2011.02.26. 03:28
Túrós csusza? Megmenekültünk!
Biztos veletek is előfordult már, hogy olyat mondtatok, amin a felnőttek jót nevettek, ám ti nem tudtátok, mi abban a vicces.
A hétéves Marci mondja:
- Azt hittem, a fehér tehénből jön a tej, a barnából pedig a kakaó és az óvodában azt mondtam, amikor kérdezték, mivel foglalkoznak a szüleim, apu a főnök, anyu meg a helyettese.
Aztán az állatokról kezdtek el tanulni az általános iskola első osztályában. A tanító néni felmutatta a képeket.
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
A hétéves Marci mondja:
- Azt hittem, a fehér tehénből jön a tej, a barnából pedig a kakaó és az óvodában azt mondtam, amikor kérdezték, mivel foglalkoznak a szüleim, apu a főnök, anyu meg a helyettese.
Aztán az állatokról kezdtek el tanulni az általános iskola első osztályában. A tanító néni felmutatta a képeket.
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
A hétéves Marci mondja:
- Azt hittem, a fehér tehénből jön a tej, a barnából pedig a kakaó és az óvodában azt mondtam, amikor kérdezték, mivel foglalkoznak a szüleim, apu a főnök, anyu meg a helyettese.
Aztán az állatokról kezdtek el tanulni az általános iskola első osztályában. A tanító néni felmutatta a képeket.
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
A hétéves Marci mondja:
- Azt hittem, a fehér tehénből jön a tej, a barnából pedig a kakaó és az óvodában azt mondtam, amikor kérdezték, mivel foglalkoznak a szüleim, apu a főnök, anyu meg a helyettese.
Aztán az állatokról kezdtek el tanulni az általános iskola első osztályában. A tanító néni felmutatta a képeket.
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Azt hittem, a fehér tehénből jön a tej, a barnából pedig a kakaó és az óvodában azt mondtam, amikor kérdezték, mivel foglalkoznak a szüleim, apu a főnök, anyu meg a helyettese.
Aztán az állatokról kezdtek el tanulni az általános iskola első osztályában. A tanító néni felmutatta a képeket.
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Azt hittem, a fehér tehénből jön a tej, a barnából pedig a kakaó és az óvodában azt mondtam, amikor kérdezték, mivel foglalkoznak a szüleim, apu a főnök, anyu meg a helyettese.
Aztán az állatokról kezdtek el tanulni az általános iskola első osztályában. A tanító néni felmutatta a képeket.
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Aztán az állatokról kezdtek el tanulni az általános iskola első osztályában. A tanító néni felmutatta a képeket.
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Aztán az állatokról kezdtek el tanulni az általános iskola első osztályában. A tanító néni felmutatta a képeket.
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Melyik közülük az ürge?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Az ürge nem állat, hanem egy pasas.
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Az 10 éves Dani sokáig meg volt bizonyosodva afelől, hogy a fekete bőrű emberek a napon barnultak le, mert Afrikában mindig süt és a tenyerük és a talpuk pedig ezért fehér, mert azt nem éri a napsugár.
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- A tesóm négy évvel fiatalabb nálam. Mielőtt megszületett, a szüleim próbáltak felkészíteni az érkezésére, de az első hónapokban még nem igazán szerettem őt. Ezért, ha sírt, én is ugyanolyan hangerővel üvöltöttem: látjátok, én mondtam nektek, csak a baj lesz vele, vigyétek vissza a boltba!
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Később olyan jó testvérek lettek, még az ízlésük is megegyezett.
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Kiküldtem az öcsémet szaglászni a konyhába, hallottam, hogy halkan odasettenkedik anyuhoz. Mi lesz az ebéd, kérdezte. Anyu mondta, túrós tészta. Erre az öcsém: nem zöldbabfőzelék? És bekiabált nekem a szobába, megmenekültünk!
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Persze a kistestvére már korán elkezdte bálványozni a bátyját. Mindenhova követte, mindenben utánozta, állandóan ölelgette.
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- Láttam, hogy anyuhoz meg apuhoz alig bújik. Tudom, rosszul esik nektek látni, hogy mennyire szeret engem, de ne aggódjatok, később talán titeket is megkedvel majd - vigasztalta a szüleit Marci.
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
Zsófi nagyon eleven kisgyerek volt, ezért az óvónő és persze az anyukája sokszor rá is ripakodott: meg ne lássam még egyszer, hogy ezt csinálod!
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
- De hát akkor hogyan csináljam? Úgy, hogy ne lássák?
