Ki lehet az a Zaz? (több fotóval)

- Öt éve jelent meg az életemben a fotózás, Bérces Edit ultramaraton világbajnok vitt el segítőnek egy futóversenyre, s csak úgy mellékesen fotóztam is - mondja Szász András (30), akinek felvételei nemritkán külföldi sportlapok címlapjain díszlenek.


A zalaegerszegi fiatalember a Ganz után a Kodolányi-főiskolán tanult, majd a Corvinus egyetemen is szerzett egy igazgatás, rendszerszervezői diplomát. Ismereteit a Zalaszámnál kamatoztatja. Legalábbis a hétköznapokon. Hét végén azonban a legtöbbször repül, hogy Írországtól Spanyolhonig triatlonversenyeken örökítse meg a futó, úszó, kerékpározó sportolókat. Nem is akárhogyan.
- Szubjektív dokumentarista stílusban dolgozom, ami sok magyar sportfotósra jellemző - mondja, s az első ijedség után meg is értjük, mire gondol. - Az a cél, hogy az események dokumentálásán túl valami jó meglátással, plusszal is szolgáljon a kép. A munkánknak megvan a kötelező, standard része, le kell fényképezni a rajtot, a célba érést, az akciókat, a tömeget, ez teszi ki a képanyag 95 százalékát. De ott van az a maradék öt, amit a maga kedvére alakít az ember, s amiben megjelenhet az egyéniség, a humor, a szokatlan nézőpont.

Az első képeket a Magyar Triatlon Szövetség felkérésére készítette, majd más országok is felfigyeltek a fiatalember invenciózus felvételeire, s ma már a Nemzetközi Triatlon Szövetség is számít munkájára a világversenyeken, kontinensviadalokon. Az áttörés tavaly következett be, amikor Hajas Gábor producer közvetítésével egy médiaprodukcióban vett részt, s ennek révén a felvételei számos helyre eljutottak.


Nehéz pillanatok következnek számára, akasztják a hóhért, őt fotózza kollégánk.
- Világéletemben rosszul viseltem, ha fényképeznek, valószínűleg ezért is menekültem át a kamera túloldalára - magyarázza, ám amint szakmázni kezdenek - olyan kifejezések röpködnek, mint kromatikus aberráció, vagy HDR technika - mindjárt magára talál.

Fotós ideálja nincs, családjából választott példaképeket. Legnagyobb elismerésként azt élte meg, hogy tavaly Hollandiában a helyi sajtós beszélgetés közben megkérdezte tőle, látta-e a verseny nemzetközi internetes oldalán egy bizonyos Zaz képeit. Kiderült, róla volt szó.

Nemrégiben a Móricz Galériában rendeztek számára kiállítást, tudtán kívül.
- A barátnőm, Csilla szervezte a 30. születésnapomra - derül föl, ahogy felidézi a meglepetést. - Tökéletesen titokban tartották, egészen elképedtem, amikor megláttam a falakon a képeimet és asok barátot, rokont. Magamtól eszembe se jutna kiállítani a fotóimat...


Riportgéppel dolgozik, de használ távirányítót is, vakuhoz szintúgy. Ezeknek különösen az úszás víz alatti fényképezésénél van jelentősége, hiszen a medence fenekére mégsem guggolhat le. Pedig amúgy sok mindent megtesz egy jó képért.

- Verseny előtt bejárom a várost, föltérképezem a futók, kerékpározók útvonalát, ugyanis azokat a felvételeimet szeretem legjobban, amelyeken felismerhető a helyszín - fejtegeti. - Keveset improvizálok, eltervezem, mikor, hol, mit fogok fényképezni, tudatosan kinézem a nekem megfelelő helyszíneket, pontokat. Egy jellegzetes templomtorony, legelésző tehén, hegycsúcs, vagy más tájrészlet, netán humoros motívum sokat ad a képhez. Ez néha csak úgy oldható meg, hogy távolról készítem a fotót, különben nem jönnének össze a kívánatos elemek. Például tavaly a balatonfüredi úszórajtot úgy akartam megfogni, hogy a móló hátterében a tihanyi apátság látszódjon. Ehhez Füred túlvégéről kellett elkészítenem a képet.

A versenyeken amúgy motoros segítőt kapnak, hogy esélyük legyen követni a mezőnyt, s a kétórányi viadal alatt mindenhova odaérjenek.


Tudakoljuk, jelent-e valami előnyt számára, hogy ő maga is triatlonos volt?

- Bizonyára, hiszen nem árt tisztában lenni vele, hogy egy 200 fős mezőnyből kik esélyesek a győzelemre. Őrájuk kell ugyanis elsősorban fókuszálni. Egy közelgő biciklis bolyban, vagy az úszók közül, amikor beöltöznek a neoprén ruhába, s felveszik a szemüveget, szinte képtelenség kiválasztani a favoritokat, így leginkább mozgás alap-ján ismerem fel őket. Ehhez azért kell egy kis gyakorlat.A nemzetközi szövetségnek versenyenként úgy 30-40 képet továbbít a férfi és női elit mezőnyről, ám például a múlt hét végén megrendezett budapesti triatlon-világbajnokságról szűk válogatásként 1500-at adott le a hazainak. A mintegy négyezerből.

- Ez a mennyiség csak az itthoni versenyekre jellemző, külföldön pár száz felvétel a maximum. Felesleges képeket nem érdemes készíteni digitális technikával sem, hiszen az elején megesett, hogy tíz órát töltöttem a számítógép előtt a válogatással.


Alkalmanként fotóz a ZTE-nek, egy bécsi kozmetikai cég is megbízta már, s a zalakarosi turisztikai egyesület felkérésére készített képeiből születtek a fürdőváros friss marketingkiadványai, honlapja. Zalakaros idén elnyerte a legnépszerűbb üdülőhely címet, reméli, e munkája is hozzájárult ehhez. A természetfotó szintén vonzza.

- Alig várom, hogy nyugdíjas legyek, s a természetfotónak szenteljem minden időmet - somolyog. - Őzeket, szarvasokat sikerült már lekapnom édesapámmal túrázva, s kékes rétihéja is került a lencsém elé. Nemrégiben azonban részt vettem Máté Bence, az egyik legnevesebb hazai természetfotós Szeged környéki madárlesén is, ahol 12 különböző fajtát figyeltünk meg és fotóztunk le. Reggel öttől ott kucorogtunk a lessátorban, de hatalmas élmény volt.