A zalai származású költő, Kanizsa József újévi verses jókívánságai

Január elején ismét verses küldeménnyel jelentkezett, zalai olvasóit szeretné megörvendeztetni lírai gondolataival.

Nemrégiben így nyilatkozott a zalaiságáról: "Már 10–12 évesen írtam verseket Arany János, Petőfi, Ady, József Attila verseinek köszönhetően. A kis faluba, Zajkra, az iskolába új tanárok kerültek, és meghirdették a vers- és prózaíró versenyt. E versenyen első alkalommal verspályázaton második lettem, majd a következő évben első. (Előtte rövidebb-hosszabb megszakítással kórházban voltam, és ott sok könyvet olvastam, mesét, verseket. Innét az olvasás és vers szeretete.) Az általános iskolából kikerülve újságíróiskolát szerettem volna elvégezni, de akkor azt kaptam, hogy oda már főiskola kell. Így Nagykanizsára kerültem középiskolába, ahol a verseim a faliújságra kerültek. A magyartanáromnak mondtam, hogy újságíró szeretnék lenni, és a segítségét kértem ebben. Beajánlott a Zalai Hírlaphoz, hogy adjanak lehetőséget számomra, hogy írásaim, tudósításaim megjelenjenek, esetleg később lehetek újságíró is."

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából 2022-ben jelent meg az 55. kötete, amit Nagykanizsán is bemutattak.

Az alábbiakban szerkesztőségünkhöz küldött verseit olvashatják.

Kanizsa József
MURAMENTI VÁROSOM: LETENYE (Letenyének e vers legyen mindenkor örök vallomás, ima...)
Ősidők óta itthon vagyok, itthon e tájon, a Mura szegélyezte zalai szép dombságon. E zalai dombság gyermekkorom igaz bölcsője, biblia tanítással lettem Istennek földi hívője. S Letenye, mint ősi település csábított, vonzott, pihenésre az ősplatánfa árnyékot adott. Nyugtató volt a Szentháromság templomban az ima. S Letenyén alkotott Keszeiné, népművész, Irma. Jó volt látni keze szép művészi alkotását S jó volt látni arcán a boldogság ragyogását... E város adott kvártélyt, otthont, az élsporthoz kedvet. Síkfutó, focista voltam. Időmből erre tellett. Kereskedő gyakorlaton a pult mellett álltam, diákszellemű ajánlattal vevőkre vártam... S be jó volt belenézni leányok varázs-szemébe? Várni letenyei „tinik” hű szerelem kegyére!.. Ős-kortól létező lakott hely, ma határváros, Horvátországgal, a Mura folyóval határos. A Mura-híd milliókkal ad itt kapcsolat-hidat, a világból hozzák-viszik a nemes kultúrákat... Letenye, bronzkori település, élj jogoddal, élj szép jövőt váró népeddel, a fiatalokkal, teremtsd meg az Élet-Igaz-Hidat a boldogsághoz: adj ISTEN-HITET, Reményt, „az itt-élni-akaráshoz”... Ámen

Kanizsa József
FÖLDI KÖLDETÉSEM...

Születésem napjára gondolok.
Száguldó évek: s rohan nyolcvan év...
Gyermekként még a zöld réten futok.
S most a fehér haj olyan mint a dér.

Pereg a filmkocka, földi létem.
Felnőttek már leány unokáim
S előttem van dédunoka kincsem...
Lassan teljesülnek szép vágyaim.

Bölcsé érett életem törvénye,
Isten adta talentumi létem.
Elvillan életem nyolcan éve,
S teljesül a FÖLDI Küldetésem...
Ámen

Kanizsa József
A NÉPMŰVÉSZET MESTERE
(Keszei Sándornéhoz, Irma nénihez)

A kezét fogni, a szemébe belenézni...
Ó, Istenem, köszönöm, hogy megtehetem.
Irma néni ügyes keze, lám mily mesteri...
Szemében a szeretetet is fellelem.

Csillog a két szem, ahogy felém közeleg,
Mintha kérdeznének valamit, a Pestitől
Forrón, Zala-testvérien megölelem.
Hogy lássam, az úton ezt kértem Istentől...

Ó, Istenem, köszönöm, hogy itthon lehetek,
...Itthon a képzőművész testvéreimmel
E szép alkotásokhoz mondhatok verseket.
A szavak után küszködöm könnyeimmel...
 

Áldott legyen Irma néni keze, esze,
Áldja meg a jó Isten a népművészeket
S legyen e hímzésekből is oltárok dísze
Legyen benne a Hit, Remény, a Szeretet...
(Zajk-és a vonaton, hazafelé,
Kőbánya-Újhegy, 1983. november 20-23.)

Kanizsa József
E SZÉP HAZÁÉRT
(Zala – Zajk)

a rőt-hajnal madárdallal
ébresztett
pírvörös Nap mosollyal
kényeztetett
susogó fák kedves hanggal
jöttöm fogadták
virágselymét simogatva
szirmuk bontották
fütyülni kezdtem s velem
fütyült a rigó
énekeltem velem énekelt
a cinkeanyó
délben megszólalt a harang
csengőn zenélt
a csordogáló patak
titokról mesélt
titkot őriz e táj: szép Zajk
dombos-hegyes
völgyfalva
őseink álmát őrzi:
maradjunk itt
ezt akarja…
ezer érzés ezer szállal
fűz ide
ide Zalába
csillogó szemű büszke
embereknek
vagyok unokája
szívem idehúz zalai
emberek
veletek vagyok több
veletek tenni e szép hazáért
jog s
kötelesség között
tenni tenni kell még van
értelme az
alkotó tettnek
e közös tett gyümölcsét
élvezhetik majd
a gyermekek
mindig szép lesz itt a hajnal
minket ébreszt
az ékes madárdal
s boldogan nézünk egymás
szemébe s ez lesz
az igaz diadal…

