Kiss Imre 1966-ban a Nagykanizsai Olajbányász tagjaként nyert NB III-at

Az eseményről beszámoltunk, május végén pedig a Fehérvár FC honlapja is megemlékezett róla. Az 1944-es születésű Kiss Imre a nagykanizsai kitérő előtt a fehérvári VT Vasas második együttesét erősítette, majd Zalából visszatérve edzőként folytatta Fehérváron.

– Ezeket a csukákat Nagykanizsán a klub szertárosa készítette, aki civilben cipészként dolgozott – emlékezett vissza a honlapon a több mint 50 éve történtekre Kiss Imre. – Hatvan forintot kért a munkájáért, a felsőrészkészítő bére pedig külön 30 forint volt. Amikor átvettem, vittem ajándékba egy üveg Egri Bikavért is. Másnap kérdezték a csapattársak, hogy mit szólt az öreg az ajándékhoz? Mondtam, hogy semmi különöset, pókerarccal átvette. Na, erre nevetve mondták: annyi pénzért, amennyibe a bikavér került, vehettem volna öt liter nohabort is, biztosan jobban tetszett volna neki… Így aztán elmentem, megvettem és odaadtam neki azt is pluszban. Mondanom sem kell, óriási mosollyal vette át az öreg suszter a második meglepetést.

A korábbi remek labdarúgót megkerestük mi is. Hiszen neki köszönhetően a patinás fehérvári futball múzeumába bekerült egy újabb nagykanizsai vonatkozás.

– Tudja, milyen a futballisták világa, ismertük egymást abban az időben is – kezdte a somogyi származású Kiss Imre. – Én nagyatádi illetőségű voltam, Esztergomban, a ferencesek gimnáziumában jártam ki a középiskolát, aztán onnan már a fehérvári futballba kerültem. Mivel Kanizsáról jó viszonyban voltam Dénes Ferenccel, az ő hívására mentem a Nagykanizsai Bányászhoz. 1966-ban az NB III-ban bajnokságot is nyertünk a csapattal, majd ismét visszakerültem a Vadásztölténygyári Vasashoz Fehérvárra.

Kiss Imre természetesen emlékezett a néhai cipész-­szertáros nevére is. Amely név a dél-zalai labdarúgásban legendásnak számít.

– Zöldvári István volt a szertárosunk, aki készítette a csukákat – árulta el. – De egy hölgy felsőrészkészítő segített neki. A susztermesterség nagy fizikai erőt igényelt, a finom munkát viszont sokszor nőkre bízták. Az én cipőimre 3-3 fehér csík is került, aligha kell elmondanom, hogy ezek mire utalnak… Olyan labdarúgók fociztak Kanizsán hasonló cipőkben, mint Király László vagy Lukács László, tehát minden összejött akkor a Bányásznál. Nagyon szívesen gondolok vissza azokra az időkre, hiszen mindössze csak egy esztendő volt, de úgy tűnt, mintha tíz lett volna.