Hétvége

2008.05.31. 02:23

Köszönöm azt, hogy szigorú volt hozzám

Erre a pályára születni kell, szoktuk mondogatni. Nem elég ugyanis egy-egy tudományágban, tantárgyban jeleskedni, a tudást át is kell adni.

Szabó Judit

S akkor még ott van a befogadó közeg, a gyerek, aki olykor nagyon szívósan és kiábrándítóan áll ellen, hogy bármit a fejébe töltsenek. Sokféle körülmény gördít leküzdendő akadályt a hivatásuk öröme elé. A megbecsültség nem túl fényes anyagi kifejeződésétől kezdve a bántó szülői részvétlenségen át a nálunk már folyamatossá lett oktatási reformlázig - mind-mind arra int, csak az menjen tanárnak, akit ez nem zavar, amikor belép a tanterembe.

Maga a szó egyébként a görög paidagogosz szóból származik, jelentése: gyermekvezető. Így nevezték azt a rabszolgát, aki a gyermekeket iskolába kísérte, illetve akinek feladata volt a szellemi vezetése, azaz nevelése.

Hm. Rabszolga... Vagy a nemzet napszámosa? Ünneprontónak tűnhet, ha az mondom, rossz tapasztalataink miatt olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mi is bízatott rájuk: szó szerint a jövővel foglalatoskodnak. Ehhez képest elkeserítő, ha azt halljuk, ma már csak az megy tanárképzőbe, akit máshova nem vennének fel; némelyiküket a gyerek zavarja legjobban az iskolában, nem nevelnek, leadják az anyagot.

Szerencsére mindenkinek vannak megindító emlékei A tanáráról. Aki egy mondattal egész életeket változtatott meg, meglátta a tehetséget, jó pályára állított egy kallódó gyereket, a szülőnél is bizalmasabb viszonyba került a diákkal. A napokban a zalai tehetséggálán azt írta az egyik kisdiák, ő a saját tanárainak adná a Nobel-díjat. Pedig nem cipőkanállal kellett beleszuszakolni a tudást, hisz kitűnő tanuló. A nehéz fejű gyereknek viszont mondta régi tanárom: Hát én Nobel-díjat érdemlek, ha nem buksz meg, édes fiam. Mert az az igazi eredmény: gyengébbet, érdeklődéssel kevéssé megáldottat szintre hozni. Öröm, ha a jók habzsolják a tudást, az elutasító közegen ügyesen úrrá lenni, az komoly kihívás. Gyakran a kettes osztályzatban több munka van, mint tizenöt kitűnő bizonyítványban. Igaz, a legjobbak tudásszomjának kellő kielégítése  is emberes feladatnak számít.

Nálunk a család pedagógustagjai miatt a sátoros ünnepek rendre szakmai vitákba torkollnak. Folyton idegesek, néha mérgesek, ritkábban büszkék. Azt hiszem, elhivatottak. Azt csinálják, amit a legjobban szeretnek, hiába dühöngenek így év vége felé, muszáj nekem belehalnom minden áldott tanévbe?! Az a jó hír, hogy muszáj. Mert ezért loholnak majd vissza a lakli nagy srácok az iskolába évek múlva is, s mosolyognak a bajszuk alatt, köszönöm, hogy szigorú volt hozzám . Nincs az a pompázatos virágbokréta, ami ezzel a mondattal felér.

Ezek is érdekelhetik