Skolik Ágnes meséi gyerekeknek és felnőtteknek is szólnak

A könyvbemutatóra a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban került sor, itt beszélgettünk a szerzővel.

- Az olvasás, a könyvek szeretetét édesanyámtól örököltem, amit igyekeztem én is továbbadni a gyermekeimnek – bocsátotta előre Skolik Ágnes. – A csodatermő fa című mesekönyvemben így írok erről: „Anyám öröksége egy csupa jóval megtömött batyu, melyen néha elejtettem, néha felvettem újra. Amikor gyerekként olvastam a népmesék bájos-igaz történeteit, amikor anyaként én meséltem a gyerekeimnek, amikor felnőttként leírtam, amit érzek, vagy gondolok, amikor mosolyt próbáltam fakasztani egy szóval, örömet szerezni egy verssel. Mert anyám örökségét nem tartom meg magamnak, szétosztom, elvetem, hogy más is gazdag legyen tőle.” Elég későn, 40 éves korom körül kezdtem el írni, először meséket, aztán verseket, majd következtek a novellák. A célom az írással az, hogy szórakoztassam a felnőtteket és tanítsam a gyermekeket. Amióta pedig megszületett legtündéribb múzsám, a kisunokám, az írásaim még inkább a gyermekeknek és a gyermekekről szólnak.

Verseit, meséit Riersch Zoltán költőnek mutatta meg először, aki miután áttanulmányozta őket, azt mondta Skolik Ágnesnek: érdemes lenne ezeket könyvben megjelentetni.

- Meséim elsősorban tanmesék, melyekkel értékeket szeretnék közvetíteni, ráirányítani a kisebbek figyelmét fontos, emberi dolgokra, de népmesei motívumokra is épül némelyik, s gyakran nyúlok vissza a saját gyermekkorom emlékeihez, élményeihez is. Novelláim pedig valójában a felnőtteknek szóló mesék. Ezek az Olasz vacsora című könyvemben jelentek meg – a címválasztás nem véletlen, ugyanis az olasz vacsora nagyon színes, sokféle ízt hordozó dolog. Szerintem ilyen lett a novelláskötetem, hiszen van benne igen komoly és végtelenül könnyed írás is.

Mint azt elmondta: a kötet első részében a gyermekkoráról mesél, a másodikban jobbára pályázatokra, antológiákba írt novellái olvashatóak, a harmadikban pedig mostani élete néhány vidám epizódját villantja fel. Mindezek mellett rövid, humoros írások is helyet kaptak benne.

De ejtsünk szót a többi könyvről is.

- Az Első verseskönyvemből a legkisebbek tanulhatnak a színekről, állatokról, madarakról, rövid versikéken keresztül ismerhetik meg az őket körülvevő környezetet. A Csibemese már az óvodásoknak szól, szintén a gyermekeket körülölelő világról szólnak a mesék és versek az évszakoktól a barátságig. A csodatermő fa az ovisok, kisiskolások számára készült, olvashatunk benne például a csodatermő fáról, az öreg gőzmozdonyról és egy kiscicáról, aki nem szereti a tejet… A történetekben valóságos és mesés elemek egyaránt találhatók. A most megjelent négy kötet körülbelül 10 év termése – tette hozzá Skolik Ágnes. – Azért tártam csak most őket az olvasók elé, mert külföldön dolgozom és nagyon nehéz lett volna összehozni egy könyvbemutatót – vagy igen kis időre jöttem haza, vagy nem készült el a kötet arra, amire kellett volna. Most azonban azt gondoltam, kezemben van mind a 4 könyv, a karácsonyt megelőző időszak pedig éppen megfelelő egy író-olvasó találkozóra.

 Skolik Ágnes 1962-ben született Nagykanizsán, gyermekéveit Zalakomárban töltötte. Később Nagykanizsán dolgozott és családot alapított. Három felnőtt gyermek édesanyja. Férjével 2011 óta Németországban él, de néhány éven belül szeretnének visszaköltözni Magyarországra. Első könyve 2015-ben jelent meg, egy évvel később pedig négy antológiába kerültek be novellái, versei. A minapi, nagykanizsai könyvbemutatón az Első verseskönyvem című verses könyvvel, a Csibemese és A csodatermő fa mesekönyvekkel, valamint az Olasz vacsora című novelláskötetekkel ismerkedhettek meg az olvasók.