Hétvége

2007.10.22. 02:22

Fontos, hogy megtisztuljunk!

A reformátusság mindig is magában hordozta a protestálás eszmeiségét, a nemzeti függetlenség és szabadság gondolata tehát meghatározó erővel bír az egyházban. Nincs ez más-ként 1956 vonatkozásában sem.

Horváth A. Attila

- A hazaszeretet központi szerepet tölt be életünkben, olykor még a szakrális eseményekben is markánsan megmutatkozik: nem feledem például a szülőfalum templomában azt a keresztelőt, melyen a lelkész az egyéb áldások mellett úgy szólt a kisgyermekhez: légy jó hazafi! Ugyanez a szellemiség köszön vissza az erdélyi nemesi családok címereiről az egerszegi templomban; az ő leszármazottaik alapították egyházközségünket. Zalaegerszegen egyébként mindig a kisebbségi lét határozta meg a sorsunkat, mikor még kis mezőváros volt a település, 1 százalék körül mozgott a reformátusok aránya. Most 81 éves az egerszegi közösség.

Török Zoltán elmondja: gyermekként Csopakon élte meg 56-ot, és máig élénken emlékszik a forradalom napjait jellemző felszabadultságra, a félelemérzet hiányára, ám a megtorlás légkörére, a borzalmakról tanúskodó helyi hírekre is. Később, immár kezdő lelkészként a zalai Szentgyörgyvölgyre került, ahonnan az ötvenes években jó néhány családot kitelepítettek, Nagy Kolozsvári István lelkészt pedig (aki a helyi forradalmi bizottság tagja volt 1956-ban) a forradalmat követően letartóztatták, börtönbüntetésre ítélték.

- 1965-ben kezdtem teológiai tanulmányaimat, s Budapesten még láttam a harcok nyomait. A teológia udvarán örök mementóként áll a két mártírhalált halt lelkész emlékműve. Mellettük nagy tisztelettel emlékezem a mosonmagyaróvári Gulyás Lajos lelkész életútjára; őt koncepciós perben elítélték, és felakasztották.

(Gulyás Lajos Mosonmagyaróváron, az 1956. október 26-ai vérbe fojtott tüntetés után az ÁVH laktanyában maradt Máté Lajos ÁVH-s tisztet kimentette a tömegből. Máté Lajos, aki így el tudott menekülni, 1957 januárjában köszönetet mondott Gulyásnak élete megmentéséért, de e tényt a későbbi bírósági tárgyaláson nem vették figyelembe. 1957. február 5-én a lelkészt letartóztatták, majd júniusban az államrend megdöntésének kísérlete vádjával halálra ítélték. Az ítéletet a kegyelmi kérvény elutasítása után Győrben végrehajtották. A sopronkőhidai rabtemetőben, jeltelen sírban földelték el, később pedig családját is meghurcolták.)

Török Zoltán úgy fogalmaz: mindezek a szörnyű események jól szemléltetik az akkori hatalom működését, s azt, hogy a rendszer majd mindenkin rajta tartotta szemét az ötvenes években; és persze a következő időszakban is.

- Én Hollandiában tanultam, 83-ban jöttem haza, ekkor szembesültem vele, hogy a leveleimet mind felbontották, s még csak nem is próbálták álcázni, titkolni e tettüket. A zalaegerszegi közösség tagjaitól pedig megtudtam, hogy ők mindig is tisztában voltak azzal, ki volt jelen hívőként, és ki megfigyelőként a templomban, az istentiszteleteken.

- 51 év telt el a forradalom óta, s ma is számtalan, olykor egymástól alapvetően eltérő értelmezését halljuk az 56-os eseményeknek. Mi az oka ennek, s mikor került végre helyére a múlt? - kérdezem.

- Szomorú a megállapítás, de lehet, hogy ehhez egy generációnak ki kell halnia. Bibliai párhuzamot is idézhetnék: a honfoglalást nem végezhette el az a nemzedék, amelyika hűtlenségben érintett volt. Persze meg kellene teremte-ni annak körülményeit, hogy végre nyilvánvalóvá váljék, mi történt az országban, ám azzal nem tudok egyetérteni, hogy a sor végén állókat, a rendszer kiszolgálóit leleplezzék, a működtetők pedig továbbra is ismeretlenségben maradjanak. Az én személyes igényem is az volna, hogy helyükön értékeljük a történteket, hiszen annyi seb van az emberekben...

S hogy miért nem volt elég fél évszázad ahhoz, hogy feldolgozzuk 56 örökségét? Török Zoltán szerint tény, hogy Nagy Imre, Maléter Pál és az események többi résztvevője, irányítója tetteit nem lehet egyoldalúan megítélni, de éppen e fontos tisztázódási folyamatban hiányzik az a személyiség, akinek szellemisége iránymutató lehetne.

Török Zoltán tavaly részt vett a fővárosi megemlékezésen, és fájdalmas szemé-lyes élményeket szerzett a Fidesz-nagygyűlést követő atrocitásokról, a rendőri egységek túlkapásairól. - Nagy keserűségként élem meg, hogy a tavalyi eseményekkel kapcsolatban sokakban még az együttérzés legcsekélyebb jelét sem lehetett érezni. A politika persze értékelheti a történteket a saját meglátása szerint, ám az elszomorít, hogy az egyszerű emberek közül is oly sokan értettek egyet a rendőri támadással. Az idei ünnepség előkészületeit látva pedig az jut eszembe, hogy miközben a nép forradalmára, szabadságvágyára és nagy tetteire emlékezünk, éppen a nép mozgási szabadságát korlátozzák az intézkedések, s kordonokkal körülzárt, megközelíthetetlen helyszíneken róják majd le tiszteletüket a vezetők...

- Nem kellene az ünnepet különválasztani az aktuálpolitikától? - vetem közbe.

- Az ünnep értelme nem csupán a múlt felidézése, fontos az is, hogy megtisztulást nyerjünk általa, jobb emberekként tudjunk élni. Megérteni az akkort és keresni az események örök értelmét, értékelni, megbecsülni a múltat és abból eljutni a jelenhez: ez is a nemzeti ünnepek jelentőségéhez tartozik. Mi amúgy az ünnepet követő vasárnap emlékezünk meg istentiszteletünkön 1956 forradalmáról és szabadságharcáról.

Ezek is érdekelhetik