Hétvége

2008.10.22. 02:27

Az oroszok észrevették és rálőttek

Hosszú évtizedekig homály övezte a kiskomáromi születésű Somogyi Lajos halálának körülményeit. A család és a beavatott ismerősök persze tudták, hogy mi történt a fiatalemberrel 1956-ban.

Szalabán Attila

Egyszerű síremlék áll a kiskomáromi templom körüli temető bejáratának közelében. A felirat alapján itt nyugszik Somogyi Lajos, aki mindössze 20 éves korában, az 1956-os esztendőben hunyt el. A fiatalember egyike volt az 56-os októberi forradalmat leverő szovjet intervenció áldozatainak.

- Tavaly október 19-én keresett meg egy helybéli férfi, Gazdag István, hogy már több embernek szólt, és senki nem foglalkozik azzal, hogy Zalakomár temetőjében nyugszik egy 56-os hősi halott. Végül valaki hozzám irányította - idézte fel a történteket Rátkai Józsefné, a falu kulturális központjának igazgatója. - Úgy gondoltam, nem szabad kiderítetlenül hagyni a történetet, és utánajártam, hogy mit tudnak az idősek Somogyi Lajos halálának körülményeiről. Megdöbbentő volt, hogy milyen pontosan és részletesen emlékeznek a részletekre.

A laptoppal és diktafonnal felszerelkezett kulturális központvezető előtt apránként kerekedett ki a történet. Mint megtudta, Somogyi Lajos annak idején egy barátjával ment fel Budapestre, ahol a hajógyárban találtak munkát, kovácsként helyezkedtek el. A családot aggasztó módon azonban 1956. október 20-án a barátja hazaérkezett a dél-zalai faluba, mondván: Budapesten valami készül, és nem szeretne belekeveredni. Somogyi Lajos kalandvágyóbb volt, megvárta az események további alakulását. Amikor kitört a forradalom, majd megkezdődtek a küzdelmek a szovjet erőkkel, egy ideig elvesztették a kapcsolatot a fiatalemberrel. Nem sokkal később azonban megérkezett a halálhíre.

- Nem lehet pontosan tudni milyen szerepet játszott Somogyi Lajos a forradalomban, illetve a szabadságharcban, egyáltalán mikortól vett részt az eseményekben - tette hozzá Rátkai Józsefné. - Igazából csak a történet tragikus végkifejlete ismert: a zalakomári fiatalember aktívan részt vett a fővárost ostromló szovjet hadsereg elleni harcokban. Az egyik tankra molotov koktélt akart dobni, ám szándékát észrevették és rálőttek. A részletekről semmit sem tudunk: így fogalmunk sincs, hogy Budapest mely részén küzdött Somogyi Lajos, és pontosan mikor is dördült el a halálos végű lövés.

A fiatal hajógyári munkás szemét érte a találat, és a golyó a koponyájába hatolt. A Margit-kórházba szállították, ám 1956. november 7-én elhunyt. Az egészségügyi intézmény kertjében temették el, egy közsírba, ám édesanyja nem sokkal később intézkedett a holttest hazaszállításáról.

- Már régóta ismertük a nagybátyánk történetét, még az édesapánk mesélte el, hogy mi is az igazság Somogyi Lajos halálával kapcsolatban - hallottuk Gerencsér Mónitól, és testvérétől, Mariannától, akik éppen ottjártunkkor rendezték a sírt és környezetét. - Azt is elmondta, hogy szerették volna rávésetni a síremlékre a hősi halott feliratot, ám az akkori tanácsi rendszerben valaki - nyilván valamelyik pártfunkcionárius - rájuk szólt, hogy ezt nem szabad, és komolyan megüthetik a bokájukat, ha megteszik.

Somogyi Lajos síremlékére tavaly került először hivatalos megemlékezés keretében koszorú. A tervek szerint ezután minden október 23-i, zalakomári ünnepségbe belefoglalják ezt az aktust. Mint a helybéliek mondták: évtizedeken keresztül hallgatni kellett arról, hogy volt egy zalakomári fiatalember, aki hősiesen szembe szállt a hatalmas túlerőben lévő, lényegesen jobban felszerelt szovjet hadsereg katonáival, hogy hazája szabadságáért küzdjön, megérdemli tehát, hogy az egész település fejet hajtson előtte.

- Úgy éreztem, ez a fiatalember megérdemli, hogy a sorsát napvilágra tárjuk, és hitelesen rögzítésre kerüljön - jelezte Rátkai Józsefné. - Elhatároztam, hogy körbejárom a helybéli időseket, hiszen a memóriájuk fantasztikusan megőrizte az egykor történteket. Nagyon érdekes dolgokra bukkantam a segítségükkel, rengeteg apró epizódot tudtak felidézni a forradalom idejéből, illetve az azt megelőző esztendőkből.

A helybéliek közül sokan emlegetik azt az ávós tisztet is, akire mindenki úgy emlékezik, mint egy vadállatra . Mint felidézték, annak idején a parancsnok kedvenc szokása volt, hogy időnként kinyitotta az államvédelmisek helyi központjának az ablakát, kihajolt rajta, és elkezdett lövöldözni. Amennyiben pedig éppen arra járt valaki, akkor a szerencsétlen embert használta célpontnak. Állítólag nem ölt meg senkit, de mégis, mindezek miatt sokan követelik, hogy a nevét töröljék le a helyi hősi emlékműről - merthogy a pártállami időkben valamilyen módon felkerült a világháború áldozatai közé.

A zalakomári önkormányzat október 23-án, délelőtt 9 órakor tartja megemlékező ünnepségét a hősi halott, Somogyi Lajos sírjánál. Az elhelyezendő koszorúra írandó idézetet Rátkai Józsefné választotta ki. Tamási Lajos soraira esett a választása: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér.

Ezek is érdekelhetik