A magyar szablyavívásról Gausz Tamással beszélgettünk

– A klasszikus magyar szablyavívás olyan nemzeti érték, amelynek hagyományait kötelességünk megőrizni – mondta Gausz Tamás, a Magyar Szablyavívó Iskola zalaegerszegi vívóklubjának vívómestere. – A magyar katona vívómestereknek ezért emeltünk emléktáblákat ország- és megyeszerte, Zala vármegyében Keszthelyen és Nagykanizsán Szabó Jánosnak, Zalaszentmihályon Bánkúti Sándornak, Zalaegerszegen pedig Hegedűs Istvánnak az elmúlt években. Születésük évfordulóján szoktunk megemlékezést tartani, legutóbb Szabó János előtt tisztelegtünk március közepén, aki nem zalai születésű volt, de itt oktatott.

A legeredményesebb olimpia sportág lett a vívás

A katona vívómesterek nemcsak a két világháború között alkottak nagyot, hanem a második világháború után is, hiszen a magyar kardvívásnak megkerülhetetlen alkotóelemei voltak a szocializmus idején is. Edzőként nekik köszönhető nagyon sok Európa-bajnoki, világbajnoki és olimpiai arany és ezüstérem. Nagy szerepük volt abban, hogy a vívás a legeredményesebb olimpiai sportággá vált a múlt században, hangsúlyozta a vívómester.

– Mivel ők katonatisztek voltak az előző érában, 1945 után üldözöttek lettek, vagy éppen csak megtűrték őket. A rendszer aztán rájött, hogy az imperialista kardvívókkal szemben valamit fel kéne mutatni, ezért kiemelték őket a nyomorból, hogy felhozzák a magyar sportolókat. Ők ezt csupán a sport szeretetéért vállalták. Képezték a sportolókat, a fiatalokat. Szabó János inkább gyerekeket oktatott. Neki köszönhető a Nagykanizsai Tornaegylet vívószakosztályának megalakulása 1959-ben. Szakmai munkáját tanítványa, Kiss György vitte tovább. Csikós Sándor is a tanítványa volt, aki 1967 nyarán érkezett Zalaegerszegre. A tavaly elhunyt szakember vezetésével alakult meg 1968 januárjában a Zalaegerszegi Dózsa SE vívószakosztálya.

Thury György hatszáz párbajt élt túl

– A második világháború végéig a magyar katonának, főleg a tiszteknek karddal is kellett tudni harcolni, sőt párbajképesnek is kellett lenniük. A magyar huszárok vezették az utolsó lovasrohamot a németek oldalán 1941 augusztusában, megfutamítva az oroszokat. De tekintsük vissza egy kicsit. A Rákóczi-szabadságharcban két híres kardforgató állt egymással szemben, Vak Bottyán, aki az osztrák oldalon kezdett el harcolni és Ocskay László a kuruc oldalon. Akkoriban szokás volt párbajjal kezdeni az ütközetet. A két hadvezérnek karddal nem sikerült egymást legyőznie, így pisztolyra vették, és mindketten súlyosan megsérültek. Aztán érdekes fordulat következett be, Vak Bottyán átállt a magyarokhoz, míg Ocskay a labancokhoz. Áruló lett, ahogy Bezerédi is. Az 1802-ben született Bolyai János hadmérnök, matematikus, vívó és hegedűművész. Egy történet szerint párbajra hívta tizenhárom lovastiszt egy vita miatt. Bolyai azzal a feltétellel fogadta el a kihívást, hogy minden párbaj között játszhasson egyet a hegedűjén. A remek kardvívó mindenkit legyőzött. Thury György kanizsai kapitány szablyájától rettegtek a törökök. Az egyik leghíresebb magyar végvári vitéz hatszáz párbajt élt túl. Úgy sikerült elkapni, hogy Orosztonynál tőrbe csalták. Az 1848-49-es forradalom idejéből megemlíthetjük Szini Sebő Alajos huszár alezredest, aki Riedesel bárót győzte le párbajban. Ezt a történést Jókai Mór A kőszívű ember fiai regényében Baradlay Richárd és Palvicz Ottó párbajaként írta le.

A magyar szablyavívás hungarikum

– A magyar szablya és a magyar szablyavívás tehát olyan történelmi érték, amit 2020-ban hungarikummá minősítette a Hungarikum Bizottság. Megérdemli, hogy őrizzük hagyományait és a tudást tovább adjuk a fiataloknak. Ezért is szervezünk megyeszerte képzéseket megismertetése és népszerűsítése érdekében. Tananyagunk megegyezik a hagyományos történelmi vívóiskolák tananyagaival. A magyar kardvívást Borsody László őrnagy, katona vívómester reformálta meg a két világháború között, és tette világhírűvé az általa kidolgozott Borsody-rendszerrel, amely hosszú-hosszú ideig a világ élvonalába juttatta a magyar sportvívókat. Pályafutása során kitűnő vívómestereket is képzett ki. S ahogy már említettem őket állították pellengére a második világháború után. Márciusban egy hónapon át ingyenes képzéseket tartottunk Zalaegerszegen, Nagykanizsán és Keszthelyen. Szeretnénk fiatalokat látni sorainkban, igaz nehéz megszólítani őket a nemzeti hagyományokkal. A magyar embernek igenis van miért büszke lennie magyarságára, ezért is szeretnék, felvértezni őket nemzeti öntudattal. A szablyavívás elsősorban harcművészet, de nemcsak technikai jellegű, hanem szellemi is, többek között azért, mert a múlt és a jelen találkozik benne – emelte ki Gausz Tamás.