmasabb. A bunraku, a marionett, az árnyjáték, a kartonból kivágott síkbáb mind másra jó.

Ma már az anyagok sokasága áll rendelkezésre, a vizes bázisú műgyantától kezdve az önthető poliuretán habon áta tízszeresére nyúló gumiig, amiből maszkokat öntenek...

- Imádom ezt az alkimista műhelyt, állandóan keressük az új megoldásokat. A bábszínház igen bátran használ új eszközöket, inspirálhatjuk a társművészeteket is.

Mindig is szerettek volna falura költözni a gyerekekkel és a kutyájukkal, s Hottón bukkantak megfelelő parasztházra. Kibővítették, itt kapott helyet Szilárd műhelye is.

- Hottó nagyon jó hely, a feleségem az asszonykórusban is énekelt. Nagyon sokfelé laktunk már, alapvetően a társaság miatt vertünk itt gyökeret. Szép a kilátás, jók a szomszédok, lehet pingpongozni, borozni, lóállást építeni, tekepályát felújítani, bort csinálni, disznót vágni... Mi kellhet még? Ja, talán egy kis bábparádé, amit július 20-án délután rendezünk, az ugyancsak Hottón élő bábos kollégákkal, Varga Péterékkel együtt. Lampionokkal feldíszített környezet, zeneszó és három bábszínház előadása várja az érdeklődőket, meg egy utaztatható játszótér...

Felesége drámapedagógus, a teskándi iskolában tanít. Amúgy cseh származású, így a három gyerek anyanyelve a cseh. Ő maga kettős állampolgár: szlovák és cseh.

- Hogy a magyart miért nem vettem fel? Elég mostohák voltak eddig a lehetőségek, a 3 gyerekünkből 2 itt született Egerszegen, mégsem kapták meg. Később esetleg... de akkor már a lengyelt is, hogy kilegyen a visegrádi négyek - derül. - Komolyra fordítva, nem a papíron múlik, minek érzi magát az ember.

- Látjuk még mostanában a Griffben?

- Igen, jövő év elején Parti Nagy Lajos Gulliver című darabját tervezem. Az előadást Árkosi Árpád és Rumi László rendezi közösen. Az előbbi kőszínházi, utóbbi bábszínházi rendező, s nagyon sokat tehetnek hozzá a másik munkájához, e kétféle érzékenység, kreativitás, játékosság összefonódása igen izgalmas előadást szülhet. Örülök, hogy részese lehetek.

Az általa tervezett előadások száma veri a százat, ám hogy ez hány társulathoz kötötte, azt nem sikerült összeszámolnia. A térség számos bábszínházában dolgozik, országhatároktól függetlenül. Kassán olyan betlehemes játékot tervezett, amelyben Jézus a helyi vasöntödében születik meg, Peter Schumann német szobrász társulatával pedig Dachauba is készített előadást. A Budapest Bábszínházban Tasnádi István Rozi az égen című darabjában (rendező Tengely Gábor) testet adott a csillagképeknek, ugyanott a Valló Péter rendezte Odüsszeuszban Küklopszot egy kameraként jelenítette meg, s a tengerészek közé - kikacsintásként - becsempészte Popeyt. Szintén Valló Péterrel közös munkája a Holdbéli csónakos, ami jócskán túl van a századik előadáson. Egerszegen legutóbb a cigány holokausztról szóló Suttogó füzesek (Mesebolt) és Az ostoba Li (Griff) tervezőjeként láthattuk munkáit.