Kanizsa József
ANYÁM, ÉDESANYÁM

kékszilva-ereket érlelő
gyermeket, gondot dédelgető
virágot és unokát féltő
gyermeki szemben visszafénylő
te életadó Anya
sokunknak Édesanyja
te adtál világot szemünkbe
ne
kérlek még szemed ne kösd be
 

ezüstszál-ereket érlelő
éj-fekete hajad közt kérkedő
árulkodó évek szaladnak
gyermekeid eléd leborulnak
te életadó Anya
sokunknak Édesanyja
élet-világ gyertyatartó
csöpp életünk élve tartó...
 

csöpp lángnyi életünk éltető
vidám unokákat etető
földi életet szerető
férfi szemben csak NŐ
te életadó Édesanya
sokunknak Édesanyja
világnyi világ láttatója
életünk megnyugtatója

*

Édesanya, te adj továbbra is erőt...
hogy tudjuk szeretni az Anyát és a NŐT
(Kispest,1971 dec. 17.)

Kanizsa József
ISTEN HOMLOKODRA TETTE...
(Zsolti fiamhoz)

Isten homlokodra tette
védő-áldó kezét.
Hitet adott a Mához, hogy
tegyél a Holnapért.

Isten utat mutatott, indulj
Jézust követni.
Nyitott lélekkel érte tudj,
szíved szerint tenni.

*
Csendes estéken imád
Istennek szeretve mond el.
Szüleid melletted vannak,
kezüket ne engedd el.

*
Ha kavicsok véresre tépik talpad,
tűrve tedd az utad.
Higgy Isten szándékában,
öröm-arccal látod az Urat.
(Kőbánya-Újhegy, 2020.ápr.25.)

Kanizsa József
A JEL OTT VOLT A FÉNYESSÉGBEN
(Lakos Zoltán volt zajki tanáromnak)

A Jel ott volt az égi Fényességben
Szavaiddal világ-eszme tárult elém,
Pedagógusi látás-világoddal
Rám mosolygott az ifjúi Tudás Remény

*
Belém oltott eszmei tudás ereje
Kinyitotta kíváncsi szemem látókörét
Hogy vannak új csúcsok a végtelenben
S ifjan kell meghódítani a világ kék egét

*
Tanárként te oltottad belém ezt a törvényt
Ifjú szívemre hallgattam s a tudásszomjra
Meghódítani az irodalom földi titkát
Bizonyításként művem tegyem az asztalodra

*
Szívemre hallgattam e fényességben
Kinyitottad a tudás csodás Tárházát
S megláttam az ÚTAT, az IGAZ UTAT...
Csak a köszönet maradt és az Istenhozzád...
ÁMEN
(Kőbánya-Újhegy, 2022. márc. 29.)

Kanizsa József
TANÍTÓI HITBEN
(Elmont Szilveszter
zajki ex. iskolaigazgatóhoz)

Pedagógusi erős Hitben az Erő
s a diákból ez a tudás úgy jön elő,
ha a Hit-ed erősebb a napi tettnél,
erősebb lesz minden mágikus erőnél...

Te kezdettől e Hit-tel tanítottál,
ha kellett dicsérni, dicsérni is tudtál,
a Zajkon élő gyermeknek Jövő-eszmét
adva utat mutatva fogtad a kezét...

Szeretve jót tanítottál. Tudás-szikrát
lám érző, szerető szívedből adtál át
az ifjú fogékony szívekbe, lelkekbe.
Volt igazgatóként erre legyél büszke...

Isten tenyerében még itt, itt, köztünk élsz
e zalai tájon, s még éveket remélsz.
Most fogd meg a kezem, kezünkben melegség,
benne Szeretet, Hit és örök Reménység...
Isten éltessen...
Ámen
(Kehidakustány, 2019. május 3.)

Kanizsa József
ÉLVEZD ISTEN KEGYELMÉT
(Kele Péterné Mismás Nusihoz)

E szép Zajkért
Isten kegyelmét évezed.
Hajnalban te
az égre emeled szemed.

Imát mondasz,
megköszönöd a pihenést.
Mozdulattal
elkezded a munkatevést.

Lám, szemedben
ragyog a Nap lágy sugara.
Energia
az ember-tested átjárja.

Te csak teszel
s lágy zene nyugtatja lelked.
Hegedű szól,
Édesapád játszik neked...

*

Tiéd a nap.
Családért, Zajkért dolgozol
éjjel s nappal,
az ő sorsukon gondolkozol...

GYEREKVERSEK

Kanizsa József versei

A DIÓLEGÉNY

A diófa ága hegyén
annak is a legtetején
lakik egy kis diólegény.
Szép négy szobás
a lakása,
dicsekszik is
egyre-másra:
legszebb ház az enyém,
nem is ház palota,
nem megyek el innét,
nem én nem, tán soha...

*

Ám jött az őszi szél
hullt, hullt a falevél
s a diólegény velük
koppanva földet ér'

NAPKERÉK

Merre merre, merre
jár a Napkerék?
Kakasok üdvözlik
a napfelkeltét.
Egész nap jár,
felettünk jár
a Napkerék,
nékünk ontja a nyár,
a nyár
melegét.
Estére, ha, ha elfárad
arca szépen
kipirul.
Útja nyomán milljon csillag
kivirul,
kivirul.

A LOPÓS SZARKA

Csőre Szarka ül a fán
Kora reggel s délután.
Röppen ide, röppen oda
-Mindenhol vár rá lakoma-

*

Csőrében dió, vagy mogyoró?
Mindent ellop, mi ennivaló.
Mindig éhes a lopós Szarka,