Csöndér kéne ehhez?

Mindennapos eset, bár mióta rendszeresen járőrözünk, talán kevesebbszer fordul elő - mondja Bóbics Zoltán, a pacsai polgárőrök vezetője, amikor a fenti esetről beszélgetünk. Ugyanis a trükkös csalók 600 ezer forinttal rövidítették meg a hiszékeny nénit.

- Működik a kábeltévés ötlet, miszerint a birtokon vezetik át, aztán gyakori az is, hogy álnyereménnyel csalják el hazulról a lakót, aztán visszamennek kifosztani. De a fel kell váltani a pénzt, amit magának hoztunk - mese is bejön - sorolja a szájról szájra terjedő sztorikat a polgárőr. Ezek közt a vaskosabb, ha kiskorú, ráadásul fogyatékos gyerek ügyködik a törvényt megkerülő bandákban, mert tudják, azok nemigen büntethetők. A hegyi hajlékok kifosztása is napi rutin, hogy aztán a lopott fűnyírók, kapálógépek az utak mentén sorakozva várják új gazdájukat.

- Nem maguknak lopják a gépeket, hallottunk nem egy bérlopásról, sőt, vitáról, hogy a megbízó mikor fizet már. Dehát képtelenség ezt bizonyítani. Az elkövetők meg simán megfenyegetik még a rendőrt is, hogy elvágják a gyerekei torkát, ha lépni mer - így Bóbics Zoltán.

- Megoldás?

- Nekünk nincs intézkedési jogunk, de legalább a rendőrségnek lenne több jogosítványa.

Iborfia mellett nemrég fényes nappal törtek fel egy parkoló autót, a közelben lakók zargatták el a hidegvérű tetteseket. Akadnak, akik már a halálbüntetés bevezetését tartanák üdvözítőnek.

De mielőtt drasztikus megoldások után kapnánk, jegyezzük meg, a kárvallottak eseteiből nemigen tanul senki.

- A szobai szekrényben a levesestálban tartottuk, az igaz - kesereg Veronka néni. Lakatos Józsefné (74) Iborfián él. - Két éve szüretbe mentünk, tizenegytől kettőig nem voltunk itthon, közben elvitték a mocskosok, de egy sorba állítva lőném le mindet! - bosszankodik az apró, törékeny asszony, zsebkendőjével az arcát törölgetve.

- Mennyi volt?

- Kétmillió... egymillió nyolcszáz...

- Miért tartottak ennyi pénzt itthon?

- Mert nagyobb kiadásra vettük ki, de azt csak csekkel lehetett fizetni. Itthon hagytuk, mert át kellett volna menni a másik faluba, visszatenni a takarékba, de gondoltuk, minek, úgyis kell a pótkocsihoz.

- Meglett?

- Ugyan már. Vettek ujjlenyomatot, bohóckodtak nekem itt, aztán egy hónap múlva küldtek levelet, lezárták a nyomozást. Mondtam nekik, csöndér köll ide, azok majd rendet tettek vóna.

Veronka néniből dől a keserűség, csak akkor simulnak ki a vonásai, amikor a kisunokája képét mutatja kísérőnknek, a környékben nagy köztiszteletnek örvendő dr. Szinku Mihály állatorvosnak.

- 1971 óta vagyok itt, látom, hogyan romlik a helyzet, s azt is, minden faluban egyre több az egyedül élő néni, aki mellől elhal a férj - összegez a két falu közti úton haladva az orvos. - Ők még abban a világban nőttek fel, amikor a bank szóba se került, a pénzt otthon tartották.

- Ami van, az minálunk hónapról hónapra elfogy - cáfol Gizi néni Zalatárnokon. - Nyolcvankét éves vagyok, tíz éve halt meg a férjem, negyven éve élek itt. Az egyik fiam itt van velem. Mi nem engedünk be idegeneket, szerencsére sokszor sokan vagyunk itt, az unokák, dédunokák miatt.

Lickóvadamoson a fia szomszédságában, de 94 óta egyedül él Paczona Lászlóné, Ilus néni. A 66 éves energikus asszony egyszer hagyta nyitva a bejárati ajtót, nem is felejti el azt a félelmes éjszakát.

- Itt van a három kutya, mindig becsukódok. Ha idegenek jönnek, nem nyitok ajtót, a függöny mögül lesek, várom, hogy elmenjenek.

Valóban, a roppant harcias kutya mellett csak az utcáról mernek bekiabálni az alkalmi paplanárusok.

- Nem veszek én már semmit, mit vennék. Azokat a nagykalaposokat meg már elparancsolta a faluból a polgármester.

Hogy nyugdíját biztonságban tartja-e? Úgy véli, igen. Milyen gyorsan találnám meg, ha rosszban sántikálnék, kérdezem, sorolva a bevett rejtekhelyeket. Talált, köztük volt az övé is. Elteszi onnan, alighanem...

- Hallottam, hogy valaki a spájzban egy nylonzacskóban tartotta a több száz ezer forintját, nem is vitték el azt, csak amit a kredencben találtak - ezt már Bita Gyula, a környék postása mesélte, aki ezer esetet tud sorolni a rendetlen világról .

És ne legyünk álszentek, a trükkös sztorikat kísérő lesújtó vélemény bizony a romákat, a cigányokat találja el. Akkor is, ha az orgazdák egyáltalán nem cigányok.

Orsós Ferenc Zalatárnok egyik szélső házában népes gyerekcsapat közepén beszél.

- Mi is hallottuk, hogy a boltból most tűnt el a bevétel. Mi sokat köszönhetünk a falunak, bennünket megbecsülnek. Az újakkal lehet gond.

A pacsai polgárőr megerősít: sosem a falubeliek, mindig a máshonnan érkezettek dolgoznak. Kifogyhatatlan fantáziával, irdatlan jó szimattal. Vajon meddig?