2011.04.23. 08:24

A zsidó pészah is tavaszi ünnep

Messziről kezdte az előimádkozó vendég csütörtökön este a történetet. Mintegy ötvenen ülték körbe az egerszegi zsidó hitközség széderasztalát, amely mellett a fő helyet Goldschmied István, a keszthelyi közösség vezetője foglalta el. Mindenkit kis tányér várt, rajta főtt tojás, retek, ecetes torma, sült csirkenyak és almából, borból, dióból összeállított, úgynevezett chároszet. Mellette tálkában sós víz, valamint szalvétákba göngyölt 3 pászka. És egy pohár bor.

Arany Horváth Zsuzsa

Pészahot ültek az egybegyűltek. Ezt a vallási ünnepet szokták a keresztény húsvéthoz is hasonlítani, ami annyiban helytálló, hogy mindkettő a tavaszi megújulással tart kapcsolatot.

Ám a pészah (héber nyelven elkerülés) az Egyiptomban 3300 évvel ezelőtt történtekre emlékezteti a zsidó hívőket. Hajlamosak vagyunk azt hinni, a zsidók tragikus kálváriája egyenlő a holokauszttal, de ha részt veszünk egy ilyen - amúgy derűs és a hívőknek hosszú együttlétet adó - esten, felfedezzük, évezredek óta van mit feljegyezniük saját szenvedésfalukra.

A bibliai történet Józseffel kezdődött - hallottuk tegnapelőtt este az előimádkozótól - Józsefet testvérei eladták Egyiptomba, majd a nélkülözés miatt végül ők is ott találtak menedéket. Ám 430 év alatt rabszolgasorba süllyedtek, így újra menekülniük kellett. Mózes vezette ki né-pét Egyiptomból Kánaánba. Ezt a megmenekülést ünneplik tehát a széderasztal (a szó rendet jelent ) mellett máig. Méghozzá szigorú ima- és étkezési szisztéma szerint, amely mégsem nélkülözi a jókedvet.

Miután az imasálat magára öltötte Goldschmied István, haggadákat, azaz idevágó imákat, hálaadást olvasott héberül. Az írás szerint meghatározott pontokon fogyasztottuk az előttünk lévő étkeket. Amelyek külön-külön jelentéssel bírnak. A pászka a kovásztalan kenyérre emlékeztet, mivelhogy annak idején, a menekülés miatt nem volt idő arra, hogy megkeljen a kenyér. (Egyébként a pészah nyolc napja alatt a szigorúan vett előírások betartásakor minden erjedésre hajlamos, kovászos ételt mellőzni kell a kóser zsidó háztartásban.) A sült csirkenyak az áldozatot jelképezi, míg a torma és a retek - vagy más nem édes növény - azt, hogy az ősöknek sem jutott jobb falat a vándorlás során. A dió-alma-bor keverék a habarcsot, az építést, az otthonteremtés örömét hivatott szimbolizálni. A szertartás során több részletben fogyasztják el a bort, az utolsó pohárral az úgynevezett lakoma után. (Közben a tíz csapásra emlékezve tíz borcseppet szórnak a földre.) Az igazi étkezés a pászkából készült maceszgombóccal tálalt, nyolc órán át főzött húslevessel veszi kezdetét, majd főtt hússal folytatódik.

Ez után ürül ki a pohár. Leszámítva a legnagyobbat, ami az asztalon áll. A legdíszesebb kehely ugyanis Élijáhu prófétáé, a megváltás hírnökéé. Őt ugyanúgy várják a zsidók, mint a messiást. Ezért a vacso-ra végén ki is nyit-ják a terem ajtaját. Elvileg a szertartás tartozéka lenne a gyerekek kérdéssora, amely lehetősé-get ad arra, hogy az előimádkozó elmesélhesse a megmenekülést, a tenger kettéválását, a száraz lábbal való átkelést.

A kis létszámú vidéki közösségek hősies küzdelmet folytatnak a szép estékért, hagyományaik őrzéséért.Naptáruk az 5771. évet írja; az egyiptomi menekülés 3300 évvel ezelőtt esett